Ice Cold (Naruto)

Chapter V.

Az éjszaka színe egyre mélyebb és mélyebb lett. Yamuna fent ült egy fa legalsó ágán, nagyjából 3-4 méterrel a föld fölött. Hajának pár tincse a füle mögé volt tűrve, kezében ott volt a kenőcs, amit még Sunagakure-ban vásárolt.

- Nem alszol? - szólt fel hozzá Hidan. Yamuna megrázta a fejét.

- Viszonylag hosszú ideig ki tudom húzni alvás nélkül. Te? - kérdezett vissza.

- Tulajdonképpen nincsenek emberi szükségleteim. Szóval nem kell ennem, innom vagy aludnom - közölte úgy, mintha csak azt vitatná, hogy az alma piros, a fű meg zöld - Legjobb tudásom szerintem neked viszont van, szóval aludj nyugodtan - mondta.

- Eh, most kihagyom - rázta meg a fejét a lány. Hidan értetlenül megvonta a vállát, majd levágta magát a fa tövébe.

Ahogy Yamuna végignézett a szürke hajú felsőtestén, még így, felülnézetből is látta, hogy az ő sérülései még csak nem is kezdtek el begyógyulni, néhányból még enyhén szivárgott a vér. A komolyabb sebeket viszont egy vékony, fekete anyag kötötte össze, mint azt a kevés bőrt, amit Kakuzu testéből látott.

- Vannak még sérüléseid? - kérdezte halkan a lány.

- Mi? - nézett fel a szürke hajú.

- Azt kérdeztem, hogy vannak-e még sérüléseid. Ugyanott vannak sebeid, mint nekem, nem igaz? - nézett le rá.

- Most, hogy így kérdezed, de, van még néhány - ismerte be, kezét a tarkójára tette - És mit akarsz ezzel mondani? - kérdezte. Yamuna nem válaszolt, csak máshogy helyezkedett el a fán, majd hátradőlt. Térdhajlatával kapaszkodott a fába, ahogy fejjel lefelé lógott az ágról.

- Azt, hogy meg tudlak gyógyítani - mondta, miközben végig Hidan szemébe nézett - Méghozzá gyorsan.

- Jól gondolom, hogy lesz valami feltétele? - vonta fel a szemöldökét.

- Bingóóó - dúdolta Yamuna, miközben leugrott a fáról, két lábon landolva a földön, majd letérdelt Hidan bal oldalára, kezébe véve a kenőcsöt - Lehet, hogy csípni fog - figyelmeztette.

- Mi a feltétel? - tért egyből a tárgyra Hidan - Baszki, ez tényleg csíp - sziszegte, mire Yamuna halkan kuncogott.

- Hogy működött a technikád? Amivel megsebeztél. Bár csapattársak vagyunk, ha jól értettem, szóval egy idő után úgyis ki kellett volna derülni előttem is.

- Kicsit szerintem tévhitben élsz azzal kapcsolatban, hogy az Akatsuki-ban mit jelent az, hogy "csapat".

- Miért, mit jelent nálatok az, hogy csapat?

- Egy páros, a mi esetünkben jelenleg egy trió, ami nem feltétlen bízik egymásban, csak abban, hogy képesek vagyunk megmenteni egymás seggét.

- Szóval egymás képességeiben bíztok? Fordulj meg, a hátadon van pár, nekem is volt - mondta, mire a szürke hajú megfordult, hátat mutatva a lánynak.

- Mondhatni. Én bízok Kakuzu eszében, ő meg asszem bízik abban, amit én tudok csinálni.

- Engem is beavatnál abba, amit csinálsz? - kérte ismét - Még mindig abbahagyhatom a gyógyítást.

- Nyugi, nyugi, elmondom. Mint már említettem, nekem nincsenek emberi szükségleteim. Ha úgy vesszük, halhatatlan vagyok.

- Ez úgy hangzik, mintha egy beképzelt 12 éves mondaná - jegyezte meg Yamuna.

- Elnézést, színésznő, de én nem vicceltem - morgott Hidan - Próbáld csak meg. Elvághatod a torkom, ha úgy el fogod hinni.

- Uuu, nem kösz, kihagyom - rázta meg a fejét - Szóval halhatatlan vagy, huh... megittad a vérem, és ezért tudtál engem egyidőben megsebezni magaddal, igaz? - kérdezte - Fordulhatsz, a hátadon nem volt olyan sok.