Angel ( Dazai x reader) BEFEJEZETT

Epilógus

- Kislány. -mosolygott bátorítóan a doktornő a monitorra nézve. Szemeim könnybe lábadtak és erősen szorítottam meg Osamu kezét aki az ágy mellett ült kissé eltátott szájjal és kikerekedett szemekkel.

******

- Yukō! [Fiad neve]! Gyorsan gyorsan be a kocsiba. - tereltem a lurkókat az autó felé ami már a felhajtón állt nyitott ajtókkal.

- Anya én nem akarok iskolába menni. -ásított Yukō miközben durcásan nézett rám a kocsiba mászva.

- És ha azt mondom hogy előtte elmegyünk apához? - mindkét gyerek szeme felcsillant a szó hallatára. Sóhajtottam egyet majd becsatolva [Fiad neve] gyerekülését az első ajtó felé léptem.

10 év. 10 éve vagyok Dazai Osamu felesége. Ha bárki is hallaná az igazi történetünk akkor megbotránkozna. Vagy nem is hinné el. A legborzasztóbb körülmények között találkoztunk és a legrosszabbakat is együtt éltük meg. A legjobbakkal együtt. Mindezekért és a családunk védelméért titokban tartunk mindent ami a múlthoz köthető. És kettőnkhöz. Egy teljesen átlagos történet fedezi a valóságunkat. A kórházi ellátáson megismert Osamu teljesen más mint igazi valóság. A lőtt sebből vérző fiú képe a mai napig lebeg a szemeim előtt. A tompa utcai lámpák fénye mikor részegen mentem haza felé és neki ütköztem. Az első csók és szex is élénken él bennem minden rezdüléssel és jól eső érzéssel együtt. Az összes randi helyszín amit szerettünk. A találkozás Mori-sannal és a gyötrelmes egy hét a Maffia falain belül. A hülye kilátástalan énem ötlete a szellőzővel.  Hirotsu-san Yumeko és Odasaku-san. A félelem ami átjárt. A könny áztatta levelem amit Osamunak írtam a vonaton. Anyáék zokogásának hangja mikor megláttak az ajtójuk előtt ülni. Hana boldog őszinte mosolya. Az otthon Osamu nélkül töltött idő. Majd az a délután mikor váratlanul beállított hozzánk és megkérte a kezem. Az ahogy nyakába ugorva sírva mondtam neki igent. Az új házunk Yokohamában az ismételt találkozás a Maffia tagokkal és az első találkozás az Irodásokkal. Az esküvői ruhám minden apró ráncára emlékszem a szertartás menetével együtt. A nászéjszakai kalandunkra amivel Osamu többször is a mennybe repített és megajándékozott valakivel aki a hasamba kezdett el nőni.

Két csodaszép gyermek anyukája lehetek és a lelkitársam felesége. A levelemben nem tévedtem semmit sem. Dazai tényleg a legjobb férj és apa akit kívánni is sok lenne.

Rengeteg elővigyázatosságot követtünk el az első időszakokban hogy ne találjanak ránk Osamu esetleges ellenségei. Mori-san a legaljasabb ember a szememben a mai napig de minden tiszteletem az övé volt akkor mikor férjemet gond nélkül elengedte miközben én majdnem miatta haltam meg. Tudtam hogy az idősebb férfi mennyire ragaszkodik páromhoz és az hogy ez történt és ígéretet is tett a Maffia védelmezése végett az tényleg nagy dolog volt amit nem tudtam nem megbecsülni.

A kocsit beindítva tolattam le a feljárónkról és kanyarodtam az utcánkra. Yukō boldogan énekelt a rádióval párhuzamosan és izgatottan pattogott hogy apukájához mehet iskola előtt. Lassan 9 éves lesz és teljesen érthetően nem a kedvenc helye az iskola. [Szemszíned] szemeit tőlem örökölte de cinkos mosolyát és barna hullámos haját teljesen Osamutól. [Kisfiad neve]ban pedig teljesen egy kicsi Osamut láttam.

