Haikyuu rövid történetek

Kagehina - Költözés 2.

*4 év múlva*

Négy év után, elhatároztam hogy visszamegyek a Karasunóhoz megtekinteni őket.

Immáron 20 éves lettem, rengeteg minden dolog változott. A személyiségem is megváltozott valamint a stílusom, hajszínem.

A Karasunoba már új személyek vannak, és már nem az a régi Karasuno van ami volt. Ettől függetlenül úgy gondoltam össze kéne ülnie a régi Karasunonak. Senkivel se tartottam a kapcsolatot onnan, és senki se tudta hogy jövök. Egyáltalán, örülni fognak neki hogy ott vagyok? Vagy csak teher lennék? 

Ezekkel a gondolatokkal de mégis elindultam. Daichihoz indultam először hisz ő a kapitány, ha valakinek, neki biztos megvan mindenki elérhetősége. Reméltem hogy ugyanott lakik ahol én emlékeztem.

Becsengette, pár perc múlva pedig kinyílt az ajtó, és megláttam Daichit. 

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte illedelmesen. Én meg csak néztem, hát akkor ezek szerint nem ismert fel. 

- Szia Daichi!! Nem ismersz fel?? 

- Nem? - nézett rám kérdően.

Nem hagytam hogy akármit is kérdezzen, gyors előkaptam a táskámból a névjegykártyámat amin rajta állt a nevem, valamint egy kép rólam amin még naranccsárga hajam van.

- Hinata!!! Jól megváltoztál! Mi újság van?? - lepődött meg.

- Sok dolog történt, de ezt majd később, egy találkozót össze tudunk hozni a Karasunóval?

- Megpróbálhatom, mikor?

- Nem tudom, amikor mindenkinek jó- kezdtem bele de ekkor valaki kileselkedett az ajtón.

 - Kivel beszélsz ilyen sokáig? - jelent meg az ajtóban valaki.

- Suga?!?!! - kérdeztem meglepődve, ez nekem újdonság.

- Oh Suga! Mondd felismered őt? - mutatott rám Daichi.

- Szia Suga!! - mondtam mire végig nézett rajtam. 

- Ismerős a hangod, honnan tudod a nevem? - kérdezte mire megráztam a fejem.

- Nem igaz hogy senki se ismer fel - mondtam miközben ráztam a fejem és lefele néztem. - Hinata Shoyo vagyok - néztem fel rá.

Lesokkoltan tátott szájjal nézett rám, aztán átölelt.

- Hinata!!! Annyira hiányoztáll! És olyan fura vagy! Mármint úgy értem hogy ilyen hajjal! 

- Nekem is hiányoztál! Meg az egész Karasuno főleg Kageyama - mondtam, de az utolsó két szót csak gondolatban mondtam ki.

Elengedtük egymást, mire muszáj volt megkérdeznem.

- Egyébként, te hogy hogy itt vagy Daichinál? - kérdeztem mire össze néztek.

- Az van, hogy együtt élünk. - mondta ki Daichi a tarkóját vakargatva.

- Együtt vagytok??? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen! - mondta Suga boldogan.

- Gratulálok!!! - mondtam majd mindkettőjüket átöleltem külön-külön.

Persze a fejemben még mindig ott voltak a gondolatok Kageyamáról. Amiket mondott 4 éve azok még mindig a fejembe vannak. De vajon ő gondol még rám? Vagy ha meghallja a nevem, felismer?

- Akkor mikorra hozzuk össze a Karasunót? - szakította félbe a gondolataimat Daichi.

- Holnap 2 óra mindenkinek jó lesz?