Két Törött Szív [Draco Malfoy FF.]

4. Egy rosszul sikerült edzés

Reggel kómásan ébredtem de sietnem kellett ha nem akartam el késni. A klubbhelyiségben már alig volt valaki Harry-éken kívül.
-Jó reggelt!-sétáltam oda hozzájuk mire rám mosolyogtak.
-Mostmár el mesélnéd mi volt tegnap?-kérdezte Ron miközben épp Hermione-t ölelgette.
-Majd reggeli közben el mesélem.-mondtam majd minden szó nélkül elindultam az ajtóhoz,így ők is jöttek utánam. A folyósón csendben sétáltunk végig a gondolatainkba merülve. Legalábbis én biztosan. A Nagyteremben csak le ültünk a szokásos helyünkre és szedtünk magunknak az ételből. Ron máris el kezdte tömni magát amin csak mosolyognom kellett.
-Most igazán elmesélhetnéd,hogy mi volt tegnap.-mondta Ron teli szájjal mire Hermione oldalba könyökölte.
-Egyszer nyeld le az ételt,aztán beszélj.-korholta meg barátját aki csak tovább zabált.-De Ron-nak igaza van,mesélhetnél valamit.-emelte rám szemeit.-Segített valamit a feladatokban? Bunkó volt ugy-e? Nem is értem miért nem engem kért meg McGalagony,hogy....-kezdett bele egy szusszal mire közbe vágtam.
-Szó sincs ilyesmiről. Eléggé érthetően elmagyarázta a dolgokat,bár igen,volt pár beszólása és elég bunkó is volt.-mondtam a meglepődött bandának.
-Jó,de ha bármit csinál csak szólj és ki tekerem a nyakát.-mondta Harry,,Ron pedig csak egyetértően bólogatott. Hermione és én csak a szemünket forgattuk.
-Jó majd ha olyasmit csinál szólni fogok.-nevettem fel. Pár percig csendbe burkolóztunk majd Harry szólalt meg.
-Á,jut eszembe. Ma lesz kviddics edzés úgyhogy ne felejts el jönni.-nézett rám mire vidáman bólintottam.
-Végre újra szelhetem a levegőt.-ujjongtam. Imádok játszani és az,hogy benne vagyok a csapatban sok önbizalmat ad. A hajtó pozíciót töltöm be és nagyon szeretem.
-És mikor lesz a meccs?-kérdezte Hermione mire én is Harry-re pillantottam.
-2 nap múlva. Griffendél a Mardekár ellen.-mondta én pedig bólintottam és már azon gondolkoztam,hogy biztos sikerülni fog és mi nyerünk. Eme vidám gondolatokkal indultam útnak az első órámra és úgy éreztem,hogy ma semmi és senki nem ronthatja el a napomat.
Az órák végeztével mind a négyen a könyvtárba indultunk,hogy megcsináljuk a holnapra fel adott beadandót. Kerestünk egy asztalt a könyvtár legeldugottabb részén majd helyet foglaltunk és neki is kezdtünk. Természetesen mindenkinek Hermione segített amiért mind a hárman hálásak voltunk. Sok gondja van velünk,ha leckéről van szó.
-Akkor ezt jól oldottam meg?-kérdezte Ron az egyik feladatra mutatva. Hermione a kezébe vette a füzetet és elkezdte ellenőrizni. Épp be csuktam a füzetem mikor egy papír madár repült az asztalunkhoz. Megforgattam a szemem hisz deja vu érzésem volt. Abba az irányba néztem ahonnan a papír repült és pár röhögő mardekárost pillantottam meg. Persze Malfoy is ott ült közöttük,de ezen már meg sem lepődtem. Gondolom ezt a "levelet" is ő hajtogatta. Vissza fordultam a többiekhez akik szúrós szemekkel figyelték az előbb említett barmokat. A papír felé nyúltam de Harry hamarabb a kezébe vette és elkezdte ki nyitni. Kíváncsian hajoltam át az asztalon a többiekkel együtt. Egy rajz volt a papíron ami a háborúban el hunytakat ábrázolta és azt,hogy Harry is oda fog kerülni. Idegesen szorítottam ökölbe a kezeimet èn legszívesebben mindegyik idiótát felpofoztam volna. Nem tudtam el hinni,hogy hogy lehetnek ilyen szívtelenek.
-Hát ezeknek semmi sem szent?-kérdeztem és egyre idegesebb voltam. Ezt már nem bírtam szó nélkül. Fel álltam majd oda sétáltam és megálltam a röhögő banda előtt.
-Igazán szégyellhetnétek magatokat.-mondtam mire egy pillanatra el hallgattak de a vigyirgást nem hagyták abba.
