A róka és a bohóc (Hisoka x OC)

Miért üldözöl?

H:Téged kis rókám. Hiányoztál ❤️

K: Miért üldözöl?
H: Mert szörnyen bánom amit tettem, kérlek bocsáss meg nekem. Nagyon szeretlek hiányzol. Adj még 1esélyt.-könyörgött, azokkal a végtelenül édes kiskutya szemekkel amikneknek jól tudja, hogy nem tudok ellenálni. És ezt ki is használta, - ez aljas húzás tőle- gondoltam magamban.

K: Sajnálom, bármennyire is szeretlek rettegek tőled. Nagyon sajnálom. Kérlek engedj el, lépj tovább és keress mást. Én ezt nem tudom megtenni, de te igen.
H: De nem megy, én téged szeretlek. Nem akarok mást, én téged akarlak kis rókám.
K: De értsd meg, olyat tettél, hogy valahányszor rád nézek elfog a rettegés, és most is legszivesebben felpattannék és rohannák ahogy csak a lábaim bírják. Sajnálom - kezdtek el folyni könnyeim

- Bár te ezt nem tudod, de annak ellenére, hogy elfutnék előled, őrülten hiányzol, és ha nem vagy a közelemben sajog a szívem, mintha kést szúrnának bele amit jól meg is forgatnak. Gyakran vannak rémálmaim, felriadok keresem a biztonságot jelentő ölelésed, de nem vagy ott, hogy megnyugtass először megijedek, aztán megnyugszom, hogy mégsem vagy ott. Majd megint az a fájdalmas érzés, belülről széttépnek ezek a kettős érzelmek- Zártam le gondolatmenetet, melyeket Ő sosem fog megtudni.

H: Kélrek Kimi, megöl a hiányod - mondta már ő is a könnyeivel küszködve- Tudom megbocsáthatatlan amit tettem, de kérlek adj még 1esélyt, te vagy a mindenem - könyörgött már sírva, olyan régóta nem láttam könnyeit, kB 13 éve, mikor 15évesen elraboltak, akkor láttam őt utoljára. Akkor sírva kiabálta a nevem, de tehetetlen volt, összeverve feküdt a földön.

Ekkor valami megváltozott az aurájában, Gyo-val megállapítottam, hogy a kártya már nem a Bungee Gummal tapad rám, csak rajtam van, kapva az alkalmon ismét rohantam. Ezúttal nem követett. Addig rohantam míg össze nem estem, nem tudom mennyit rohanhattam, de már sötét volt. Utolsó erőmmel elvonszoltam magam egy fa gyökerei közé, ahol megbújtam és összegömbölyödve elaludtam. Megint ugyanazt a rémálmot álmodtam amit az elmúlt 2évben szinte mindennap.

2 évvel ezelőtt

Hisoka hazaért. De nem volt jó kedve, sőt az egész lakást betöltötte vérszomja.

K: Hisobaba mi a baj?
H: Nincs baj, éppen csak a harcom közepén valaki közbelépett és megölte az ellenfelem. Nagyon erős volt, az ÉN prédám volt. Csak én ölhettem volna meg - mondta vérszomjjal átitatva.

K: Nyugodj meg, segíthetek valahogy - ezt nem kellett volna megkérdeznem

H: Ami azt illeti - mondta egy pszichopata mosollyal az arcán - Tudod mi még az enyém?
K: Mi?
H: Hát te - ekkor hirtelen eldobta a kést ami egyenesen a vállam a fúródott. Ettől hátraestem, és a következő pillanatban már felettem volt, de ez nem az a Hisoka volt akit én szerettem, ami felettem volt az egy vadállat ami egy prédát lát bennem semmi mást. Minden csupa vér körülöttem, felettem egy vérszomjas vadállat, ekkor tudtam, hogy mindennek vége van. Itt fogok meghalni Hisoka által. Hirtelen kirántotta a kést,amitől ismét fájdalom nyilalt a vállamba. Felszisszentem, nagyon fájt, de nem ordítottam, nem akartam. Behunytam a szemem és vártam a halált, de nem jött.

Egyszercsak hatalmas fájdalmat éreztem a combomon, odanéztem és hát Hisoka épp akkor rántotta ki onnan is a kést. Majd beledöfte a másik combomba is. Ezután az oldalamba, de ez már túlságosan fájt, felordítottam, könnyes szemekkel könyörögtem, hogy fejezze már be, de nem tette, csak beteges mosolyyal folytatta amit elkezdett. Végigvágott mindkét alkaromon. Ekkor már kezdett homályosodni a látásom, és tompulni az érzékeim. Még haloványan éreztem, hogy végigvág mellkasomon és nyakamon is, körbe. Még utoljára kinyögtem egy halk kérlek-et, és felnéztem. Hisoka volt az, az a Hisoka akit énis szerettem, sírvt és azt ismételgette, mit tettem? én ezt nem akartam. Ekkor elsötétült minden.

Vissza a jelenbe

Felriadtam - megint az a rémálom - gondoltam magamban. Letöröltem a könnyimet és folytattam az utamat. Bálna szigetre akartam menni, szükségem van Gonra.

