A róka és a bohóc (Hisoka x OC)

A Múlt

22 évvel a vadászvizsga előtt

Fáztam, egy szakadt kis rongyban jártam az utcákat. Kidobtak. A szüleimnek sosem kellettem, egy torzszülöttnek, szörnyetegnek tartottak csak mert rókafülekkel és farokkal születtem, hófehér hajjal és heterokrómiás szemekkel születtem. Nagy nehezen felneveltek - márha azt lehet annak nevezni - de csak míg betöltöttem a 3éves kort, aztán kidobtak. Rendes szülők nemde?

Már 4hónapja az utcákat róttam, télen, egy szakadt kis köpenykébe ami volt inkább rongy, dehát más nem volt. Éppenhogy csak életben tudtam maradni, a kukákból szereztem némi harapnivalót. A testem tele volt sebekkel, zúzódásokkal és kék-zöld-lila foltokkal. Voltak amiket menekülés közben szereztem, mert elestem vagy fennakadtam valahol. És hát volt mikor elkaptak és agyonvertek. Mindenki szemében egy szörny voltam.

Éppen az egyik sikátorban, egy kartondobozban húztam magam a lehető legkisebbre, szorongatva azt a kis rongyot ami a takarómként is szolgált. Ekkor eleredt az eső, és valaki  megállt a doboz mellett, megijedtem, azt hittem ő is csak bántani akar.

De őt nem érdekelte, hogy ott vagyok, egyszerűen csak bemászott a dobozba az eső elől. Végül mindketten elaludtunk egymáshoz bújva, hogy ne fagyjunk meg. Reggel mikor felkeltem még mindig ott volt mellettem, annyira megijedtem, hogy kiugrottam a dobozból egyenesen kis a frissen esett hóba (igen annyira lehűlt éjszakára a levegő, hogy az esőből hó lett) így persze átáztam és mégjobban fáztam.

A fiú erre felébredt és kijött a dobozból. Körülbelül 4éves lehetett, pink haja volt és gyönyörű arany íriszei, melyeket rámemelt és egy pillanatra elvesztem bennük. Aztán eszembe jutott, hogy mindenki undorodik a szemeimtől ezért elkaptam róla tekintetem.

H: Miért nem nézel rám?
K:.......
H: Hmmmm, mi az nem tudsz beszélni?

Megráztam a fejem, jelezve, hogy tényleg nem tudok.

H: Értem, nos ezesetben gyere velem, majd én megtanítalak beszélni.

Meglepődtem még soha senki sem volt kedves velem.

H: Na gyere - nyújtsa felém a kezét, én pedig behunyom a szemem és összehúzom magamat, várva, hogy megüssön. - Naaaa, ne félj már apróság, nem foglak bántani - ekkor megfogta a kezem, és elkezdett maga után húzni.

Még soha senki nem volt velem ilyen. Valami furcsa melegség járja át a szívem. Mi lehet ez az érzés? - Gondolkodtam, szerettem volna megkérdezni tőle is, de nem tudtam beszélni.

Ekkor megérkeztünk egy házhoz, bevitt volt ott még néhány gyerek, de felnőtt egyse, - biztos őket is eldobták, mint engem - minden gyerek idősebb volt, mint én, ahogy láttam én voltam a legkisebb

H: gyere keresünk neked száraz ruhát aztán kapsz valamit enni.

Bólintottam, ekkor odalépett hozzánk egy idősebb fiú, talán 8 lehetett

? - Már megint egy új? Honnan szerezted ezt a kicsikét?
H: Tegnap este az eső elől egy dobozba másztam be, és ott volt ő. Kicsi, sovány, gyenge és beszélni sem tud, fél, még rámnézni se mer, azt hiszi bántani akarom.
? - Ne csodálkozz, nézd meg a szemeit más színűek, mivel ez nagyon ritka az embereknek furcsa, és nézd meg az arcát és a kezeit meg a lábait, biztosan mindig megverik ezért fél az érintéstől. Még nagyon kicsi és nem volt pozitív élménye az érintéssel kapcsolatban.
H: Nem értem a felnőtteket, pedig szerintem nagyon szépek a szemei. Mindegy, mostmár itt marad.
? - Rendben van Hisoka, de akkor a te felelősséged lesz.
H: Értettem

Szóval Hisokának hívják, milyen szép név. Nekem még az sincs.