-Ugyan miért?-kérdezte az egyik és fel állt. Hiába próbálkozott én nem ijedtem meg tőle.
-Mert ilyen gerinctelen férgek vagytok.-emeltem fel a hangom. Ron-ék ekkor értek ide mellém.
-És most mi lesz? Meg versz? Jajj de félek.-nevetett fel mire pofon vágtam. Erre már mindenki el hallgatott.
-Te kis....-mondta majd vissza akarta ütni de Harry ide lépett.
-Elég már.-szólalt meg Draco mielőtt egy verekedés vette volna kezdetét. Meglepődve néztem rá de nem csak én voltam ezzel így. Igazából vissza gondolva,ő nem is nevetett vagy gúnyolódott.
-Csak nem őket véded?-fordult felé mardekáros társa mire ő is fel állt.
-Nem védek én senkit de ez már röhejes.-mondta majd el hagyta a könyvtárat.
-Szerintem mi is menjünk.-mondta halkan Hermione és egyet kellett értsek vele. Itt már kezdett fullasztó lenni a levegő és ezen a szememet mardosó könnyek sem segítettek. Vetettem még egy lenéző pillantást a többiekre majd mind a négyen el hagytuk a termet. A folyósón muszáj volt neki dőljek a falnak annyira fel idegesített ez az egész.
-Marina,jól vagy?-kérdezte Harry aggódva és közelebb lépett hozzám de nem válaszoltam neki. Le csúsztam a földre majd a füleimre tapasztottam a kezem.
-Megint pánikrohama van.-hallottam tompán Harry hangját majd két kart éreztem meg magam körül. A könnyeim némán folytak le az arcomon miközben az egész testem. remegett.
-Nincs semmi baj. Minden rendben.-hallottam Harry nyugtató hangját miközben ölelt. Óráknak tűnő percek múlva a szívverésem kezdett helyre állni,én pedig kezdtem megnyugodni. Próbáltam normalizálni a légzésem miközben le töröltem a könnyeimet az arcomról. Harry még mindig ott ült mellettem és ölelt így oda dőltem hozzá.
-Sajnálom.-mondtam a többiekre nézve mire Hermione és Ron is le gugoltak elém és megfogták a kezem.
-Nincs semmi baj,nem a te hibád.-mosolyogtak rám kedvesen. Segítettek fel állni majd Hermione megölelt.
-Hogy érzed magad?-kérdezte és hangjából hallatszott az aggodalom.
-Mostmár jól vagyok. Tényleg.-mondtam és halványan el mosolyodtam.-Inkább menjünk az edzésre.-néztem Harry-re.
-Nem akarsz először pihenni?
-Jól vagyok.-mondtam majd el is indultam,Harry pedig követett. A pályáig vezető úton a gondolataimba voltam merülve. Már olyan rég nem volt pánkrohamon,már azt hittem többé soha nem lesz és magam mögött hagyhatom ezt az egészet de úgy látszik tévedtem. Amikor megérkeztünk el vettük a seprűinket majd mielőtt fel szálltunk volna Harry még el magyarázott pár dolgot.
-A többiekkel azt beszéltük hogy idén lehetnél te a fogó a következő meccsen mert már nagyon sokat fejlődtél.-mondta mire döbbenten néztem rá.
-Én?-kérdeztem hitetlenül.
-Igen,te.-mondta és látva a reakcióm halkan felnevetett.
-Azta,hát mit is mondhatnék?-nevettem fel én is. Alig bírtam el hinni,hogy rám gondoltak ezzel kapcsolatban.
-Talán azt,hogy el fogadod.-mondta és bíztatóan elmosolyodott.
-Ezt még át kell gondolom.-mondtam. Azért tényleg elég nagy felelősség egy ilyen pozíció nem akarok csak úgy bele ugrani,mindenféle gondolkozás nélkül.
-Rendben,de azért ne agyalj rajta túl sokat és mondj igent.-mondta mire fel kuncogtam.
-Nos akkor szerintem kezdjük is az edzést.-mondtam majd a kezembe vettem a seprűm és fel repültem a magasba. Már nagyon rég nem repültem és ez hiányzott. Oldalra néztem és láttam,hogy már Harry is ide ért.
-Mit szólsz egy versenyhez?-kérdezte mire el mosolyodtam.
-Benne vagyok. Hol lesz a cél?-néztem körbe.
-Legyen mondjuk az a fa.-mutatott az egyik távoli fára mire bólintottam. Egymás mellé repültünk majd felkészültünk.
-3. 2. 1.-számoltam vissza majd el is indultunk. Csak úgy szeltem a levegőt és nem is néztem máshova csak előre. A hűvös szellő az arcomat csiklandozta de ez pont kellemes volt.
