Are you mine?

~III~

Meg is feledkeztünk az időről. A bőröm minden milimétere égett, ahol megérintett. Ajkaival körbejárta a nyakam, kulcscsontom és a melleim.

- Ez sok? - nézett a szemeimbe.

- Így részegen igen. Lehet le kéne állni. - hatalmasat nyeltem. Szívem mélyén reméltem, hogy ez soha sem fog véget érni. Bólintott egyet, majd fejét a mellkasomnak döntötte. Hol a haját simogattam, hol a nyakán pihenő tetoválásait rajzoltam át ujjaimmal. Szorosan ölelt magához miközben hangosan sóhalytozott. Sejtettem mire gondol. Ez a fellángolás tönkre is teheti a Domával kialakult barátságunkat, sőt mi több még a hármasuk is felbomolhat, amit nem engedhetek meg. Nem vagyok én senki, hogy elvárjak bármit Gergőtől, azt meg főleg nem hogy engem válasszon a két legjobb barátja helyett. Ha Doma Márkra így ki volt akadva, bele sem merek gondolni mennyire megharagudhat Gergőre ezért.

- Menjünk be. Ha meglát valaki minket abból baj is lehet. - Így legyen ötösöm a lottón. Abban a pillanatban mintha megszakadt volna a szívem. Sőt, ezer darabra tört. A szemeim könnybe lábadtak. Szóval ilyen pár perc a mennyben...

Bent már nem tartott a buli. Mindenki egymástól távol ült és bele volt feletkezve a telefonjába. Leültem Doma mellé, aki éppen az elektromos cigijét szívta. Csend volt, a feszültséget vágni lehetett volna. Érezhetően nehéz volt a levegő, senki sem nézett fel. Doma egy hatalmas gőzfelhőt fújt ki, majd átnyújtotta nekem.

- Mi történt? - súgtam oda, de a kihaltság miatt úgy éreztem kiabálok.

- Semmi. - vágta rá durrogva.

- A kis barátod ivott és kötekedős kedvében volt. - Márkkal összetalálkozott a tekintetünk. Pánik tört rám. Láttak volna minket? De akkor Doma hozzám sem szólna.

Az agyamban ezerrel forogtak a fogaskerekek, minden lehetséges eshetőséget végiggondoltam, sőt szerintem néhányat már túl is. Mindenki olyan fura volt, félreértették volna hogy eltűntünk Gergővel? Vagy még a Márkkal történt enyhén erotikus tánc volt a téma? Besokalltam. Úgy éreztem el kell tűnnöm, el kell szívnom pár cigit és legfőképp ki kell szellőztetnem a fejem. Nem bírtam tovább a mellkasomra nehezülő levegőt. Felpattantam, sietősen magamra kaptam a kabátom és kimentem az utcára. Pánik rohamom lett volna? Forgott körülöttem minden, alig kaptam levegőt. Szó nélkül elindultam haza.

Nem éreztem a hideget a megivott alkohol mennyisége miatt. Nem is fáztam, inkább melegem volt. Vert a víz folyamatosan. Már a második szálamat gyújtottam meg, amikor éreztem a telefonom rezgését a zsebemben. Gergő hívott. Egy pillanatra megtorpantam és néztem a beállított közös képünket. Könnybe lábadtak a szemeim, szívem szerint összekuporodtam volna és kisírtam volna mindent. Addig néztem, amíg eltűnt a kijelzőmről.

Millió érzés kavargott bennem, de legerősebben az este alatt elmélyült Gergő iránt érzett szerelem. Na meg persze az azzal járó hatalmas fájdalom. Miközben hazafele sétáltam többször is felhívtak. Végül felvettem.

- Mi a fasz Heni? Nem mehetsz csak így el! Valami bajod is eshet, főleg hogy hajnali 3 van, kibaszottul sötét és ilyenkor nem biztonságos a város!