H: Na gyere........Jut eszembe még nem is kérdeztem a neved. Hogy hívnak
K:...........
H: Még neved sincs?

Megráztam a lehajtott fejemet.

H: Semmi baj, ezesetben adunk vagyis adok egyet. Hmmmm legyen mondjuk Katherine? - Megráztam a fejem - akkor Kimi? - Kimi, ez tetszik, bólogattam, hogy tetszik a név- Rendben van, akkor mától Kimi vagy - mosolyog - olyan édes a mosolya

Bevitt egy szobába, ahol volt egy matrac meg egy szekrény néhány ruhával. Leültetett a matracra és odament a szekrényhez és kivett belőle egy meleg ruhát.

Elindult felém, kezét arcomra tette és óvatosan megsimította, nagyon jó érzés volt. Ekkor elkezdte levenni azt a szakadt kis ruhámat. Reflexszerűen elkezdtem takargatni a sebeimet a farkammal, fülemimet a kezemmel. Összehúztam magam, és elkezdtek folyni a könnyeim.

H: Shhhh, semmi baj, majd begyógyulnak
K: n.....ne...... n......né......nézz...... rá.......rá......rám, egy szö.........szö.......szörny va.........vagy......vagyo........vagyok
H: óhhh, hát mégiscsak tudsz beszélni - mosolyog - egyébként szerintem nem vagy szörny, sőt nagyon aranyos vagy, főleg a fülecskéid - ekkor megsimította óvatosan a fejem búbját, én pedig méginkább hozzábújtam tenyeréhez, füleimet lehajtottam, ezzel kimutatva, hogy ez jólesik

K: e......ez.... jó

Befejezte simogatásom, gyorsan felöltöztetett, ekkor megkordult az gyomrom.

H:hahaha, úgy hallom éhes vagy na gyere.

Bólintottam. Elimdultunk ki a szobából vissza oda ahol a többiek is voltak, én Hisoka mögött sunnyogtam, behúzott farokkal, lelapított fülekkel, felsője alját szorítottam, mintha csak az életem múlt volna rajta.

? - Visszatértetek, látom már jobban összebarátkoztatok - nézett rám az ismeretlen fiú - hmm fülek, szóval te lennél az a híres rókarém akiről beszélnek az emberek?- mégjobban behúzodtam Hisoka mögé - Semmi baj picúr, szerintem aranyos vagy, nem tudom mit pattognak a felnőttek. Jajj de udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam, a nevem Kasuma és téged picúrka hogy hívnak?

K: Ki.....Kimi

Kasu: Nagyon aranyos neved van, gondolom éhes vagy, na gyere velem.

Bólintottam. Majd elindultam Hisoka mögött, a Kasuma után. Elérkeztünk egy olyan helyiségbe ahol a többi gyerek volt egy nagy asztalnál ülve, egy tál meleg levesszerűséggel. Énis leültem, mire mind rámnéztek, de aztán visszatértek az evéshez.

Hisoka elém is tett egy tányérral. Megkóstoltam, nagyon finom volt, még sosem ettem ilyen finomat. És már arra sem emlékeztem mikor ettem valami normálisat. A bensőmet melegség töltötte el, olyan amilyet már nagyon rég nem éreztem, jóllaktam.

Kasuma azt mondta, hogy én Hisoka szobájában fogok aludni, mert ő lesz értem a felelős. Viszamentünk a szobába vagyis a MI szobánkba. Bebújtunk az ágyba, összebújtunk és elaludtunk. Valami kellemes meleg érzés járta át a szívemet - vajon ez lenne a boldogság? Végre lett egy családom - Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.