Ice Cold (Naruto)

Chapter VI.

- A Vezér még nem ért vissza a faluba, de nem kell neki túl sok idő - az alak egy szempillantás alatt jelent meg mellettük.

- Jesszus, Itachi, a szart is kiijesztetted belőlem - ugrott össze Hidan. Itachi... Az az Itachi, akire minden Konohai annyira rá van kattanva.

- Sajnálom, nem ez volt a célom - mondta, hangja teljesen monoton volt.

- Mindegy is - legyintett a szürke hajú.

- Yo, Yamuna, rég találkoztunk - a lány hátán egy borzongás futott végig. Alig kellett pár másodperc, hogy felismerje a hangot.

- Kisame-san... Nem számítottam rá, hogy itt fogunk újra összefutni - vigyorodott el. A cápa-férfi előtte állt. Nagyjából másfél éve találkoztak utoljára.

- Nem pont erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy keress meg, ha megerősödtél, de az, hogy itt vagy, valószínűleg azt jelenti, hogy eleget tettél ennek a feltételnek.

- Woah, ti ketten ismeritek egymást? - kérdezte kikerekedett szemekkel Hidan - Oh várj, a fejpánt... Kisame-san, te Kirigakure-i vagy?

- Szinte hallom, ahogy az állad a földet üti - vigyorgott gúnyosan Yamuna.

- Téged sem az eszedért szerettek otthon - morgott Kakuzu - Kisame régebb óta tag, mint én, és még én is tudtam, hogy Kirigakure-i, mert a fejpánt mindig rajta volt.

- Elnézést jóuram, de én kb. másodjára találkozok személyesen vele.

- A kérdésre válaszolva, igen, Kirigakure-i vagyok.

- A kardból sem jöttél rá? Nektek nem volt iskolában olyan fejezet, hogy a Köd Hét Kardforgatója? - kérdezte a lány hitetlenkedve.

- Meglepne, ha Hidan járt volna iskolába - szólalt meg Itachi, mire Yamuna és Kisame szinte egyszerre engedtek ki egy halk nevetést.

- Itachi, én hittem abban, hogy az én oldalamat fogod választani ebben a párharcban, de úgy tűnik, egyedül maradtam - sóhajtott drámaian.

- Itachi, azt mondtad, hogy Vezér még nem ért vissza. Merre járnak? - kérdezte Kakuzu.

- Nem tudom, ennél többe nem avattak be. Hidan kérdését megelőzve, igen, Konan is vele van - emelte fel mutató ujját, miközben a szürke hajú kérdésre nyitotta a száját, de szinte le is nyelte a mondatot - Azt mondta, hogy mire ti hárman visszaértek, ők is itt lesznek.

- De mivel hamarabb értetek vissza, ezért ők sem lesznek most itt - a hang ismét egy új helyről jött, most szinte a föld alól. Sőt, szó szerint a föld alól... Pár pillanattal később egy, Yamuna számára leginkább fura aloe verára hasonlító alak bújt elő a föld alól - Yuki-san, üdvözlöm körünkben - nézett a lányra, majd enyhén meghajolt - Én Zetsu volnék - hangja furcsa volt, furcsán illedelmes - Apropó, Kakuzu-san, úgy néz ki, igazam volt Yuki-san tartózkodási helyével kapcsolatban - sandított oldalra az idősebb férfira.

- Kérlek, ne dörgöld az orrom alá. Nem mondhatod, hogy jogtalanul kételkedtem.

- Ezt nem mondtam, csak bántotta a becsületem, hogy ennyire bizalmatlanul fordultál hozzám, mint információforráshoz.

- Yamuna - Kisame óvatosan megkopogtatta a vállát, majd fejével biccentett, hogy kövesse a lány.

Nem bánta, hogy a másik kirigakurei elhívta a többiektől, nem értette, hogy miről társalognak, és ez kicsit frusztrálta. Nagyon furcsán összerakott társaság voltak, de semmi kétséget nem hagyott maga után a feltételezés, hogy erősek és ijesztő a jelenlétük.