How does it feel to be famous? - Queen Band ff.

Alig várom a holnapot Joe!

Csütörtökön minden jól ment, mivel nem voltam ott, azért annyira nem vagyok teljesen tisztában a dolgokkal, de ma újult erővel fogok megindulni forgatásra és nem fog érdekelni Ben se a kis fruskája. Előbb keltem, mint ahogy terveztem és mint ahogy apa keltett volna. Elmentem elintézni a szokásos reggeli rutinomat, aztán felöltöztem. Magamra húztam egy tapadós fekete farmert, amibe beletűrtem egy fekete fehér vékony csíkos hosszú ujjú  pólót, arra rá pedig egy fekete nagyméretű rövid ujjút szintén beletűrtem a nadrágba. Hallottam ahogy apa közeledik a szobám felé. Benyitott.
- Jó reggelt, látom már fent vagy, csináljak reggelit? Kávét? Mondd mit kérsz?
- Jó reggelt apu! Kérnék kávét és egy szendvicset!
- Rendben, szólok ha kész addig készülődj.
- Összeszedtem csak a telefonom és kimentem a szobából.
- Kész vagyok!
- Mhmm, épp szólni akartam, hogy kész a reggelid!
Elfogyasztottam apa és Brian társaságában a kávémat és a szenyámat, majd elindultunk. 8 órakkor léptünk ki a hotel kijáratán, majd szedtük a lábunkat. Negyedkilenckor értünk oda az épületbe. Amint beértünk, el kellett mennem a mosdóba. Amikor végeztem, egyenesen elindultam a stúdióba. Mielőtt még betettem volna a lábam, kiráncigált engem Joe és leültetett a padra, amire Ben-el ültem le először.
- Szia! Lenne kedved megint dumálni egyet a forgatás előtt? - kérdezte a férfi kíváncsian.
- Szia, persze miért is ne? - válaszoltam kedvesen.
- Hogy vagy?
- Egészen jól. Te?
- Én is, köszi a kérdést.
Majd felállt és mélyen a szemembe nézett.
- Akkor hogy döntöttél? Nálam alszol szombaton? - mosolygott, miközben tördösni kezdte ujjait.
- Szerintem igen.
- Oké. Alig várom a holnapot! - mondta izgatottan Joe.
- Hát én is. - válaszoltam ugyanolyan hangnemmel.
Felkeltem és megöleltem. Hosszas ölelés volt. Talán a leghosszabb, amit eddig ölelkeztünk. Elengedtük egymást, majd egymásra vigyorogtunk és együtt mentünk be a stúdióba. Én helyet foglaltam apa mellett, ugyanis most ő ült a székében, Brian pedig állva mérte fel a terepet és dirigált apu helyett is, persze csak ha kellett. Joe elfoglalta az ő kis helyét, és elkezdődött a forgatás. Néha-néha összetalálkozott a tekintetem Joe-val, olyankor elmosolyodtam. Nagyon jó barátként tekintettem rá. Úgy éreztem el mondhatok neki mindent, mert tudtam, hogy nem mondaná el másnak. Bizalommal voltunk egymás iránt. Kezdtem helyre vergődni, és lelkileg is jobban érezni magam, de a sebeim továbbra is martak, hogy igenis beszélnem kellene Ben-nel, de próbáltam mindig elcsitítani az ilyen gondolataim.
- SZÜNET!!!
Láttam, ahogy Joe kimegy a friss levegőre egy kis szelet csokival a kezében, gondoltam meglepem és utánna lopakodtam. A férfi megállt, kinyitotta a csokiszeletet és elkezdte enni.
- Szia Joe! Jó étvágyat!
- Á szia Vic, köszönöm. Kérsz egy kicsit? - ajánlotta fel.
- Nem köszi, nem kívánok most semmilyen édeset a szervezetembe..
- Ó, oké.. Mi járatban itt kint? - kérdezte kíváncsiskodva Joe.
- Csak láttam, hogy kijöttél a friss levegőre, és nekem is szükségem volt rá, úgyhogy csatlakozni akartam hozzád, remélem nem zavar. - néztem rá, majd vigyorogtam az arcát bámulva.
2 percig álltunk kint, majd úgy döntöttünk közösen, hogy bemegyünk.
- Ebédidőben azért hagylak nyugodtan enni - nevettem el magam, miközben irányt vettem újra a mosdó felé.
Majd mikor beértem rámosolyogtam a tükörképemre, az pedig vissza rám. Elintéztem a dolgom, megnéztem a tükörben, hogy jól-e áll a ruhám, és kimentem a mosdóból. Most a szék felé indultam meg, határozottan és magabiztosan. Leültem a székembe és elővettem okostelefonomat, hogy meglessem mi folyik a világ tájain. Felnéztem az instagrammra, amikor újabb bejövő üzenetet dobott ki az applikáció. Belementem és Ben szeretett volna újabb üzenetet küldeni.

Ben
Beszéljük meg kérlek, félre értés az egész!

