Jujutsu kaisen FF (x reader)

1a2

~Először hezitálok, de eldöntöm, hogy még is átmegyek.~

-Vajon elinduljak?-motyogtam magam elé körbenézve, megállva az út szélén.

Hiszen a lámpa még csak pár másodperce villog...

Ha most nem megyek át, lehet-sőt, több, mint biztos, hogy-Nanamin-t szem elől tévesztem, viszont ha csak simán átsétálok követhetem továbbra is... Igen! Át fogok menni!

Ezzel az elhatározással akartam lelépni az úttestre,azonban ujjak fonódtak a csuklóm köré,amik erősen visszarántottam-majdnem seggre estem.Szinte a víz is levert,a hirtelen jött mozdulat következtében.

-Megakarod magad öletni?!-hajolt az arcomba a nemrég látott piercinges fiú.A nyugodtság elkapott a személy láttán,igaz...Őt sem tudom ki,de legalább nem egy teljesen idegen szatír az.

-Ohh...Csak a "ki a bánat ez?" vagy...-szólaltam fel megnyugodva.

-Neked elmentek otthonról, hogy így lelépsz az útra?! Mindjárt piros! Nem falun vagy! Itt ha az autóknak zöld van, akkor mennek!

-Na!Na!-háborodtam fel a kioktató jellegű hangszínén-Még pont átértem volna!

-Dehogy értél volna-forgatta meg a szemét, mint aki csak un engem.

-Dehogyisnem!

-Nem, nem értél volna.

-De! Átértem volna!

-Nem, nem értél vol-

-Nem veszekszem veled... Nem érek rád.

-Mintha lenne jobb dolgod-pillantott felém gúnyosan.

-Igenis van!

-Halljam, mi az-emelte fel szemöldökét, mint aki kifogott rajtam.

-Inkább azt mond meg, hogy hol van a jófej haverod! Még a nevét sem hallottam...

-Ha nem siettél volna el, most tudhatnád-vont vállat. A gúnyos mosoly még mindig az arcán csücsült. Összehúzott szemöldökkel vizslattam a számomra teljesen idegen fiút.

-Minek is beszélgessek én veled?Azt sem tudom, hogy ki vagy.

-Szóval mostantól nem beszélgetünk?-nevette el magát. Nem válaszoltam-Milyen kár... Pedig lehet kitudtad volna belőlem szedni a "jófej haver"-om nevét-görbült le a szája.

-Mi volt a neve?-fordultam felé.

-Sokáig bírtad-nevetett fel ismét.

-Mi volt a neve?

-Na! Ne nézz már rám ilyen csúnyán! Sora! Sora volt a neve!

-Mint ég?

-Ühüm-bólintott.

-Illik hozzá-mosolyodtam el halványan.

-Az én nevem nem is érdekel?

-Nem... Nem igazán-ingattam meg a fejem,azonban látva a fiú arc kifejezését én is elnevettem magam-Jó!Jó!Mond!Maximum elfelejtem.

-Na szép...Így nem is mondom...

-Akkor kitalálom... ABC sorrendben menjünk vagy elmondjam, szerintem melyik illik rád?

A fejem egy hangos dudálásra kaptam fel. Az utoljára elindult csapat utolsó két tagjának szólt, kik lesokkolva álltak a zebrán, földbe gyökerezett lábakkal. Most mivan?! Miért nem mennek már!

Többen is felfigyeltek a gyorsan vezető kamionsöfőrre, azonban senki sem mozdult egy tapodtatot sem. A mi oldalunkhoz távol vannak, a másiknál, pedig ott... Ott nem tudom mi van. Mindenesetre senki sem csinált semmit.