Ice Cold (Naruto)

Chapter IV.

- Eeh, nem érdekel. Nem szakadhatok annyira nagyon szét a társammal - válaszolta, majd eltűnt a tömegben - Meg ne próbálj elszökni előlünk - nézett vissza a lányra - Most szétválunk, de maximum két óra múlva találkozunk a falu bejáratánál!

- Mert feltűnőbb hely nincsen - vigyorgott Yamuna, majd elrohant, miközben mögötte már folyamatosan egyre több ember eszmélt rá arra, hogy a hátsó kijárat, mint olyan, igazából létezik.

Yamuna alacsony alakja tökéletesen elveszett a kifelé áramló tömegben. Leginkább férfi hangokat hallott, de nőket is látott a tömegben. A többiekkel ellentétben, ő nem futott. Tudta, hogy valószínűleg ő az, akit a leginkább keresnek, sőt, most, hogy beleegyezett abba, hogy lelép Hidan és Kakuzu társaságában, valószínűleg vérdíj is lesz tűzve rá. Egy apró vigyorral hallgatta a körülötte pánikoló embereket, akik veszedelmesen próbáltak éppen hazaérni, hogy biztosan ne legyenek gyanúsítva azért, mert ott voltak Sunagakure frissen felfedezett és letartóztatott ketrecharcot és illegális fogadást biztosító helyén.

Mikor az emberek elkezdtek eltűnni a közeléből, lassított a tempóján, majd lefordult az egyik utcasarkon. Erősebben ráfogott vászontáskája pántjára, majd ellenőrizte, hogy jön-e bárki utána. A zsákutca falát, ahova bement, ajtók tarkították, de csak pár mögül szökött ki sárgá lámpafény. Odalépett az egyik elé, majd három lassút két gyorsat kopogtatott rajta. Pár másodperccel később az ajtó kinyílt.

- Ya-chan! Mit csi- Azt a rohadt, elég szarul nézel ki - nézett végig a lány sebein elismerően, majd szeme a hajára tévedt - Kitől kaptál ki ennyire? - kérdezte vigyorogva.

- Gorea, kérlek engedj be. Majd elmesélem - ígérte, miközben átlesett a másik lány válla fölött - És kérlek, hagyd a beceneveket - kérte.

- Persze, persze - bólogatott az ajtóban álló, majd arrébb állt, hogy Yamuna be tudjon menni a kis helyiségbe - Nos, miben segíthetek? - kérdezte két kezét összecsapva.

- Abból a kenőcsből, amit a legutóbb készítettél nekem... vinnék még egy jó adagot.

- Hmm, igen, eléggé úgy nézel ki, mint akinek szüksége van rá - bólintott egyetértően.

- Vennem kéne új fegyvereket is - motyogta, leginkább magának - Talán élezőt is... Nem tudom, mennyi shurikened és kunaid van most, de mindegyikből kérek húszat-húszat. És két élezőt is.

- Jesszusom, ennyire rosszul sikerült a mai harc? Ez gázabb, mint amikor a kígyó járt itt - sóhajtott fel a lány, miközben keze alatt végig sercegett a toll.

- Mert aki ma itt volt, erősebb volt, mint a kígyó és a harcosa. Nem sokkal, de erősebb volt.

- Igen, igen, védd csak az egód - vigyorgott az orra alatt - Na, hallgatom a sztorit. Addig nézz körül itt is - mutatott körbe - Sőt, nem is, fogalmazd meg, addig kihozom ezeket a raktárból.

Gorea és Yamuna először akkor találkoztak, amikor Yamuna átvette az uralmat a harctéren, nagyjából fél éve. Az egyik ,,szervező" szerint a lánynak hihetetlenül megbízható a boltja, és mindig minőségi árut ad el, és ebben a pár hónapban tényleg nem csalódott benne. Gorea egyike volt a Sunagakure-i chuunin-oknak, de nem akart nagyon semmit sem kezdeni ezzel a címmel; ő így is az egyik legnagyobb látványosság volt a faluban, páratlan szépségének köszönhetően, ezen kívül pedig remek gyógykenőcsöket és ellenmérgeket kevert. Két boltja volt, ez éppen az alternatív volt, ahol a Yamuna-hoz hasonló harcosoknak adott el felszerelést, ruhákat és hasonló termékeket. Ezzel az üzlettel valószínűleg jobban keresett, mint a másikkal, mert a városközpontban található üzletbe, ahol a kenőcsök többségét árulta, csak az aggódó szülők tértek be, akiknek gyerekei éppen egy rázósabb küldetésről estek vissza, és megsebesültek.