- Jól vagyok. Egyedül akarok lenni Geri. Ki kell szellőztetnem a fejem. Amúgy is már félúton vagyok, nincsen semmi baj.

- Hazavittelek volna.

- Most nem hiszem hogy az jó ötlet lett volna. - hallottam, ahogyan becsuk maga mögött egy ajtót.

- Azt akarod mondani, hogy ez egy hiba volt? - emelte fel a hangját.

- Nem, csak a barátságotokra nézve én csúsztam be, mint hiba.

- Te miről beszélsz?

- Arról hogy nem akarom hogy esetleg miattam menjen tönkre! Geri én nem leszek az aki tönkre tesz titeket! - kiabáltam a telefonba. Egyújabb cigit vettem ki a dobozból és meggyújtottam.

- Tehát úgy gondolod, hogy ez egy hiba volt.

- Nem. Egyáltalán nem. Azt gondolom, hogy a következmény, na az nagy hiba lenne.

Kinyomta. Már csak azt a pittyegést hallottam, semmi többet. Minden erőmet összeszedve próbáltam elfolytani a sírást, de nem ment. Éreztem, ahogyan belülről teljesen összetörtem. Biztosan haragszik rám.

Fáradtan estem be a lakás ajtaján. Igyekeztem minél halkabb lenni, habár nem voltam benne biztos hogy Tomi otthon van vagy ő is elment a haverjaival bulizni. Szokásos péntek esti program. Óvatosan a szobája ajtaja elé osontam és füleltem. Szerencse, hogy horkol. Abból mindig meg tudom állapítani hogy csendben kell lennem vagy nyugodtan hangoskodhatok. Csend szűrődött ki a szobából, de azért benéztem. Hála isten üres volt.

Elrendeztem magam, lemostam a lesírt sminkem és egy forró zuhany után felvettem a pizsamámat. Megvan az az érzés amikor olyan szinten át van fagyva bizonyos testrészed (itt leginkább a térdedre gondolok) hogy a forró vizet jég hidegnek érzed? Na igen, nem biztos hogy ez egy okos ötlet volt. Csináltam magamnak gyorsan két melegszendvicset. A konyhapultnál ülve bambultam. Muszáj volt elterelnem a figyelmem, ezért bekapcsoltam a telefonomon a Netflixet.

Már majdnem elfogyott a vacsorám, amikor is a telefonomon egy új értesítés villant fel.

Farkas Márk ismerősnek jelölt.

Egy pillanatra még rágni is elfelejettem. Minden mindegy alapon visszajelöltem. Visszaléptem a sorozatomra, de egy újabb értesítés szúrta ki a szemem.

Farkas Márknak tetszik a profilképed.

Hatalmasra nyíltak a szemeim. Már csak az hiányzott hogy rám írjon. Inkább gyorsan bekapkodtam az utolsó falatokat és bedőltem az ágyamba.

Zavart, hogy nem tudtam mi van vele. Hogy nem beszélünk, de leginkább az ahogyan elváltunk. Nem bírtam őt kitörölni a fejemből. Kinyitottam az ablakomat és rágyújtottam újra.  Ahogyan agyaltam eszembe jutott, hogy a feladataimmal még sehol sem tartok, kedden Zh-t írok, délután dolgozni megyek, plusz még a kiadott könyvet is le kéne fordítanom. Arról nem is beszélve, hogy el vagyok maradva egy esszével, főznöm is kéne és még takarítani is. De őszintén? Ezek sokkal kisebb bajnak tűntek most. Úgy éreztem a most kialakult helyzet nehézségéhez ez mind fel sem ér.

Miután elnyomtam a csikket bebújtam az ágyamba. Inkább kikapcsoltam a netem, hogy véletlenül se zavarjon senki amíg 5 órába próbálok minél több alvást belesűríteni. Az agyamat kikapcsolva próbáltam elaludni és elfelejteni a ma történteket.