HIBÁTLANOK.

𝟎𝟒 | a kék zóna.

━━━ A VILÁGÍTÁS KISSÉ SZAKADOZOTT A KÉK ZÓNÁBAN egy késő délutánon, és nem kellett hozzá pár perc se mire teljesen kiégtek a biztosítékok.

Innen tudta mindenki, hogy a "Bolond Kalapos" megint szórakozik.

Mark Lee-t az itt élők csak "Bolond Kalaposként" ismerték, hiszen amikor kedve tartotta, eléggé bele tudott piszkálni az elektromosságba, és el tudta érni, hogy akár az egész épület áram nélkül maradjon.

Senki sem állt az útjába, hiszen csak neki volt ekkora ereje, hogy kedvére játszadozzon a világítással, így a legtöbb mutáns csak egy sóhajtás kíséretében várta, hogy valamikor vége legyen az estének.

Mark sem volt egy buta gyerek, ahol csak tudott elrejtőzött, holott ezzel semmire sem ment hiszen már mindenki tudta, hogy ő okozza folyton a bajt. És ez alól Ji-Yong sem volt kivétel.

Tisztában volt vele, hogy van a Kék Zónában egy "huligán", aki mindig babrál a fényekkel és az árammal, de csak most tudta meg igazán mekkora erő is rejlik benne.

Éppen a fiú cellája felé sietett, magabiztos léptekkel, mint mindig. Ji-Yong kiállása minden nap ugyanolyan volt, ugyanolyan feszes és erővel teli. Már a járásán megmutatkozott, hogy mekkora hatalma is van itt az Intézetben, és hogy bizony ő itt a góré.

Amint megállt a cella előtt észrevette a mogyoróbarna hajú gyereket, amint a falnak támaszkodva ül a földön, térdeivel felhúzva, és kezében egy kisebb szerkezetet tartott.

Ez a kis tárgy szolgált arra, hogy megfelelően eljusson az általa vezetett áram mindenhova a Zónában, és hogy ne égjen ki egyik villanyégő se. Viszont a mostani egy kivételes alkalom volt, mivel a sok energia használásának eredményeképpen ennek pont az ellentéte sült el.

━ Látom jól szórakozol, Bolond Kalapos. - szólalt meg az idegőrlő csendben Ji-Yong, és egész végig a fiú sziluettjét kémlelte.

Mark még csak rá se nézve főnökére, egy gúnyos nevetés hagyta el ajkait. ━ Óh, ha tudná mennyire, uram!

A férfit felbőszítette a tinédzser stílusa, úgy tűnt nem tiszteli őt eléggé és viccet csinál ebből az egész ügyből.

━ Még csak tagadni se próbálod, hogy mindezt te csináltad. - rázta meg a fejét gyengéden, mire a fiú végre ráemelte tekintetét.

━ Mégis minek? - hangja most sokkal erőteljesebbnek hatott, miközben feltápászkodott a földről. ━ A létező összes mutáns tudja ki vagyok és hogy én állok ezek mögött, minek titkoljam már?

━ Ugye tudod, hogy ennek következményei lesznek?

━ Mit akar tenni, Mr. Ji-Yong? - húzódott játékos félmosolyra a szája, miközben közelebb sétált a cellarácsokhoz, így már csak az választotta el őket. ━ Megöl?

Ji-Yong csendben maradt. Összepréselte vékony ajkait, így meredt az előtte álló fiúra. Tudta, hogy ezt nem teheti, mivel egy ilyen nagy erővel megáldott mutánst szinte bűn lenne kivégeztetni.

Ugyanakkor azt is tudta, hogy ez nem mehet így tovább. Néhány mutáns gyerek már konkrétan retteg az egyre gyakrabban feltűnő elektromossági hibáktól és sokan jelentették is a férfinek az esetet, könyörögtek neki hogy végre tegyen már valamit.

Ekkor G-Dragon lenézett a fiú kezében tartott tárgyra. ━ Kérem azt a szerkezetet. - nyújtotta ki a kezét és éles tekintettel várta azt.

Mark tudta, hogy ha odaadja neki akkor többé már nem tud olyanokat szórakozni, mint ezelőtt. Nem akarta megtenni, a maga boldogsága sokkal fontosabb volt neki, mint mások rettegése.

Viszont mégiscsak a főnöke állt előtte. A vezér, az, aki már évek óta vezeti ezt a helyet. Lehet őt utálni, de kétség kívül valami nagyot tett le az asztalra és ez tiszteletre méltó volt a mutáns számára.

Egy sóhaj kíséretében átnyújtotta neki a kis kütyüt, amit Ji-Yong egyből zsebre is dugott. Aprót bólintott, majd gyorsan végigvezette rajta íriszeit.

━ Mióta tart ez az egész? - kérdezte meg végül, immár sokkal kedvesebb és barátságosabb hangnemben.

Mark vállat vont. ━ Amióta felfedeztem magamról, hogy más vagyok.

━ Mégis hogy értsem ezt? - ráncolta szemöldökeit a vezető, minden figyelmét neki szentelve.

━ Az egyik gyakorlóórán jöttem rá, hogy én többre vagyok képes, mint mások. Én se tudom miért, gondolom van ennek valami jelentősége, nem? - mosolyodott el szomorúan a végére, majd lehajtotta a fejét.

Ji-Yong újra bólintott. ━ A szüleid hoztak be?

━Az apám. - válaszolta egyből Mark. ━ Szinte bedobott ide, mint egy darab szemetet. Azt mondta "ez a valami nem az én fiam többé." De nem mintha érdekelne. - nézett bele mélyen főnöke szemébe. ━ Már megszoktam, hogy körülöttem mindenki úgy bánik velem, mintha egy szarkupac lennék.

G-Dragon látta az ifjú szemében a megtörtséget, a bánatot és minden egyéb érzelmet, amit ezzel a pár mondattal ki akart fejezni. Egy ponton együtt érzett tanoncaival, viszont az, amit jelenleg Mark csinált már túl ment a határon.

A társait rémisztgeti erejével, ami már bőven túlmegy az elfogadható kategórián.

Szó nélkül megfordult és elhagyta a Zónát. Miközben irodája felé sétált végig Mark szavai csengtek a fejében és az, ahogyan mondta őket. Mintha valami tudatalatti manipulációt érzett volna a fiú részéről.

Meglepődve konstatálta, hogy Mark Lee mappája még a többiekénél is üresebb. Talán ő az, akiről jelenleg a legkevesebb infó van, és aki a legrövidebb leírást tartalmazza.

Egy vállvonással kísérve kitépte a róla készült fotót és feltűzte a parafatáblára, egy kék gombostűvel. Ahogy haladnak a napok úgy kezd a csapat is összeállni és már csak egy ember kell ahhoz, hogy teljes legyen.

Minden Zónából egy mutánst akart beletenni, hogy lássa, hogyan jönnek ki egymással a különféle erővel bíró fiatalok.

Utolsó állomása viszont a Sárga Zóna volt, az egyik legrizikósabb ezek közül . . .

━━⋆⋅☆⋅⋆━━