Elveszve

Egy borzalmas ötlet - 8. rész

*A képen William*

Az előző rész tartalmából :
Visszaöleltem, majd zokogtam tovább a pulcsiába. Talán nem is olyan hülye, mint azt gondoltam.

A sok sírás közepette álomba szenderültem.

* William szemszöge *

A fejemet a fejére raktam, simogattam a vállát, majd bealudt. Szép lassan befektettem őt az ágyba. Aranyos egy teremtés, főleg amikor alszik.

* Jouline szemszöge *

Lassan kitipegtem a konyhába.
- Hát már fel is keltél, álomszuszék? - kérdezte William mosolyogva. Éreztem, hogy a fejem egy nagy paradicsommá alakult. Gondolom ezért tört ki a nevetéstől William.

* William szemszöge *

Jouline feje egy óriási piros paradicsommá vált. Nem tudtam pontosan miért, de azt tudtam, hogy nagyon röhejesen nézett ki.
A több perc kínos csendet feltörve felettem egy kérdést a paradicsomnak.

- Miért sírtál? - kérdeztem kicsit rekedt hangon.

- Hát, nem nagyon szeretek róla beszélni - motyogta idegesen.

- Nem muszály elmondanod...

- A SZÜLEIM MEGHALTAK, VÉGE A STORYNAK. MOST MÁR ELÉGEDETT ŐFELSÉGE ? - ordibálta, majd könnyes szemekkel beszaladt a könyvtárba.

- Mindenre gondoltam, csak erre nem. Bárcsak vissza tudnék menni az időbe. Na de várjunk csak...a nagybátyám nemrég feltalálta az idő utazást. Igen, a nagybátyám Nelson Brown, a tudós akit a tévében láthattatok. ( Ha 2061-ből vagy, persze. ) Használni soha az ég világon nem használhatom, mert a nagybátyám ezt mondta...bla bla bla...
Egy kis időről van szó, észre se fogja venni, hogy eltűnt. Remélem nem fogom majd még jobban megbántani szegény Jouline - t.

Ha tetszett ne felejtsetek el vote-olni.