Jujutsu kaisen FF (x reader)

1b1

~A sokktól lefagysz és nem csinálsz semmit~

A látásom egyre homályosabb lett. Az agyam kikapcsolt. Gojora néztem, de már őt is csak elmosódva láttam. Az arcomon legördült egy könnycsepp, így valamelyest jobban láttam, ahogy fehér hajú minket néz. Nem tudok megmozdulni. Egyre jobban érzem, ahogy a kés mellett kibuggyan a vérem. Valamit muszáj csinálnom! Haszontalan vagyok... Semmit sem tudok csinálni. Nem! Meg kell mozdulnom! Valamit tennem kell! Különben...

Talán ha sikerülne teljes erőmből rálépnem a lábára, akkor talán ki tudnék bújni a szorításából. De ez mind csak talán... biztos menni fog? Ha meg sem próbálom, akkor sosem tudjuk meg.

-[Név]! Meg ne próbáld! Ne mozogj!-üvöltött rám a fehér hajú férfi, mielőtt még bármit is csináltam volna. Könnyes tekintetem rá emeltem-Ne aggódj a többiek is mindjárt ide érnek-mondta egy megnyugtató mosollyal az arcán, miközben a kezét felemelve a karórájára nézett- Csak ki kell várni.

Hallgatva rá, inkább nem vittem véghez tervem, viszont Gojo szavaira az átok gondolkozásba esett és engedett a szorításából. Egy kihagyhatatlan lehetőséget adva nekem. Kapva az alkalomra, kibújtam kezei közül és egyből a fehér hajú férfi felé kezdtem el szaladni. Gondolkodás nélkül futottam előre, viszont nem a gyorsaságomról vagyok híres. A különleges osztályú megpróbált utánam nyúlni, de még időben odaért hozzám a sensei. Egyik kezével az átok kezét kapta el, a másikat pedig a hátamra helyezte, miután én a mellkasának ütköztem.

-Látod? Mondtam, hogy nem lesz semmi baj- nézett le rám mosolyogva, majd ismét az átokra- Akkor mostmár újra veled tudok foglalkozni- mondta, majd engem elengedve egy ütést mért az átokra.

Egy újabb harcba szálltak egymással, ami miatt az előző por ismét felszállt. Tanulva a korábban elkövetett hibámból, most az ellenkező irányba kezdtem el szaladni. Csak futottam, futottam, amíg a lábam bírta.

Ahogy kiértem a porfelfőből a térdemen támaszkodva próbáltam meg levegőhöz jutni. Nem vagyok én ehhez hozzá szokva.

Mikor már kaptam levegőt, vissza egyenesedtem. Ott álltam a férfitól és az átoktól körülbelül 50 méterre és vártam, hogy a fehér hajú elintézze azt a szörnyeteget.
Nem telt el sok idő, mire már nem hallottam őket. Feltűnően csend lett. Gojo-sensei győzőtt?

A por lejjebb szállt, így már valamivel jobban belehetett látni a területet. Az átok a földön feküdt. Sikerült? Sikerült neki!Ám ekkor észre vettem még egy alakot a földön. Fehér haja miatt egyből felismertem. E-ez meg, hogy történt? Oda siettem hozzá, majd legugoltam mellé. A szemei csukva voltak.

-Hé.. jól vagy?-nem reagált- Nem vagy vicces. Kelj fel- hiába beszéltem hozzá, kérdezgettem, ő még most sem reagált. Szemeimben ismét könnyek gyűltek-Idióta... azt mondtad, hogy te vagy a legjobb... Most mégis..-motyogtam magam elé, mikor lecsöppent az első könnycseppem, majd még sok másik követte. Ha most valaki más is itt lenne... A telefonom! Gyorsan elővettem a zsebemben lapuló eszközt, majd az első kontaktra, amit kiadott rákattintva felhivtam, a készüléket, pedig a fülemhez emeltem- Gyerünk már- siettettem, hogy felvegye.