-Már nincs sok hátra.-suttogtam majd be is értem a célba. Le szálltam a földre a seprűmet pedig a fának támasztottam. Pont ekkor ért ide Hary is aki le szállt mellém.
-Hát úgy látszik vesztettem.-mondta mire fel nevettem és megpaskoltam a vállát.
-Hát úgy látszik most szerencsém volt. Azért a vereséget is el kell fogadni.-vontam vállat szórakozottan mire mindketten el nevettük magunkat.
-Ez most úgy hangzott mintha Malfoy mondta volna.-állt meg a nevetésben.
-Jajj őt inkább ne is emlegessük.-legyintettem a kezemmel majd el terültem a földön és az eget kezdtem el kémlelni. Pár perc múlva Harry is ugyanígy tett. Körülbelül 10 perc térhetett el így mikor sóhajtottam egyet és rá sandítottam.
-Olyan szép most minden.-mondtam vidáman mosolyogva mire ő is oldalra pillantott.
-Igen,szép.-mondta majd teljes testével felém fordult és fel könyökölt.
-Mi az?-kérdeztem kíváncsian miközben én is teljesen felé fordultam.
-Semmi.-mondta majd közelebb csúszott,felém támaszkodott és közel hajolt az arcomhoz. Eléggé furcsa helyzet volt bár reméltem,hogy csak vicces kedvében van.
-Na mi az?-kérdeztem fel húzott szemöldökkel mire nem válaszolt,helyette még közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Nagyon hirtelen jött ez az egész,reagálni sem volt időm. Aztán mikor felocsúdtam a sokkból azonnal el löktem magamtól és fel pattantam a földről. Mindenhova néztem csak rá nem.
-Én...izé...sajnálom...de...-kezdtem dadogni. Mégis hogy mondhatnám el neki,hogy szeretem őt de csak mint a testvéremet? Nem akarom megbántani de már nagyon közel vagyok hozzá.
-Sajnálom.-mondtam majd el kezdtem rohanni,olyan messzire amennyire csak tudtam.
-Marina!-még fél füllel hallottam ahogy utánam kiabált de nem érdekelt,nem álltam meg csak akkor mikor már rég el hagytam a kviddics pályát és annak egy kilóméteres körzetét. Az utamat a Tiltott Rengeteg felé vettem. Feldúltan szlalomoztam a fák között és gondolkodtam. Már egy ideje sejtettem,hogy Harry talán szerelmes belém hisz velem sokkal nyíltabban és szeretetteljesebben viselkedett mint mondjuk Hermione-vel,de mindig is reménykedtem,hogy csak én látom rosszul. Idő közben még a könnyeim is meg eredtek és hiába is töröltem le mindig újak jöttek a helyükre. Nemsokára egy el dugott kis tisztásra értem ahol volt egy kisebb tó is. Le ültem a szélén található korhadt fa rönkre és csak tovább sírtam.
-Te meg mit keresel itt?-hallottam egy hangot a hátam mögül mire oda kaptam a tekintetem. Malfoy volt az. Azonnal le töröltem a könnyeimet és próbáltam abba hagyni a sírást. Nem pont most kéne le égetnem magam előtte.
-Semmi közöd hozzá.-mondtam gorombán és hátat fordítottam neki.
-És ahhoz lehet közöm,hogy ma miért nem jöttél el a korrepetálásra. Fél órát vártam rád. Igazán szólhattál volna,hogy közbe jött valami.-mondta karba tett kezekkel,a hangja pedig tocsogott a gúnytól. Elkerekedett szemekkel meredtem a távolba miközben százszor el átkoztam magam. Teljesen ki ment a fejemből.
-Izé...sajnálom,elfelejtettem.-mondtam lesütött szemekkel mire sóhajtott egyet és le ült mellém.
-Gondolhattam volna.-mondta én pedig dühösen néztem rá.
-Nem hagynál már békén? Megkérdezted amit akartál úgyhogy akár el is mehetsz.-mutattam az erdő felé mire megforgatta a szemét de nem mozdult.-És ha már itt tartunk. Te mit keresel itt?-kérdeztem fel szegett állal.
-Ez az én titkos helyem. Ami úgy látszik már nem is annyira titkos.-húzta el a száját.-Ide járok amikor egyedül akarok lenni. De nem mintha magyarázattal tartoznék neked.-mondta mire felhorkantam.
-Mennyire egy idegesítő személyiség vagy te,Malfoy.-húztam el a szám.
-Persze,az előbb is biztos azért bőgtél mert annyia szúrom a szemed.-mondta nevetve és pedig meg sem szólaltam. Ekkor el hallgatott majd percekig ültünk ilyen csendben.
-De tényleg,mi történt?-kérdezte a hangja pedig kíváncsiságtól csengett s egy csepp gúny sem volt benne.