A róka és a bohóc (Hisoka x OC)

Mit akarsz tőlem?

Rohanok. Menekülök. Már 2éve a nyomomban van. Üldöz, és én csak menekülök.

Aznap korábban

Egy csodálatos napra ébredtem. Már 2hónapja nem hallottam róla semmit. Reméltem, hogy soha többé nem fogom látni. Pedig szerettem nagyon, sőt most is szeretem, hisz Ő életem szerelme, de a sors külön utakat szánt nekünk.

Legjobb barátnőm Tricky írt, hogy találkoznék-e vele törzshelyünkön. Gyorsan visszaírtam neki, hogy persze felőlem, úgysincs semmi programom.

Felkaptam kedvenc fekete topomat, és fekete (wow) rövidnadrágom. Bementem a fürdőbe, megcsináltam, hosszú, hullámos, fehér hajamat, tettem fel minimális sminket. Megigazítottam bolyhos füleimet, felborzoltam pihe-puha farkam, hogy még puhábbnak tűnjön. Elégedetten csodáltam a végeredményt majd elindultam.

Útközben éreztem, mintha valaki figyelne, de betudtam a paranoiámnak. Majd megéreztem azt az édes, illatot, megijedtem odakaptam a fejemet, de csak egy cukorkákat és egyéb édességeket árusító standot láttam, ezért megnyugodtam.

Odaértem a kávézóhoz, barátnőm már ott várt rám. Odajött a kedvenc felszolgálónk, egy helyes, fiatal srác, felvette a szokásos rendelésünk, majd nemsokkal később kihozta a szokásos kacér mosoly és kacsintás kíséretében. Gyönyörű fekete haja, és lila szemei voltak. Barátnőm már régóta győzköd, hogy próbáljam meg vele, mert szerinte bejövök neki.

Bevallom, nagyon helyes, és a legtöbb lány biztos örülne neki, ha egy ilyen helyes fiú érdeklődne iránta, de nem én.

T: Naaa, kérd el a számát, látni rajta, hogy nagyon bejössz neki.

K: Mondtam már, hogy nekem ez nem megy. Még mindig...

T: Tudom, tudom, még mindig őt szereted. De túl kell tenned magad rajta, hisz nem véletlenül menekülsz előle már 2éve.

K: Ezt énis tudom, de nem megy. Bármit is tett én még mindig szeretem, és szeretni is fogom. Csak mostmár rettegek is tőle.- Itt megcsuklott a hangom, és egy könnycsepp legördült az arcomon.-

T: Tudom, de attól még jár neked a boldogság.
K: De én más mellett nem tudnék olyan boldog lenni. És nem is akarok játszani mások érzéseivel.

Ezekután barátnőm hagyta ezt a témát. És elkezdtünk másról beszélgetni. Egyszercsak odajött a felszolgáló és átnyújtott egy kártyát. Egy póker kártyát. Mégpedig a piros (asszem ez a szív) ászt, hátulján egy üzenet állt:

Szia kis rókám. Még most is olyan gyönyörű vagy, mint régen. Hiányoztál ❤️

Ez Ő, megtalált. Ismét. Megint menekülhetek el. Pont mikor kezdtem megkedvelni ezt a helyet.
Tengerkék és arany szemeimből (igen az ocm heterokrómiás) elkezdtek folyni a könnyek

T: Kimi, mi a baj? Mi történt?
K: Megtalált. Megint. - szipogtam- Megint menekülhetek máshova. Pont mikor már kezdtem megkedvelni ezt a helyet.
T: Akkor gyerünk haza, összepakolunk és menekülünk.
K: Nem, én menekülök. Te itt maradsz összepakolsz és később felveszem veled a kapcsolatot, hogy hol vagyok.
T: Miért csinálod ezt? Veled akarok menni, hogy ne legyél egyedül.
K: Sajnálom, de egyedül hatékonyabban tudok menekülni a róka formákban. És nem akarom, hogy bántson. Nem akarlak elveszteni. - sírtam mostmár rendesen- Nem tudom mi lenne velem ha téged is, az utolsó támaszom elveszteném
T: Na, csssss, ne sírj - ölelt meg barátnőm- Ígérem nem fogsz elveszteni. Én mindig melletted leszek.

Gyorsan hazarohantam, egy kis hátizsákba összepakoltam egypár ruhát, kaját, vizet, telefont, pénztárcát, zsebkést, szóval a legszükségesebbeket. Kirohantam, leadtam a kulcsot a recepción, majd kijelentkeztem. És rohantam ahogy a lábam bírta a közeli erdőbe. Éreztem, hogy követnek. Átváltoztam rókává, egy gyönyörű hófehér rókává, és úgy folytattam tovább utamat. Próbáltam lerázni üldözőmet, de nem sikerült. Ugyanis a következő pillanatban valami elrepült előttem kettészelve a mellettem lévő fát. Ez a valami nem volt más, mint egy kártya.