Két Törött Szív [Draco Malfoy FF.]

1. Gyűlöllek

Fájdalom,szomorúság,gyötrődés. Sokak szívében maradtak meg ezek az érzések,és én is köztük vagyok. Sajnos a háború sok áldozattal járt. Rengeteg barátunk meghalt és sokakat gyötörnek ezek a fájó emlékek. Engem meg kínoztak s Hermione örökre magán viseli a rossz emlékek egyikét. De Ron és ő már kezdenek felejteni, én és Harry már egészen más eset vagyunk. Engem folyton rémálmok gyötörnek,néha pedig rám tör a pánikroham. Harry pedig teljesen magába zárja a fájdalmát és csak csendben gyötrődik. Mind felejteni próbálunk de ez nehezebb mint gondoltuk.

Egy újabb - és egyben utolsó - év a Roxfortban. El sem hiszem,hogy pár hónappal ezelőtt még romokban állt minden ma meg már itt állok a vonat állomáson és a barátaimat várom,hogy újra a második otthonunk falai közt lehessünk.
-Marina!-hallottam egy ismerős hangot mire mosolyogva megfordultam. Hermione és Ron álltak előttem össze kulcsolt kezekkel. Mindig jó érzés rájuk nézni és látni,hogy mennyire boldogok együtt.
-Hát sziasztok.-mondtam majd megöleltük egymást.-Harry?-kérdeztem kíváncsian.
-Egy kicsit le maradt de mindjárt itt lesz.-mondta Ron sejtelmes mosollyal az arcán.
-Oké.-mondtam majd elkezdtünk beszélgetni. Elmeséltük,hogy hogy telt a nyarunk és hogy miket csináltunk. Ron épp nagyban ecsetelte,hogy hány palacsintát és teasüteményt evett a mugliknál,amikor Harry megjelent.
-Már azt hittük sose érsz ide.-mondtam nevetve majd őt is megöleltem.
-Siettem ahogy bírtam csak meg láttam ezt és te jutottál róla eszembe.-mondta majd elő vett a háta mögül egy vörös sálat és felém nyújtotta. Meglepődtem de azért örültem is neki.
-Ez nagyon szép. Köszönöm.-áradoztam miközben a nyakam köré tekertem.-De miért is kapom? Tudtommal nincs szüketésnapom.-néztem rá kíváncsian.
-Csak mert megérdemled.-mondta és mielőtt bármit mondhattam volna,egy nagyon is ismerős hang hasított végig a levegőn.
-Nocsak,nocsak,kiket látnak szemeim. A híres Griffendéles csapat újra a láthatáron.-szólt gúnyos hangon.
-Malfoy.-mondta Harry el fojtott indulattal,szemei pedig máris a düh tengerében úsztak. Draco meg állt előttünk,zsebre tett kézzel és úgy nézett ránk gúnyos mosolyával.
-Miért vagy ideges Potter? A világ megmentőjének nem kéne idegeskednie.-mondta és Harry már éppen ugrott volna,hogy el lássa a baját de én oda léptem hozzá és a csuklójára raktam az egyik kezem.
-Hagyd,ő nem ér annyit. Inkább gyere,üljünk fel a vonatra mert mindjárt indul.-mondtam halkan mire kissé lenyugodott és bólintva indult el. Én Draco-ra néztem aki szúrós szemekkel méregetett minket. Mikor a többiek már fel ültek a vonatra én megálltam előtte és úgy néztem a dühtől csillogó szemeibe.
-Mit akarsz?-kérdezte gorombán én pedig csak sóhajtottam egyet. Hisz még én magam sem tudom,hogy miért állok most előtte. Talán mert jól meg akartam mondani neki a magamét,esetleg csak el akartam küldeni a fenébe. Még ha ezt is akartam tenni most minden szó a nyelvemre forrt. Csak akkor kaptam észbe mikor Draco megfordult és elindult,hogy felszálljon a vonatra.
-Csak annyit akartam mondani,hogy egyáltalán nem áll jól neked ez a viselkedés.-ordítottam utána gyorsan mire megtorpant és vészjóslóan lassan megfordult.
-Miféle viselkedés?-húzta fel a szemöldökét.
-Ez a "durcás kislány mert el vették a nyalókáját" viselkedés.-néztem rá karba tett kezekkel mire felhorkantott.
-Mondd még egyszer és nem marad fej a nyakadon.-mondta és mielőtt újra megszólalhattam volna Hermione utánam kiabált,hogy menjek mert indul a vonat. Így csak még utoljára rá pillantottam Malfoy-ra és mentem is a többiek után. Az oda vezető úton el is felejtettem minden rosszat és csak az a hihetetlenül jó érzés volt bennem ami minden Roxfortba utazáskor el fog. És bárcsak ne ez lenne az utolsó évem.
Boldogan szálltunk le a vonatról mikor az elérte úti célját.
-Újra itt.-mondtam majd mélyen bele szippantottam a levegőbe. A nagy épületbe érve jött a szokásos procedúra. McGalagony Professzor köszöntötte a diákokat,a süveg be osztotta az újakat és mindenki mehetett a saját klubbhelyiségébe. Amikor oda értünk,Hermione-vel a lányok elkülönített részére mentünk majd ki választottunk magunknak egy-egy ágyat,majd le raktuk melléje a ládánkat. Amikor ez megvolt csak mosolyogva terültem el az ágyban és a plafont kezdtem el bámulni.