A Nyomozó Irodától nem messze parkoltam le az autóval majd kicsatolva a gyerekeimet kézen fogva indultunk el a reggeli tömeg felé. Táskámban ott pihent a férjemnek készített ebéd amit rendszeresen otthon szokott hagyni. Mindig azok után hozom el hogy a kórházba mennék a gyerekek leadása után. Viszont egy kis változás és némi kitérő sosem árt. Én magam jól tudtam milyen is az iroda és mivel is foglalkoznak igazán. Yukō és [Kisfiad neve] viszont csak annyit tudnak hogy apukájuk a gonosz bácsikat üldözi. És ez épp elég információ volt nekik. A magas épülethez érve benyomtam az ajtót és lenéztem a kicsikre.

- Hajrá. - mondtam mosolyogva majd mindketten eleresztették kezem és a lépcsőn szaladva haladtak az Iroda helyiségéhez. Örültem hogy Fukuzawa-san megengedte hogy néha napján megjelenjünk. Tudott a valós múltunkról és ez minden bizonnyal hatással volt arra hogy tudhattam a Nyomozók legtöbb ügyéről. Mára már teljesen jogosan közöm is lett hozzájuk hiszen a rendőrséggel együtt a kórház is tartotta a kapcsolatot velük. A Yokohamai Kórház igazgatónőjeként pedig több baleseti ügyben részt vettem.

-Apa! -hallottam meg a két vékonyka hangocskát a lépcső tetejéről. Az iroda ajtaja nyitva volt mikor felértem és a gyerekeink Osamun lógtak aki leguggolva ölelte át őket. Teljesen felesleges volt de kopogtam a nyitott ajtón és beléptem a helyiségbe. Yukō öccsével együtt a többi irodáshoz rohant én pedig férjem elé álltam. Osamu felállt guggoló helyzetéből és köszönés nélkül ölelte át derekamat majd magához húzva csókolt meg érzékien.

- Szia. -suttogta gyengéden alig elválva ajkaimtól. Éreztem még a lehelletét ami csiklandozott.

- Szia. - adtam puszit szája szélére majd kicsit hátráltam. Elővéve a bentos dobozt megráztam óvatosan nehogy baja essen a benne lévő ételnek. Dazai csípőmnél fogva tartott és éreztem nadrágja dudorát. Hitetlenkedve nevettem rá mire ő is ezt tette. Másokkal ellentétben mi nem hagytunk fel a kettesben töltött idővel és egymás társaságának élvezésével.

- Tudod angyalom... Szép szám a három. - mosolygott sunyin.

- Hülye. -ütöttem mellkasára nevetve majd megcsókoltam. Hallottam [Fiad neve] és Yukō fujjogását és Kunikida-san hangját is.

- Dazai! Nekünk még dolgunk van. Tudod meg kell mentenünk a világot. -a gyerekek előtt még a szemüveges is meglágyult és így nevezte azt ha feladatuk volt a férjemmel.

- Hisz én már megmentettem a világomat. - nézett szemeibe mosolyogva. Ugyan úgy el tudtam veszni a karamell íriszekbe.

- És épp itt áll előttem. -suttogta gyengéden mire egy könny cseppet véltem felfedezni ami lassan gurult le az arcomról.

Szeretlek Dazai Osamu. És örömmel jelentem számodra az egész világot és az angyalok seregét is ha kell.

                              Vége

Nos ezt a könyvemet is befejeztem. Másabb volt a témája mint az eddigi történeteimnek és az eredetileg eltervezetthez képest teljesen más lett. A Rainy day koncepciójától eltérően a felnőtt kor bonyodalmait és a maffia veszélyét akartam megörökíteni ami nehéz feladatnak bizonyult de minden percét élveztem. Ez volt az első könyvem ahol nem tudtam milyen lesz a befejezése de teljesen elégedett vagyok ezzel a végkifejlettel.

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak akik olvasták voteolták és kommenteltek. Imádlak titeket és mindegyik jó érzéssel töltött el és erőt adott hogy ne hagyjam félbe a storyt. Remélem elnyerte a tetszéseteket és élveztétek olvasni. :3

A következő könyvig sayonara mindenkinek! Legyen szép napotok!