How does it feel to be famous? - Queen Band ff.

Ennyi volt. Azthiszem..

Másnap reggel negyedhét volt. Apa bejött, megint, odalopakodott az ágyamhoz, és ébresztgetni kezdett.
- Jó reggelt kicsim! Kelj fel, csináltam kávét meg reggelit, rendezd el magad és akkor indulunk.
- Oké.. - válaszoltam kómásan.
Kitakartam magam, és annak ellenére, hogy egyáltalán nem otthon voltam, észre sem vettem. Felkeltem és elmentem tusolni. A mai öltözékem egy bő farmer nadrág volt, és egy fekete vékony pántú ujjatlan, arra rá pedig egy térdig érő tavaszi-őszi, 90-es évek beli kabátka. Megittam a kávémat és megettem a reggelim. Bár nem nagyon kívántam a reggelit, azért megettem, mégis csak indítani kellett valamivel a napot. Eltettem a telefonom, zsebkendőt, és egy kis fekete háti táskába belepakoltam, majd felhúztam azt is a kabátomra. A lábamon volt egy fehér zokni, azon pedig egy Dr. Martens bokacsizma. Kimentem a szobából, és elballagtam a nappaliba, mivel onnan hallottam a TV hangját.
- Apa?
Ott ült a kanapén. Megfordult és végig nézett rajtam.
- Milyen vad az öltözéked! Nagyon csinos vagy picim! - mosolygott rám apa.
- Köszönöm - vigyorogtam rá vissza.
- Ha gondolod, indulhatunk. - mondtam apunak.
- Rendben kincsem. Mindent összeszedtél amit akartál?
Nem szavakat használtam válasznyújtásként, hanem megfordultam, hogy apa lássa a táskámat a hátamon.
- Értem, szóval mindened megvan. Akkor hát induljunk!
Elindultunk a forgatásra, kb olyan időpontban, mint tegnap.
- Ha beértünk, akkor nekem el kell mennem egy kisebb megbeszélésre, a rendezővel. Gondolom eltudsz találni a székedig, ugyanott vagyunk még, mint tegnap.
- Mhm, oké, azért siess kérlek..
- Jólvan, csak menjél.
Majd odajött hozzám apu, a kezével közelebb húzott, és puszit nyomott a fejemre. Sosem tudtam volna megköszönni eléggé azt a szeretet, amit tőle kaptam. Otthagytuk egymást és mindketten a dolgunkra igyekeztünk. Apa a megbeszélésre, én a székembe. Azonnal megláttam, amint beértem. A szokásos helyen volt. Elmentem és beültem a székemre. Mivel az emberek, akik bent voltak a stúdióba velem, nem kommunáltak velem, ezért elővettem a telefonom, és kidobott egy instagram értesítést, ezért belementem az alkalmazásba, hogy kiderítsem, milyen okból kaptam az üzenetet.

Ben Hardy üzenetet szeretne neked küldeni.

Ben
Szia gyönyörűm!