Megállás nélkül rohantam. A kikötő ahonnan mennek hajók Bálna szigetre 4napnyi járásra van. Legalábbis egy átlag embernek. Én 2nap alatt odaérek. Másfél ha nagyon sietek.

Time skip

Egy mezőn vagyok, már sötétedik, kell valami fedezék, vihar lesz éjszaka. Ekkor megláttam egy hatalmas cseresznyefát a mező közepén, odarohantam és volt egy nyúlüreg a tövében, kicsit kibővítettem a bejáratot majd behúzódtam oda. Nem akartam aladuni, nem is nagyon tudtam, hisz vihar volt, villámlott, dörgött. Mindig is féltem a viharoktól, olyankor mindig Hisoka nyugtatott meg. De ő most nem volt itt. Lassan folyni kezdtek a könnyeim. És így álombasírtam magam.

2 évvel ezelőtt

Felkeltem, azt hittem, hogy a tegnapi csak egy rossz álom volt. De mikor felületem és belémynilallt a fájdalom mindenhol, és megláttam a sok kötést, rájöttem, hogy mégsem álom volt. Hisoka tette ezt velem, bántott, majdnem megölt. Kezdtem el sírni.

Ekkor kinyílt az ajtó és Ő jött be rajta kezében egy tálca, frissen sült gofrival és narancslével. Hisoka észrevette, hogy már fent vagyok sőt, hogy sírok. Letette a tálcát majd odajött és óvatosan megsimított a 2fülem között. Felnéztem rá, de megrémített, megint azt a szörnyet láttam magam előtt aki előző éjjel azokat a szörnyűségeket művelte velem. Elhúzódtam tőle a lehető legmesszebb.

Hisoka pov.

H: Mi a baj? - kérdeztem tőle, de mikor rámemelte felemás szemeit nem láttam benne mást, mint félelmet és rettegést

K: MÉG TE KÉRDED? - akadt ki - EZEK ITT MIATTAD VANNAK? - mutatott a kötésekre, szemeiben már a düh szikrázott.
H: Igazad van, hibáztam, mélységesen sajnálom. Ígérem többet nem teszek ilyet. Kérlek bocsáss meg.
K: Igazad van Hisoka, többet nem lesz ilyen - felcsillant bennem a remény, hogy megbocsát - Ugyanis elmegyek - lefagytam

H: Ho...Hogy mi...i?
K: Jól hallottad, elmegyek, lelépek.
H: Kérlek ne, csak adj még 1 esélyt, szeretlek, nélküled végem van.
K: Nekem meg melletted lesz végem. Sajnálom viszlát Hisoka - ezzel kilépett az ajtón és az életemből is.

Vissza a jelenbe (még mindig Hisoka pov.)

Felkeltem, letöröltem a könnyeimet. Felöltöztem, feltettem szokásos sminkem. Majd elhatároztam bármi áron visszaszerzem Kimit. Szeretem őt, ő a mindenem és ezt be is bizonyítom neki, már nagyon bánom, hogy azt tettem vele, eleget szenvedtem a 2év alatt amíg menekült előlem. És szerencsére tudom is, hogy hová mehet. Úgyis rég találkoztam már velük.

Kimi pov.

Már majdnem ott vagyok, még pár km és ott vagyok a kikötőben, ott felszállok egy hajóra és megyek Gonhoz.

Visszaváltoztam emberré, felkaptam egy fekete köpenyt (olyat amit a szektások is hordanak) elrejtve róka jellemzőim. Kifizettem a kapitányt, hogy elmehessek vele Bálna szigetre. Ekkor megéreztem azt a jellegzetes édes illatot és gyorsan felrohantam a hajóra - nem az nem lehet, hogy máris utolért. Egyáltalán hogyan? - Kinéztem a hajóból, óvatosan nehogy bárki is észrevettem, és kerestem az illat forrását remélve, hogy tévedek.

Megláttam egy kislányt nyalókával, egy kisfiút vattacukorral, egy szerelmes párt csokival, úgyhogy reménykedtem, de nem, sajnos igazam volt, megláttam azt a bizonyos rózsaszín hajkoronát. Gyorsan lebuktam és mivel végig zetsut alkalmaztam reméltem, hogy nem vett észre.

Ekkor elindult a hajó, még 1x kinéztem, és pont sikerült belenéznem gyönyörű arany szemeibe. Észrevett, tudta, hogy a hajón vagyok. Ekkor gyorsan elfordultam, és inkább le is mentem egy kabinba.

Time skip

Nos itt vagyok, végre megérkeztem Bálna szigetre. Még a hajón jelentést tettem Trickynek, hogy mi történt. Majd elindultam a már jól ismert úton, melyen utoljára 2éve jártam. Követtem az ismerős ösvényt, és ahogy haladtam Gon háza felé, egyre erősödtek az ismerős illatok. Bekopogtam az ajtó kinyílt, de nem a fekete, tüsis hajkoronával találtam szembe magam.

K: Szia...