Angel ( Dazai x reader) BEFEJEZETT

14.

- Ki kell juttatnunk innen téged. -szólalt végül meg vaskos ujjával letörölve kósza könnycseppjeim. Meglepetten kaptam fel a fejem és hitetlenkedve nézetem rá.

- Mi?

- Dazai a barátom. Az egyetlen ember akit annak mondhatok. Ő pedig szeret. Nem ölök és ez most is így lesz. Ha hagynám hogy megtaláljanak és megöljenek csak mert hátráltatod a fejesek szerint a szervezetet akkor örök bűntudatom lenne. - teljes nyugodsággal és kimértséggel beszélt.

- De mégis hogy?

- Ez a szoba el van zárva az épület déli részébe. Yumeko nem tudja használni a képességét ha az elszabadul így amíg itt van addig a Maffiának nem lesz bántódása. És az embereknek sem. Nem ölünk ok nélkül. - ezt a mondatot már hallottam és hittem is neki azonban az elmúlt napok és az őrült Maffia vezér láttán nem tudtam már többé hinni. Szinte semmiben sem ami a Maffiához köthető. Azonban tudtam hogy itt is élnek normális emberek akiknek nincs szándékukban teljesen ártatlan embereket megölni. Jogtalan elvenni más életét megfosztva minden esélytől amit kaphatott volna még az élettől. De tudtam hogy Osamu nem volt ilyen. Volt egy múltja amiről csekély információm volt de hittem benne és ismertem annyira már hogy tudtam.. Ő nem ölt ok nélkül meg senkit. És a szobában álló ártatlan tekintetű Q vagy a kimért és higgadt Odasaku-san sem tenne ilyet. Hirotsu-san engedte hogy megszökjek mert tudta ez a helyes. Lehet hogy egy tüske vagyok Mori-san szemében de a Dokk Maffiához nincs közöm. Az egyik tag a szerelmem és a lelki társam aki életét áldozva kétségbeesetten kereshet épp miközben végig egészen közel voltam hozzá. De én Dazai Osamuhoz tartozok. Hozzá van közöm. Nem a munkahelyéhez.

- Így ki tudsz jutni ha nagyon vigyázunk. - egy részt nem hallottam abból amit a férfi mondott. A figyelmem teljesen máshol járt.

- Osamu.. Hogy van?

- Megszállottan keres téged. Nem találkoztam vele mostanában. Csak messziről láttam de éreztem hogy nincs minden rendben. - lehajtottam a fejem és a mintás szőnyeget kezdtem el tüzetesen vizslatni.

- Ez lenne az utolsó hely ahol keresnének de a Maffia emberei gyorsak hamar el érnek erre a pontra is.

- Ha most elszökök többé nem láthatom Osamut. Igaz?

- Ebben nem lennék biztos. Miután több nap után ismét felbukkant a Főnök oldalán akkor beszélt velem. Egy munkáról hoztam fel a jelentéseket. Ki akar lépni és itt hagyni minket.

- Tényleg? Biztos nem örül neki. Hisz a barátja.

- Ellenkezőleg. Dazai egy jobb életet érdemel és azt hogy jó emberré váljon. Tudom hogy az. Különben nem lenne egy ilyen barátnője. Viszont ez a hely bemocskolja őt és gátolja a változásban akár ez a hely és közösség a családja akár nem. - ebben egyet kellett értenem. Osamunak ez az otthona. Mori-san és a Maffia nélkül nincstelen maradt volna és egy háborúban megsérült gyerek. Ennyit tudtam róla csak. Róla és a fiatalabb énjéről. Mégis ismét melegség öntötte el a mellkasom és halvány reményt éreztem.

*******

Q a szobájában maradt mikor én és Odasaku-san elindultunk futva a sötét kanyargós folyosókon. A férfi még egyszer elmondta hogyan tudnék megszökni ami sokkal logikusabbnak hangzott mint végig mászni a szellőzőben. Folyamatosan kérdeztem őt ő pedig válaszolt mindegyikre. Más ember volt mint a többiek. Még Osamunál is másabb. Teljesen átlagos holott képessége van. Írni akart de sosem tette meg. Meglepetten elmosolyodtam minden történetére amit az alatt a kisidő alatt hallottam mikőzben megtettük a kivezető utat. Rá jöttem hogy több évvel ezelőtt is hallottam a férdiról aki most a megmentőm. Azon a napon.Azon a bizar fura napon mikor először önmagam voltam és nem féltem a következményektől. Tompa lámpák fénye világította be az utunkat a fémes padlót sárgára festve. Be kanyarodtunk ismét az egyik elágazásnál. Itt már több hangot és ideges kiabálást is lehetett hallani. Egyre közelebb voltunk a fő épülethez és Akutagawa csapatához is.