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Letilthattam volna, de nem akartam. Még mindig halálaosan szerelmes vagyok belé, attól függetlenül, hogy miket láttam. El kellett mennem a mosdóba. Miután elvégeztem ott a dolgom, elmentem körülnézni a stúdióban, persze nem messzire, mivel apa bármikor betoppanhatott. Ahogy sétálgattam, meghallottam egy bizonyos férfi hangját. Hasonlított Ben-ére, de nem mertem biztosra vélni, hogy ő volt az. Kilestem, hogy megtudjam, kié lehet ez a hang. Hát az övé volt. Ugyanazzal a kis libával volt, mint tegnap. Ott vártam, meg akartam néz i, mi lesz a vége. A nő megfogta Ben nyakát, odahúzta az ajkaihoz és megcsókolta. Összetört bennem egy világ. A férfi, akit életem szerelmének hittem, lesmárolt egy hülye libát. Betelt a poharam. Elmentem a helyszíntől és visszaültem a székembe. Rögtön bejöttek apáék, viszont apu nem ült le mellém, csak Brian bácsi, akivel összenéztünk, majd mosolygott rám. Én vissza mosolyogtam, de legszívesebben sikítva hisztériáztam volna, mint egy kislány, aki nem kapta meg azt a játékot, amit akart. Aztán nem sokkal azután, hogy apáék bejöttek, csatlakozott hozzánk a többség. Egy kéz végigsimította az enyémet. Ben volt az. Ránéztem lesúlytó és undorodó nézéssel. Meglepődő visszatekintést kaptam. Csak vártam már a hétvégét, hogy végre kikapcsolódjak Joe-val. Neki is jót tenne, elvégre is egész héten, egész nap csak dolgozik, én meg kikapcsolhatnám az agyam. Nem gondolkodnék semmin. Szépen haladtak a fiúk, rá se néztem Ben-re, hadd éreztessem vele azt a szar érzést, amit én is éreztem mikor megláttam, hogy mit csinált.
- SZÜNET!!! - kiabált a rendező.
Ki kellett mennem friss levegőzni, Brian bácsi is velem tartott.
- Minden rendben? Kicsit nyúzottnak tűnsz..
- Hm? Ja igen, persze minden oké, csak fáradt vagyok.
Részben igaz volt, részben nem. Nagyon fáradt voltam, de semmi sem volt oké. Majd nem sokáig maradtunk kettesben Brian-el.
- Szia Vic! - köszönt nekem Joe.
- Szia Joe!
- Szép napot Mr. May uram!
- Szerbusz Joe! Victoria, én most magatokra hagylak, amúgy is beszélni akartam apáddal. Gyertek be időben!
- Oké - válaszoltam Brian-nek - hát te?
- Jöttem megint dumálni veled. Akkor szombaton tuti megyünk?
- Persze hogy igen!
- Ömm, szóval hát - megvakarta a tarkóját Joe, miközben bizonytalanul öklendezte ki a szavakat - ha gondolod, nos ottaludhatsz nálam.. Persze csak ha akarsz!
- Majd még meglátjuk, de köszönöm, hogy felajánlottad.
- Szerintem induljunk vissza, lassan elkezdjük megint.
Bólintottam. Beértünk, Ben már ott volt a helyén, mosolygott rám. Én csak ránéztem, majd leültem a székemre és elkezdtem telefonozni.
Ebéd szünetnél nem ettem semmit, nem voltam valami hú de éhes. Még mindig ott ültem a székemben, az időt várva, hogy végre hazamehessünk apuval és kibőgjem a lelkem a párnámba.
- Szia, ki tudsz jönni? - Rami jött oda hozzám lihegve, gondolom sietett.
- Szia, persze.
Nem is sejtettem mit akarhatott, majd mikor kimentünk megpillantottam, amint Ben ott áll és fülig érő mosollyal vár. 3 méterre tőle megállított Rami és mondott nekem ezt-azt:
- Ben azt mondta valami rettentő fontosat akar neked mondani és jó lenne a kijönnél, meg kérdezni is akart tőled valamit, úgyhogy beküldött érted engem, én most magatokra hagylak, később dumálhatunk!
Én ott álltam tehetetlenül, bár senki nem mondta, hogy muszáj beszélnem vele, mégis odamentem hozzá.
- Mit akarsz?
- Neked meg mi bajod van? Ma olyan rondán néztél rám, hogy menten elsorvadok, valami rosszat csináltam?
