Ice Cold (Naruto)

Chapter 0.

A város ezen része már teljesen üres volt. Bár, jóval naplemente után ez már nem csoda. Minden sötétségbe borult, a házak közül is csak néhány volt, ahol égett a villany. Az egyik ilyen, egy régi, lelakott, rongált szórakozóhely volt. Az ablakkeretben alig volt üveg, ha volt egy kevés, azt is vastagon fedte a por. A tető rendesen megrongálva, több volt rajta a lyuk, mint a cserép.

Két alak állt a már épületnek nem igazán nevezhető romhalmaz előtt. Mindketten fekete köpenyt viseltek, mindössze a pár piros felhő a ruhán tette őket láthatóvá.

- Biztosan ez az? - kérdezte az alacsonyabb.

- Ezt kellene kideríteni. Ha ez az, szerencsénk van, ha pedig nem... Zetsu tartozik nekem egy kevéssel - válaszolta a mellette álló, majdnem egy fejjel magasabb.

- Mégis mit gondoltak, hogyan hozzuk el őt innen?

- Ezt próbálom kigondolni. De ez csak csendben megy - torkolta le. Az csak sértődötten morgott egyet, és elindult befelé.

Amint belépett az épület maradványaiba, megcsapta orrát az erős alkohol- és izzadságszag. A félhomályban is tökéletesen látható volt a vállán pihenő vörös színűre festett, három pengével rendelkező kasza. Az átlagnál hosszabb, szürke haja erősen hátra volt fésülve, világos arcához tökéletesen passzoltak a lila szemek. Nyaka köré volt kötve egy Yugakure jelével ellátott kék fejpánt. A jel egyetlen határozott vonallal áthúzva. Így jelölik a falvakból elszökött ninjákat.
Körülnézett, bármi jelet keresett arra, hogy jó helyen járnak.

- Kakuzu, told ide a képed! - kiáltott ki az épületből. Arra viszont nem számított, hogy a társa már utána jött, és pontosan mögötte áll.

- Mi lenne, ha előbb körülnéznél és azután üvöltenél? - kérdezte a szemeit forgatva - És valószínűleg jó helyen vagyunk. Nézz oda - mutatott egy sarokba.

Kakuzu jóval magasabb volt nála, és külsejük nem ebben különbözött. Ő maszkot viselt, ami eltakarta az arcát, csak a szemei látszódtak ki. Ez is eléggé eltért a megszokottól. Zöld íriszeiben nem volt pupilla, a szeme fehérje pedig vörös volt. Ő a homlokán hordta a fejpántot, amin más jel volt, mint a társáén. Kakuzu Takigakure ninjája volt, bár a jelen átívelő vonal azt mutatta, hogy ő is elhagyta a falut. Ami megegyezett a külsejükben az a fekete, piros felhőkkel tarkított köpeny.

Egy magas, rövid hajú férfi állt ott. Felsőtestét nem takarta semmi, bár ebben a melegben, nem csoda, hogy melege van. A két idegen is alig bírt megmaradni a hosszú, fekete köpenyben.

- Óvatosan, nem tudjuk, mire lehet képes - súgta a Kakuzunak nevezett - Majd beszélek én.

Társa csak bólintott, és lassított a lépésein. Maga elé engedte a magasabb és a hangja alapján jóval idősebb partnerét.

- Segíthetek? - kérdezte a férfi.

- Igaz a hír, hogy itt lehet kihívni Sunagakure legjobb kunoichiját? - kezdte Kakuzu.

- Attól függ, ki kérdezi - válaszolta egy vicsorgás kíséretében az idegen.

- Az Akatsuki, te marha! - vágta hozzá az alacsonyabb.

- Minek neveztél? - húzott elő egy kunait a férfi, majd Kakuzut félrelökve lépett hozzá közelebb. A szürke hajú reflexből a másik kezét is a kaszára vezette. Bármelyik pillanatban le tudott volna vele csapni.

- Hidan, te meg mit művelsz? - sziszegte a magasabb.

- Kioktatom - vonta meg a vállát a Hidannak nevezett.

- Nem azért jöttünk, hogy vérfürdőt rendezz. Nekünk a lány kell - figyelmeztette Kakuzu. A partnere morogva lépett egyet hátrébb, és engedte át ismét a terepet a magasabbnak - Elnézést kérek a viselkedéséért, nem gondolta olyan komolyan.

- Remélem is - vetette oda a férfi, még mindig görcsösen tartva a kunait - Mit akartok? - vetette oda.

- Hol találjuk Yurigakure-i Yamuna-t? - kérdezte Kakuzu.

❄️

És íme, elkezdődött ez is. Ezt az egész bevezetőt több, mint egy éve írtam, szóval valamennyire más, mint ahogy most írok, de egynek elmegy. Nagyon rég óta szemezek ismét ezzel a karakteremmel, kissé feledésbe merült számomra, de most újult erővel nekivágok, és végigírom. Nemsokára jön az első fejezet, ezt egy kisebb kedvcsináló volt, remélem, élveztétek, még ha nem is volt olyan hosszú.
Lassan új év, élvezzétek ki a pihenőt, amíg lehet!

Üdv: Lilla