-Te el hiszed,hogy ez itt az utolsó évünk?-fordítottam a fejem Hermione irányába.
-Nem. Nehéz lesz itt hagyni ezt a helyet.-mondta egy halvány mosollyal az arcán. Én csak egyetértően bólintottam. Tényleg nehéz lesz itt hagyni ezt a gyönyörű helyet de legalább az emlékeimet magammal vihetem. Mivel eléggé fáradt voltam ezért kezdtem álmosodni. A pilláim egyre nehezebbek lettek míg végül a szemeim le csukódtak és el nyelt az álom.
   Izzadságban úszva és zihálva ijedtem fel valamikor az éjszaka közepén. Egy újabb roszz álom.-gondoltam magamban miközben felültem és próbáltam magamhoz térni. Általában mindig ugyanarról álmodom. A háborúról és annak szörnyűségeiről. És ez most sem volt másképp. Tudtam,hogy ma már nem igen fogok tudni vissza aludni így lassan el húztam az ágyam mellett lévő függönyt,fel húztam a cipőm majd elindultam sétálni. Tudom,hogy ilyenkor tilos a folyósókon lézengeni de mivel nincs kint egy lélek sem nyugodt szívvel járkálhatok. De úgy látszik tévedtem mert amikor be tértem az egyik kanyarba a távolban egy alakot pillantottam meg. Háttal állt nekem így nem tudtam megmondani,hogy ki az,csak abban reménykedtem,hogy nem egy tanár. És amikor felismertem az illetőt még egy tanárnak is jobban örültem volna.
-Te meg mit keresel itt Malfoy?-kérdeztem mikor közelebb sétáltam hozzá. Nem futhatok el mint egy gyáva nyúl. Ő csak gúnyosan el mosolyodott majd grimaszolva végig mért.
-Ezt én is kérdezhetném tőled. De nem mintha sok közöd lenne ahhoz,hogy én mit csinálok.-mondta gúnyosan majd össze fonta maga előtt a karjait és neki dőlt a falnak.
-Nos,neked sincs semmi közöd hozzá.-válaszoltam ingerülten mire felnevetett.
-Csak nem valami rosszban sántikálsz?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem inkább te szoktál rossz dolgokat csinálni?-mondtam és láttam,hogy el komorul az arca. Tudom,elég alattomos dolog a múltal dobálózni de csak úgy ki csúszott a számon.
-Az lehet,hogy rengeteg rossz dolgot csináltam de én legalább nem rimánkodtam és jajveszékeltem úgy mint te amikor Bellatrix kezelésbe vett.-vágott vissza és célba is talált. Ez az egy mondat olyan érzelmi hullámvasútat idézett elő a szívemben,hogy nem tudtam uralkodni magamon. S a következő pillanatban már egy piros kéz nyom éktelenkedett Malfoy hófehér arcbőrén én pedig idegesen léptem egyet hátra.Kezdett egyre mérgesebb lenni én meg már azon gondolkoztam,hogy inkább el futok innen,de mielőtt megmozdulhattam volna ő lépett egyet felém és durván neki lökött a falnak,aminek következtében nyekkentem egyet.
-Na ide figyelj te kis sárvérű. Ha olyan gerinctelen féreg lennék,mint ahogy azt gondoljátok rólam akkor most vissza adnám azt a pofont. De cserébe csak figyelmeztetlek,hogy vigyázz magadra ez alatt az év alatt mert sok minden történhet még.-mondta idegesen miközben minden menekülő utat el zárt előlem a kezeivel,amelyekkel a falnak támaszkodott.
-Fenyegetsz?-kérdeztem és próbáltam éléggé bátornak tűnni.
-Á én? Dehogy. Csak a tényeket közöltem amiket jobb ha észben tartasz.-mondta egy gúnyos vigyorral az arcán majd el lökte magát a faltól és el indult az egyik irányba.
-Gyűlöllek Malfoy.-szóltam utána mire megfordult.
-Ne aggódj,az érzés kölcsönös.-nevetett fel majd le fordult az egyik kanyarban és el tűnt a látó teremből. Sóhajtottam egyet majd el indultam vissza a klubbhelyiségünk felé. Jobb lett volna ha ki sem jövök de mostmár tök mindegy. Csak a többiek meg ne tudják a most történteket. Biztos kinyírnák Malfoy-t. Bár megérdemelné,amekkora bunkó volt. Pedig jó ember lehetne ha változtatna a modorán,de ez valószínűleg nem fog bekövetkezni.
Nesztelenül haladtam a kihalt folyosón,a gondolataimba merülve majd szerencsésen el értem úti célom végét. Be mondtam a jelszót majd már be is surrantam. Csendben be bújtam a takaróm alá és vissza húztam az ágyam mellett lévő függönyt. Sokáig nem jött álom a szememre így csak forgolódtam,a gondolataim pedig csak úgy cikáztak az elmémben. Mindig csak ugyanazok az emlékképek villantak fel. Ahogy Bellatrix kínoz és vágásokat ejt a testemen,egy szürke szempár tele félelemmel és egy szomorú arc. Aztán a mai veszekedés és minden maradék jókedvem is el szállt. Nem értem ezt a fiút és soha nem is fogom.-gondoltam magamban majd el nyomott az álom.