- Nekem mi bajom van? - nevetek fel cinikusan - ezt még meg is kérdezed? Jobb is lett volna ha elsorvadsz! - és elindultam, miután gyilkos tekintettel végignéztem rajta.
A kezem után kapott és visszarántott.
- Na idefigyelj!
- NEM! - kiabáltam - Te figyelj ide! Ha volt is köztünk bármi, akkor annak vége!! Hagyj békén és felejts engem el! Legyél csak boldog a kis fruskáddal!
Kirántottam a kezéből a kezemet és befutottam a mosdóba. Nemtudom, hogy ezután Ben mit csinált, de azt tudom, hogy én összezuhantam és végigcsúsztam a falon, zokogva. Kiment belőlem a lelki erő. Nem éreztem a fájdalmom és dühön kívül semmi mást. De tudtam, hogy nem maradhatok a mosdóban egész délután. Feltápászkodtam és megmosdottam. Belenéztem a tükörbe és egyszerűen nem önmagam láttam. Egy összetört lelkű érzelmes lányt láttam. Aki nem én vagyok, mert nem így tudom magamat. Amikor úgy éreztem, nagyjából szalonképes vagyok arra, hogy kimenjek, kisétáltam és megláttam apát. Odafutottam hozzá, belemarkoltam a bőrdzsekijébe, megfordítottam a testét és átöleltem.
- Hó kicsilány, minden rendben?
Nem szóltam, csak egyre erősebben és szorosabban öleltem. Brian is felfigyelt rám, összenéztek apával, és érthetetlenül néztek egymásra.
- Mindjárt jövünk - intett a rendezőnek majd kivezetett Brian-el.
Mindenki engem figyelt. Beleértve Rami-t, Joe-t, Gwil-t és mindenki mást aki bent volt a stúdióban. Apa karjába kapaszkodva alig élve, de kijutottam a friss levegőre.
- Brian, menj vissza nyugodtan, én addig kint leszek Vic-el, de valakinek bent kell lennie. - mondta apa felelősségteljesen.
- De azonnal szólj, ha bármi baj van.
Leültem. Lassan szívtam be a friss levegőt majd kifújtam. Megnyugodtam.
- Ez most mi volt bent kicsim? - kérdezte apa értetlenül.
- Semmi, csak fáradt vagyok.
- A hotelben maradhattál volna, már ott is sápadtan néztél ki.. Biztos, hogy csak fáradt vagy?
- Biztos.
- Oké. Vissza menjünk a hotelbe?
- De mi lesz a munkával?
- Először szeretném ha jobban lennél és kipihennéd magad. Aztán jöhet a munka. Te vagy az első. Mindig is te leszel. Meg egyébként is Brian majd elmeséli nekem, mi hogy történt, úgyhogy tudni fogok mindenről.
Felálltam.
- Akkor megyünk?
Bólogattam apának.
- Várj egy percet, bemegyek szólni.
Talán egy kicsit több mint egy percig volt benn, majd kifutott a táskámmal, mert ugyebár az bent maradt.
- Gyere karolj belém.
Vissza sétáltunk a hotelbe. Miután beértünk a szobába, apa le sem vetette a cipőjét vagy ilyesmi, hanem bekisért a szobámba. Elmentem letusolni, befeküdtem az ágyba és ahogy letettem a fejem, egyből elaludtam. Ez félháromkor történt. Felkeltem este hétkor, kisétáltam a nappaliban a pizsimben, apa és Brian beszélgettek. Majd Brian rámnézett, odafutott hozzám és átölelt.
- Jobban vagy már? - kérdezte aggódva.
- Igen.
- Ennek örülök hercegnőm. Van kedved harapni egyet valamit? - kérdezte apu.
- Az jól esne most.
- Brian?
- Ömm, nekem is.
Apa rendelt pizzát és azt bevéstük. Majd apa is elment letusolni, utánna pedig Brian is elvégezte a szokásos esti rutinjait. Aztán beültünk a kanapéra, és néztünk TV-t, meg kártyáztunk. Kb olyan este 11 körül elköszöntem Brian-éktől, és elmentem a szobámba. Úgy éreztem a holnapi napot lehet jobb lenne, ha itt tölteném a hotelben, hogy felerősödjek, testileg is és lelkileg is. Mielőtt még újra elaludtam volna, kimentem vissza apáékhoz, akik szintén szobájukba készülődtek.
- Apa, holnap inkább itt maradok, ti menjetek dolgozni, ha bajom lesz, úgyis szólok.
- Én is ezen gondolkodtam, úgyhogy rendben, itt maradhatsz.
Bementem vissza a szobámba és elaludtam. Furcsa egy nap volt ez a mai.