Haikyuu rövid történetek

Kagehina - Költözés 1.

Elköltöztünk. Távol mindenkitől. A Karasunótól, a sulitól, mindenkitől. Franciaországba mentünk, Natsu, anyu és én. Na de kezdjük az elejéről.

Otthon ültem és épp a házimat csináltam, mivel átkéne menni a teszten, mikor kopogást hallottam.

- Igen? 

- Bejöhetek? - hallottam kintről anyukám hangját.

- Igen.

- Shoyo, el kell mondanom valamit. - ült le az ágyamra.

- Mi az? - kérdeztem felé fordulva.

- Elmegyünk.

- Hova?

- Franciaországba. - mondta ki mire elkezdtem teljes szívemből örülni.

- De jóóóó!!! Mikor megyünk? Hány napra? Csak a család?

- Két hét múlva indulunk, és nem jövünk vissza. - mondta ki és lehajtotta a fejét.

- Mi? - kérdeztem sokkosan, konkrétan a szívem leállt.

- Elköltözünk. - mondta ki majd kisétált a szobámból magamra hagyva. A szívem megtelt ürességgel és úgy éreztem hogy minden szétesik körülöttem. Elmegyek innen, ahol felnőttem, ahol itt vannak a barátaim, és a szerelmem. Folyton csak a Karasunóra tudtam gondolni, és azon belül is egy személyre. A szerelmemre.

Igen, szerelmes vagyok, mégpedig nem másba mint Kageyamába.

Két hetem van, mindenre. Lezárni mindent, a múltamat, és megnyitni a jövőmet amire egyáltalán nem állok készen. Már a gondolattól is, hogy a szeretett csapatom, valamint az itt lévő szeretteimet elkell hagynom, sírni volt kedvem. És meg is tettem.

Muszáj volt kiadnom magamból ami bennem lakozott. És erre a megoldásra Sugát találtam. Szóval rögtön fel is hívtam. Harmadik csöngésre fel is vette.

- Suga! Átmehetek hozzád? - kérdeztem türelmetlenül, annyira hogy a köszönést el is felejtettem.

- Hali, persze. De miért? Baj van? - kérdezte zavartsággal a hangjában.

- Ott majd elmondom, indulok, Hali.

- Hali?

Letettem, felkaptam a kabátom és szó nélkül elindultam. Amikor megérkeztem már várt, egyedül volt otthon.

- Mi történt?? - kérdezte de csak lehajtott fejjel álltam előtte.

- Hina - mondta volna a nevem, de én csak átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.

- H-Hinata??? Mi történt??

- Elmegyünk. - mondtam halkan és fájdalmasan.

- Mi? Kikkel? Hová? - kérdezte.

- Natsu, anya, és én, Franciaországba megyünk. - mondtam ki és közben kibontakoztam az ölelésből.

- De hát ez csodálatos! Mikor jöttök vissza?

- Elköltözünk... - mondtam halkan lehajtott fejjel és a sírógörcs kerülgetett ismét. Itt áll előttem az egyik ember, akit két hét múlva látok utoljára, és kitudja mikor látom megint.

Suga csak sokkosan nézett majd megszólalt.

- Miért?

- Apukám munkát kapott ott.

- Mikor indultok?

- Két hét múlva - mondtam felnézve a reakciójára.

- Két hét?! - akadt ki. - De hát az nagyon kevés idő!  Mit fogsz csinálni ez idő alatt?