Két Törött Szív [Draco Malfoy FF.]

2. Egy el tévesztett ajtó

-Marina! Ébredj,el fogunk késni.-hallottam Hermione hangját mire a másik oldalamra fordultam.
-Még csak 5 percet.-nyavajogtam de ő nem lelkesült az ötletért.
-Ha most nem kelsz ki az ágyból,én magam szedlek ki onnan.-mondta mire fel ültem.
-Jól van jól van,megyek már.-mondtam majd ki keltem az ágyból és a fürdőbe mentem.
-Siess mert reggelizni is kell.-szólt még utánam.
Egy frissítő zuhany után felöltöztem és már készen is álltam a mai napra. És csak reménykedni tudtam,hogy nem futok össze Draco-val.
-Indulhatunk.-mondtam barátnőmnek mikor az ajtóhoz értem.
-Na végre.-fújta ki a levegőt megnyugodva,majd el is indultunk. Útközben össze futottunk Harry-vel és Ron-al is. A Nagyterembe érve le ültünk a szokásos helyünkre majd szedtünk magunknak az ételből és neki is láttunk az el tűntetésének.
-Öm,Hermione lenne egy kérésem.-mondta Ron barátnője felé fordulva. Én már sejtettem is,hogy mit szeretne és láttam,hogy Hermione sem vak.
-Mi az Ron? Remélem nem a bájitaltan házim kell mert azt most nem fogod meg kapni.-mondta mire Ron boci szemekkel nézett rá. Ezen muszáj volt nevetnem.
-De kérlek,csak most az egyszer.-vette könyörgőre mire Hermione felsóhajtott.
-A múltkor is ezt mondtad. Meg azelőtt és azelőtt is.-nézett rá majd újból sóhajtott.
-De jó legyen,segítek benne.-mondta mire Ron át ölelte.
-Köszönöm,te vagy a legjobb.-mosolyogva néztem a jelenetet mikor meg éreztem magamon egy égető tekintetet így fel pillantottam a tányéromból. Malfoy-al néztem farkas szemet aki gyűlölködve pillantott rám,én pedig ugyanúgy rá. A szemkontaktust végül ő szakította meg,mivel megszólította a mellette ülő Blaise Zabini.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Harry én pedig csak vállat vontam.
-Semmi.-mondtam majd tovább ettem.
Reggeli után elindultunk órára. Már messze járhattunk a Nagyteremtől mikor eszembe jutott,hogy nem hoztam magammal a varázspálcám.
-Oh.-torpantam meg mire mind a hárman kérdőn néztek rám.-El felejtettem magammal hozni a pálcám.-vakartam meg kínosan a tarkóm mire Ron és Harry csak el vigyorodtak főleg azért mert Hermione egy óriásit sóhajtott.
-El fogunk késni.-mondta én pedig csak megforgattam a szemem.
-Jól van,ti menjetek órára én gyorsan vissza szaladok a pálcámért. Majd az osztályban találkozunk.-mondtam és már futottam is vissza. Amikor már nálam volt a pálca nyugodtan és lassan haladtam a terem fele mert már így is úgy is le késtem az órát,akkor minek sietni?
Amikor a terem elé értem egy pillanatra megálltam és mély levegőt vettem majd be nyitottam. De meglepetésemre a terem üres volt,csak egy ember tartózkodott benne aki nem más volt mint Draco Malfoy. Rám kapta a tekintetét.
-Ne csukd be!-ordította el magát azonnal de már késő volt mert az ajtó egy kisebb csattanással be csukódott a hátam mögött.
-Remek,itt ragadtunk.-mondta kedvetlenül majd le ült az egyik székre.
-Mi az,hogy itt ragadtunk? És hol vannak a többiek?-kérdeztem meglepődve mire csak idegesen ciccegett egyet.
-Ha nem tűnt volna fel nem ebben az osztályban lesz az óra csak én nem tudtam róla. Az ajtó pedig nem nyílik még bűbáj hatására sem.-magyarázta idegesen.
-Majd én megpróbálom kinyitni.-mondtam az ajtó felé fordulva. Semmi kedvem nem volt ki tudja mennyi időt el tölteni vele kettesben. Inkább teáztam volna egy vérfarkassal.
-Jól van okoska,próbáld csak meg. De úgy sem fog sikerülni.-vonta meg a vállát majd nem is figyelt már rám. És igaza lett mert tényleg nem nyílt az ajtó hiába is próbálkoztam több féle bűbájjal.
-Én megmondtam.-szólt oda gúnyosan mire megforgattam a szemem.
-Jól van Malfoy,de attól még mindig itt vagyunk.-mondtam majd én is helyet foglaltam az egyik széken. Ahogy körbe néztem láttam hogy a falak eléggé kopottasak és pár bútor törött is. Lehet,hogy renoválják a termet,de akkor miért nem szóltak?
-Senki nem szólt,hogy nem itt lesz óra?-néztem rá kíváncsian mire ültében felém fordult.
-Szerinted ha mondták volna akkor most itt lennék veled? Hát nem.-mondta és csak úgy köpte a szavakat.
-Te bele halnál ha egyszer az életben nem lennél egy bunkó pöcs? De tényleg. Már nagyon elegem van ebből a viselkedésből.-mondtam karba tett kezekkel mire villám sebességgel szelte át a köztünk lévő távolságot és tapasztotta a kezét a számra.