-Mit szeretnél [Név]?-szólalt meg végre az illető a telefon túloldaláról.

-Igazgató úr, G-gojo- kezdtem bele a most történtek magyarázásába, mikor valaki kivette a telefonom a kezemből. Azt hittem megörültem vagy csak szimplán rosszul látok, de a fehér hajú volt.

-Mit művelt már megint az a szerencsétlen?-kérdezte az igazgató. Nem tudtam megszólalni sem. Előbb még...

-Semmi próbléma nincsen-mondta bele a telefonba, majd letette és sóhajtva egyet fordult felém- Nem gondoltam volna, hogy felhívsz valakit...

-T-te... élsz?

-Meglepetés-mosolygott. Valahogy nekem nem ment ez ilyen könnyen. Most komolyan szórakozik velem?! Mekkora egy bunkó! Én tényleg... tényleg elhittem. És.. sírtam miatta... Azért, hogy ő jót nevethessen. Remélem most jól szórakozik, hogy át tudott verni. Megtöröltem a szemeim, majd felálltam és otthagyni készültem- Várj már! Csak vicc volt.

-Vicc? Én tényle- áh.. tudod mit? Nem érdekel-fordultam vissza, hogy végleg otthagyhassam, viszont ő a kezem után nyúlt és megragadva azt, vissza húzott egy ölelésbe.

-Tényleg sajnálom. Viccnek szántam.

-Elég rossz vicc volt...-forgattam meg a szemeim, majd kibújva az öleléséből indultam meg az iskola felé.

-Most hova mész?

-Haza-mondtam, hátra sem nézve.

-Na-kapta el isméta karom- még egy helyre el akartalak vinni.

-Nem érdekel.

-Igen? Pedig azt hittem, hogy szereted a sütiket-mondta, mire felfigyeltem- De ha neked nem kell a sajttorta vagy bármilyen finom süti, akkor rendben.

Imádom a sütit. Nagyon nagy önuralom kellett, ahhoz, hogy vissza utasítsam, de meg kellett tennem. De, Gojo személyesen hívott meg magával egy cukrászdába. Ez egy vissza nem térő lehetőség! Nem! Nem szabad! Bunkó volt és játszott az érzéseimmel. Nem fizethet le ennyivel. Majd veszek magamnak máskor. ... aha... abból amit a mai nap elköltöttem? Egy vasam sem maradt az ösztöndíjból...

-Még fizetni is fizettem volna a részed, mivel te már minden pénzedet elköltötted, nem?-kérdezte. Mintha a gondolataimba látott volna.

-Rendben. Megengedem, hogy vegyél nekem egy sütit-mondtam a fejemet oldalra fordítva.

-Akkor menjünk-indult meg a cukrászda felé.

Mikor oda értünk, Gojo mosolyogva sétált oda a pultban lévő lányhoz, majd a pultra támaszkodva fordult felém.

-Mit kérsz?-kérdezte, pedig szerintem felesleges volt. Még mielőtt ide értünk volna eldöntöttem, hogy csak egy sajttortával fogom lehúzni. Hamár az enyémet korábban megette.

-Egy sajttortát.

-Csak?- lepődött meg- hát jó. Akkor csak ennyi lesz-mosolygott a pénztáros lánynak.

A sütit megkapva egy helyet kerestünk, ahova leülünk, majd mikor megtaláltuk gyorsan oda szaladtam, hogy még véletlenül se foglalja be más. Az egyik ablak melletti asztalhoz ültem le az ablak mellé, aztán vártam, hogy a férfi is ide érjen a szelet süteménnyel.

-Tessék-tette le elém, majd helyet foglalt a velem szemben lévő széken- Engesztelés.

-Melyik hülyeséged miatt? Elég sok volt mostanában...

-Hát én arra gondoltam, hogy a mostani vicc miatt, de ha így fogalmazol, akkor lehet a többiért is.

Menj tovább a 2-esre.