~I~

31 3 0
                                    

A Radnóti hosszú folyosóján minden diák tolakodva kerülgette az éppen beszélgető vagy csak nézelődő embereket. A rádióban éppen Horváth Tomi egyik száma ment. Az ablakokon az őszi nap tűző sugarai hatoltak át. A kezemben szorongattam az angol könyveim, a vállamra félig felvett táskám meg leesni készült, miközben próbáltam nem nekimenni senkinek. Az órám kezdetéig még volt negyed órám kb, szóval igyekeztem ismerős arcokat keresni. Szerencsémre ők találtak meg engem.

- Szia Heni! Mi újság? - karolt át a híres Szőke Gergő. Mondanám, hogy a "rosszfiú" szerepet osztotta neki az élet, de a külső néha nem tükrözi ami belül van. Vékony ingjének az ujja fel volt türve, így tökéletesen látszódott a szétvarrt karja. Nyakánál is ügyelt, vagy kettő gombot szabadon hagyott, hogy az ott lévő tetoválásai is jól látszódhassanak.

- Szia Geri. Minden a legnagyobb rendben.

- Ennek nagyon örülök. - vágott egyből a szavamba - Nagyon remélem mára nincsen semmi terved! Összeülünk néhányan, iszogatunk, beszélgetünk meg ilyesmik tudod. - Vigyorodott el. Közben a másik két sráchoz vezetett, akik az ablaknál támaszkodtak és energiaitalt iszogattak.

- Köszi, hogy gondoltatok rám. Nyilván ott leszek. Sziasztok fiúk! - Dobtam egy- egy mosolyt nekik. Doma és Máté a hármas másik két tagja. Tipikusan azok, akikért odáig vannak.

- Jössz ma akkor? - nyújtotta felém a Helljét Doma. Belekortyoltam, közben bólogattam.

- Katának ne szólj lehetőleg. Nincsen kedvem azt nézni, ahogy a nyálát csorgatja Domára. - Vette ki zsebéből a cigisdobozát Máté.

- Dehogy szólok. Nincsen kedvem egy hétig azt hallgatni, hogy ÚRISTEEEEN DOMA HOZZÁM SZÓLT. Szóval thank you, next. -Vettem ki én is egy cigarettát a dobozomból. A számba vettem, majd visszatettem a farmerdzsekim zsebébe.

- Piros Marlboro? Innen jött neked ez Doma? - húzta fel az egyik szemöldökét Máté. Ő is a szájába vette a cigarettát, majd elindultunk az udvarra. Csak a bejárat mellé álltunk, mivel percek múlva kezdődött az órám. A dzsekim zsebében túrkáltam a gyújtómat keresve, de minden a kezem ügyébe akadt kivéve az. Geri felém nyújtotta a sajátját és meggyújtotta vele a cigit.

- Köszi. - mosolyogtam rá, mire ő csak lazán biccentett egyet. A lányok akik elmentek mellettünk irigykedve néztek engem, ahogyan a "menő másodéves álomfiúk" társoságát élvezem. Eleinte ez nagyon zavart, rossz érzéseket keltett bennem a sok megvető tekintet, de mostmár lassan egy hónapja élvezem a mindennapokat ezekkel a fiúkkal. Az ember lassan, de hozzászokik az emberek rosszindulatához és az irigy pletykákhoz. Ugyanis igen, sajnos terjesztenek nem túl szép dolgokat, amik annak ellenére, hogy full kamuk mégis elhiszik.

- Egy perc múlva kezdődik az angol. Mehetünk Heni? - nyomta el a csikket Doma. Őt a közös nyelvórákon ismertem meg. Az elsők között érkeztünk meg, így hamar beszélgetésbe egyeledtünk. Vele könnyű volt, hiszen udvarias, kedves és igazán tisztelettudó. Nem viccelek, ő maga a kisangyal. Gazdag, jólnevelt és stílusos. A lányok esedeznek érte is.

- Aham, csak elnyomom. - szívtam bele egy utolsót. - Jut eszembe... Estére mit vigyek? Meg hova menjek?

- Sósat hozhatsz. De ha nem tudsz az sem baj, majd szerzünk mi. Ja és nálam lesz. Majd elmegyek érted 9-re. - óvatosan körültekintett, majd közelebb lépett hozzám. Tetovált karjával eltakarta a száját, miközben a fülembe suttogott. - kiszöktetlek a toronyból hercegnő. - mosolygott, majd intett egyet és elindult a kijárat irányába. A hasamban pillangók röpdöstek és jóleső melegség töltött el. A hideg szelet már nem is éreztem, nem vacogtam a hidegtől. Csak bámultam ahogyan mennek el. Egy kisebb lánycsoport integetett neki, mire ő csak lazán visszaintett.