Nem törődve a következményekkel, letiltottam.
- Minden oké? - kérdezte apa aggódva.
- Hm? Ja igen persze, csak elbambultam. - de észre sem vettem, hogy elbambultam volna.
Nem igazán érdekelt Ben meg az ő üzenetei, azon dolgoztam minnél jobban, hogy túl lépjek rajta, és ha továbbra is kapom az üzeneteit, akkor tovább tartana a túllépésem Ben-en, mint maga a film forgatása. Azért azt be kell, hogy valjam, néha Rami-val, néha Gwil-el néha pedig Joe-val kerültem vagy éppen hosszas szemkontaktusba, vagy csak 1 másodpercesbe.
- EBÉDSZÜNET!!
Nem tudom, de egyszer még le fogom csapni a rendezőt a hirtelen ordítozás miatt. Oké, hogy szünet van, de nem kell a másik utcának is hallania. Mivel mondtam Joe-nak, hogy ebédszünetben hagyom enni, nem tágítottam az ígéretemtől, ott ültem, s telefonomat nyomkodva néha kinézve azért a képernyőből ücsörögtem a székemben. Apa és Brian is elmentek enni, én nem voltam valami nagy kaja fan, persze szeretek enni, csak nem nagyon. Halkan mögém lopózott Rami és a vállamnál odacsúsztatott egy kis csokit nekem.
- Gondoltam jól esne - mondta Rami aki nem ment el mellőlem egy tapottatnyit sem. Leguggolt mellém és folytattuk a beszélgetést.
- Köszönöm, igazán nagylelkű vagy! - feleltem kedvesen, bár nem kívnátam egyáltalán semmit.
- Na és mondd csak Victoria, - kezdte el a férfi - hogy vagy?
- Jól köszönöm, te?
- Még egyben - és kuncogott, miközben elsütötte a "kis viccét".
- Az a lényeg. - feleltem mosolyogva.
Brian lépett be a bejárati ajtón.
- Akkor én most megyek, majd még dumálunk Victoria!
- Oké, szia!
Brian csak nézett rám, majd helyet foglalt mellettem.
- Hogy érzed magad? - kérdezte egy aranyos széthúzott mosollyal az arcán.
- Jól, de kezdek kicsit rosszul lenni a sok, "hogy vagy?" kérdéstől - nevettem el magam.
Brian is elnevette magát, mire belépett apa.
- Miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva apa.
- Áhh semmiről - keltem fel a székemből, majd megöleltem aput.
Pár perccel később mindenki visszajött a dolgáról és elkezdődött újra a forgatás. Félkettőtöl háromnegyedhétig tartott a forgatás megállás nélkül. Olyan jól haladtak, hogy lehet szinte egy hónappal előbb készek lehetnek. De az csak a jövő titka marad.
- Jövőhéten hétfőn félkilenckor itt találkozunk emberek! Szép hétvégét, jó éjszakát! - mondta a rendező.
Sötétedni kezdett odakinn. Előbújt már néhány csillag is.
- Indulhatunk? - kérdezte apa.
- Részemről igen - felelte Brian.
Én csak bólintottam egyet. Úgy terveztem ha visszaérünk a hotelbe, nem kezdek bele a tevékenységeimbe, előbb meg szeretném bámulni a csillagos eget. Szinte már sötét is volt. Visszaértünk a hotelbe. Közöltem apáékkal, hogy kint maradnék még egy kicsit. Szépen ragyogtak a csillagok a maguk módján, kitettek magukért. Nem sokáig maradtam egyedül. Egy kéz megérintette a vállam.
- Gyere be, apád szeretné ha bemennél, ne ácsorogj kint a hűvösön! - mondta Brian.
Szótlanul néztem rá, majd követtem őt be a hotelszobánkig. Beléptem és megcsapott a kellemes meleg hőmérséklet. Bementem a szobámba, és elkezdtem az esti rutinomat végrehajtani. Miután az megvolt, kimentem apáékhoz, régi szokásukká vált, hogy minden péntek este isznak 1-1 sört. Ez most sem történt másképp. Beültek a kanapéra, a lábukat feltették az asztalra, és nézték a TV-t. Én odaültem az asztalhoz és készítettem magamnak egy csésze kamilla teát, majd bevittem azt a szobámba és kerestem valami jó kis filmecskét, amit végignéztem, s közben a teából is kortyolgattam szépen lassan. A film végére maradt egy korty, úgyhogy azt megittam és kivittem vissza a konyhába, csak hogy ne bent az asztalomon legyen a piszkos mosnivaló. Miután vissza belopakodtam a szobámba, elkapcsoltam a TV-met, meg a kislámpát, majd befeküdtem a kényelmes kis ágyamba, és elgondolkodtam, mit fogok csinálni Joe-nál, mivelhogy elhatároztam, hogy nála alszok a kis "bulizásunk" után, mert nem akarok csörögni apáéknak, ki tudja mikor fejeznénk. Azon is gondolkodtam, hánykor kellene találkoznunk. Majd a nagy gondolkodás közepedte bealudtam. Fárasztó egy napunk volt..