-Mit hiszel magadról? Hogy csak úgy megmondod hogyan viselkedjek? Hogy te döntöd el milyen legyen a természetem? Úgy látom mostanában az a hobbid,hogy ki pécézel valakit aztán nem szakadsz le róla.-kezdte dühösen de aztán egész más fény kezdett csillogni a szemeiben.-Ti Griffendélesek azt hiszitek,hogy a háború csak bennetek hagyott nyomot és,hogy a múlt egyedül csak nektek fáj. De fel kell világosítsalak,hogy kibaszottul nem. Nem csak ti örlődtök és nem csak ti vagytok összetörve.-mondta én pedig csak döbbenten néztem rá. Azt gondoltam,hogy ő sincs a legjobb passzban de azt nem gondoltam volna,hogy ennyire nincs jól lelkileg. Most először láttam ki mutatni az érzelmeit. Az igazi érzelmeit. Mint aki észbe kapott,hogy mit is csinál éppen, el vette a kezét a számtól majd hátat fordított nekem és bele túrt a hajába.
-Draco...-szóltam halkan és talán most volt az első alkalom,hogy a keresztnevén szólítottam. Lassan léptem felé egyet. Új volt számomra ez a szituáció és nem tudtam mit csináljak. Olyan nagy magányt és bánatot láttam az előbb a szemében,hogy össze facsarodott a szívem,pedig most Draco Malfoy-ról van szó akit 11 éves korom óta gyűlölök. Legalábbis azt kéne tennem de már kezdek el bizonytalanodni.  Óvatosan megérintettem a vállát majd kedvesen megszólaltam.
-Nem vagy rossz ember.-mondtam ki amit már én is el ismertem,hisz a háború alatt azért ezt bőven bizonyította. Megfordult így le vettem a kezem a válláról,ő pedig a szemembe nézett. Szólásra nyitotta az ajkait de hirtelen kinyílt az ajtó így mindketten oda kaptuk a fejünket. McGalagony Professzor nézett vissza ránk.
-Önök meg mit keresnek itt? Órán lenne a helyük.-mondta szigorúan.
-Azt hittük,hogy ebben az osztályban lesz de aztán be ragadt az ajtó és itt ragadtunk.-mondta Draco majd el indult kifelé.
-Rendben de siessenek mert már így is rengeteget késtek.-tessékelt ki engem is a teremből. Draco-ra pillantottam aki engem nézett.
-Én....-kezdtem bele de le intett.
-Nincs szükségem senki sajnálatára vagy segítségére. Szakadj le rólam és hagyj békén.-vált újra elutasítóvá majd ki került és el sétált mellettem. Én csak meglepődve néztem utána. Hogy lehettem olyan hülye,hogy akár csak egy pillanatig is azt gondoltam,hogy meg tud változni. Ő ilyen és ilyen is marad. Egy makacs és arrogáns köcsög. Ahogy a folyosón sétáltam Harry-ék jöttek szembe velem.
-Te meg hol a fenében voltál? Már mindenhol kerestünk.-mondta Hermione.
-Hosszú történet.-legyintettem de tudtam,hogy úgyis el kell mesélnem nekik mindent.
-Van időnk. Ki hagytad az első órát szóval hallgatunk.-mondta Harry én pedig csak sóhajtottam egyet. Mindent el meséltem nekik persze pár részletet ki hagyva.
-Szóval az a görény megint kötekedett. Nem hiszem el,hogy a történtek után is még ennyire arrogáns. Nem elég,hogy volt pofája vissza jönni de még kötekedik is. Neki aztán van bőr a pofáján.-mondta Ron dühösen,a szemei pedig szikrákat szórtak. Ő és Harry gyűlölik őt a legjobban.
-Ajj hagyd abba az idegeskedést. Inkább menjünk mert nem szeretném le késni ezt az órát is.-mondtam mosolyogva majd intettem nekik,hogy jöjjenek.
  Az órák elég hamar el teltek persze egyiken sem tudtam maximálisan odafigyelni. Csakis az a szomorú szürke szempár járt a fejemben és az amit ma mondott. Össze szedtem a könyveimet majd le pakoltam a klubbhelyiségben,aztán Hermione és én át mentünk a fiúk hálókörletébe Harry-ékhez. Ott pedig el kezdtünk egy mugli társasjátékot játszani.
-Valaki tudna segíteni bűbájtanból?-kérdeztem nevetve mire Harry és Ron csak vállat vontak.
-Hermione biztos tud majd segíteni.-mondta Harry én pedig barátnőmre néztem aki bólintott.
-Igen de később mert most a könyvtárba kell mennem.-mondta és el is indult. Erre Ron is fel állt és utána indult.
-Hova mész?-kérdeztem habár pontosan tudtam.
-Nekem is van még egy feladat amit nem csináltam meg így én is a könyvtárban leszek.-mondta azzal ki slisszolt az ajtón.
-Na ezek itt hagytak minket.-nevettem fel Harry-re nézve aki ugyancsak el mosolyodott és le ült mellém.
-Igen de akkor már beszélgethetünk,hogy ne unatkozzunk.-vont vállat mire bólintottam.
-Vannak még rémálmaid?-kérdezte hirtelen én pedig kissé le fagytam kérdése hallatán.