Elveszve

Az idegen - 3. rész

Az előző rész tartalmából : Ki fogyott a benzin, le fogok zuhanni...

Ekkor persze rájöttem, hogy az űrben nem lehet le zuhanni, csak sodródni.
Fel kellett mérnem a terepet. Ellenőriztem miből állnak a bolygók. Az elsőnek narancssárgás fehéres színe volt. Gázbolygó. Légköre főképp szén-dioxidból áll. Hasonló bolygó lehet mint a Jupiter. Így elemezgettem magamnak tovább a bolygókat.

*Két óra múlva:*

A rosszabb dolgok után mindig csak rosszabbak következhetnek, főleg egy ilyen peches nap után. Újra felvillogott a piros fény. ( Ezek után már semmin se lepődök meg ) Elromlott a szén-dioxid kiszűrő. Szóval sisak nélkül nem tudok lélegezni. A levegő még elég lesz hat órára. Úgy döntöttem nem aggodalmaskodom többet, inkább csodálom az ismeretlen bolygókat.
Míg az ablakból csodáltam a végtelen űrt, a semmiből felbukkan egy fehér csészeajj-szerűség. Megált az ablakom előtt, és kiszálltb belőle egy hús-vér ember. Elővett egy ceruzát a zsebéből és elkezdett írni egy karton papírra óriás betűkkel, bár messziről icipicinek látszott. Hunyorítottam, hogy el tudjam olvasni. Az idegen férfi ezt üzente :

„ Segíteni jöttem Ms.
Látom elég nagy csávában van, szálljon ki az űrhajóból!"

Végre, megmenekültem - tört ki belőlem az őröm. Kinyitottam a vészkiáratot, kiértem a hajóm elé.
A titokzatos férfi felvitt a csészeajjába, majd pár perc értetlen bámulás után megtörte a csöndet :

-William Brown vagyok - szólalt meg, majd folytatta - Önt hogyan szólíthatom?

-Jouline Smith az én becsületes nevem, de nyugodtan szólíthat a vezetéknevemen, úgy szoktam meg a NASA - ban

-Rendben Smith - mondta, majd értetlen pofával nézett rám. - Milyen évet írunk?!

- 2021-et Brown, ha szabad, szólíthatom így? - Brown nevetett egyet. Nem értem min. Talán csokis a szám? - tűnődtem.

*William Brown szemszöge*

-Ez a Smith lány nagyon szemrevaló-gondoltam, szemem átfutott testén. Sajnos a bő űr ruhától nem láttam semmit. Nevettem egyet, kár, hogy nem cicanacikban járkálnak a csajok az űrben.

*Jouline Smith szemszöge*

-BROWN!...VÁLASZOLJON! - üvöltöttem. Erre már reagált. - Kérdeztem valamit.

- Igen, és? - kérdezte kétségbeesetten.

- Nem válaszolt... Miért csinálja ezt velem?

- Mit?... - kérdezte komoran.

-Hát zsidó maga, hogy kérdésre kérdéssel válaszol? Itt már tényleg elvesztette a fonalat.
Egy óra civakodás után végre kibékültünk, majd újra elkeztünk beszélgetni.

-Honnan is jött, Brown?

-2060-ból, pontosabban a jövőből. - Ennél a kijelentésénél meghökkentem, hisz időutazás nem létezik. Szerintem még jövő sem.

-Miért néz így rám, kisasszony?

-Hát mert maga tiszta hülye, nincs semmilyen gógyimógyija. Bolondok házából szökött meg?

-Ne kezdjük el ezt mégegyszer, Smith. Inkább megmutatom a szobáját.

- A szobámat?! Még gyermekkoromban se volt saját szobám. Igaz, hogy ezzel a szerencsétlennel vagyok itt összezárva, de megpróbálok konfortosan elhelyezkedni A SZOBÁMBAN.

Remélem tetszett a sztori, holnap jön a kövi. A kommentekbe nyugodtan kérdezhettek bármiről.