Nem tagadhatom, beállhatok a Szőke Gergő imádói sorba. A félreérthető megjegyzései, a közvetlensége és folyamatos tapizása belőlem is vált ki érzéseket. Nem nevezném szerelemnek, sosem esek szerelembe túl hamar, sőt reálisan nézve a dolgokat talán soha nem is lenne esélyem. Végülis, csak az egész egyetem próbálja befűzni.

- Heni mehetünk? - zökkentett ki a bambulásomból Doma. Arca komoly volt, habár őt ritkán látni mosolyogni. Kiváncsi leszek a részeg énjére, ha egyáltalán iszik.

- Persze, menjünk.

Fárasztó a dupla nyelv, még akkor is ha emelt szinten tanultad. Arról nem is beszélve, hogy pénteken 9 órakkor van, és utána végeztem is a nappal. Áldom az eget, hogy a pénteki nap a leglazább.

- Hát akkor este találkozunk Heni. Vigyázz magadra. - integetett Doma, majd elment a menza irányába. Tizenegy múlt pár perccel, de még nem igazán voltam éhes. A táskámban rezgő telefonért nyúltam. Valahogy a vázlataim legaljára csúszott, így igazán megszenvedtem a kihalászással.

- Tali a menzán egészkor? - olvastam az üzenetet Katától.

- Ott találkozunk. - válaszoltam neki. Hazamentem, ahol csak gyorsan ledobtam a táskám, felvettem egy vastagabb pulcsit és megkerestem a pénztárcámat. A dzsekim zsebéből kivettem a fülhallgatómat. Egyedül voltam, a bátyám nagyon sokat dolgozik, hogy el tudja tartani kettőnket. Kikerestem az Elefánt - Ég veled című számát és elindultam.

Az ebédlő telis tele volt, alig találtam meg Katát. Egyedül ült. Telefonját nyomkodta miközben lapátolta be a rántotthúst és a rizst a tányérjáról. Amikor meglátott széles mosolyra húzta a száját.

- Bővíteni kéne ezt a büfét. Ha már úgy is fizetünk a kajáért legalább lehetne nagyobb a választék. Már két hete rántotthúst eszek ebédre meg vacsorára is. Kezdem unni. Úgy ennék valami jó házias kaját. Mondjuk paprikáskrumplit. Úristen ölni tudnék egy kis paprikáskrumpliért! - hadarta el. Tipikus Kata, aki képtelen egy percre is befogni a száját. - Este csinálhatnánk - mondta teli szájjal. Pár rizsdarab ki is esett belőle.

- Nem leszek otthon, dolgom van. Majd máskor megcsináljuk. - rántottam egyet a válamon, miközben a húslevesem kavargattam.

- Mindegy, akkor megcsinálom mással. Úgy is annyi barátom van itt. - nevetett fel szarkasztikusan, hátha lemondom a programom.

- Sok sikert. Ha nagyon jó lesz küldjetek nekem is.

- Amúgy mit fogsz csinálni?

- Semmi érdekeset. Tomival szerveztünk közös programot. - köszörültem meg a torkom. A bátyám valahogy mindig a legjobb kifogás. Kata nagyon jó barátnőm, már gimnázium óta ismerem. Igazán jószívű, de annyira be tud tőle sokallni az ember. Nem hiába kértek meg, hogy ne szóljak neki az estéről. Ha Domával egy légtérben van a nyakába akaszkodik és levegőt venni sem hagyja. Nem csodálom, hogy nincs hozzá kedvük.

Ebéd után visszamentem a lakásba. Összeszedtem a tegnap este ledobált ruháimat és bedobtam a mosógépbe. Kapcsoltam be zenét, majd felnyitottam a laptopom tetejét.

- Egy-két rész belefér az időmbe nem? Hát hogyne férne. - indítottam el a Money Heist 2. évadának 3. részét, miközben kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamban. Egyszercsak a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Gergő neve jelent meg a telefonom kijelzőjén. Elszámoltam háromig, miközben lassan próbáltam venni a levegőt. Nem akartam, hogy azt higgye csak úgy felkapom a telefont, mert nincsen jobb dolgom.

- Szia Heni! Csak gondoltam szólok, hogy egy óra múlva indulok érted. Láttam snapen, hogy sorozatotol, viszont ha most elbaszod az időt nem fogsz összekészülni én meg várhatok rád.

- Köszi, hogy szóltál. Birizgáltam a kapucnim fűzőjét, az arcomra pedig levakarhatatlan mosoly ült ki. Ez volt az igazi Szőke Gergő, aki figyelmes.

- Akkor egy óra múlva. Csinos legyél! - majd kinyomott. Valahogy mindig képes a pillangókat felébreszteni a hasamban. Hisz ő már csak ilyen.

Egy gyors hajmosás után kisminkeltem magam és a megfelelő ruha után kutattam. Legyek csinos? Akkor megadom a módját.

Are you mine?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora