My first crush: Louis Tomlinson (Larry-AU)

8.rész

A szétválás utáni húsz percben Harry mérges volt. Mérges volt Niallre, amiért letérítette őket az útról, mérges volt magára, amiért csak a szerinte csúnya és ódivatú túrabakancsát hozta el és úgy egészben, mindenkire mérges volt. Magányos fortyogásából Louis harsány nevetése rángatta ki. Érdeklődve pillantott az előtte sétáló két fiúra és akkor kicsit mégis hálát adott Niall buta ötletének, hiszen még több majdnem magányosnak mondható időt tölthetett a tökéletes férfival. 
- Feladom, be fogok hugyozni. Álljunk félre. - dobta le válláról fekete, kitűzőkkel teli táskáját Zayn, Harry pedig magában jót mosolygott azon, hogy a fiú sosem bírja visszatartani. A hegy lankás, meredek oldalán járkáltak cikkcakkban a túra útvonal közelét sem pillantották meg. Louis egy apró mosolyt küldött Harry felé, majd a tájat kezdte kémlelni unalmába. És bár nem beszélgettek, a göndör mégis hatalmas vigyorral az arcán pásztázta a tőle pár méterre álló, kipirult arcú fiút. 

- Baszdmeg!- mindketten Zayn irányába fordultak, de a fekete hajúnak addigra hűlt helye volt. Louis kapcsolt először, gondolkodás nélkül kezdett Zayn irányába futni. Lefelé pillantva meglátták ahogy a barnaszemű kigombolt nadrággal, sáros fejjel fekszik a földön. - Jól vagyok, ne siessetek ennyire, persze.. - kiáltott feléjük cinikusan. Harryben pedig egyből szétáradt a nyugalom, hiszen egy pillanatra a legrosszabbra gondolt. 

- Beleléptem az undorító hugyodba tesó...- morgolódott Louis egy lábon. Harry a gondolatra egyből elfintorodott. - Mindjárt hányok.- folytatta fojtott hangon a kék szemű a fiatalabb felé fordulva, Harry pedig együttérzően kapta orra elé a kezét.

- Helyes, kend a fejedre. Annak csak jót tehet. - kiabált vissza a földről feltápászkodni készülő Zayn. - Azt a rohadt..- morogta, majd visszahuppant a földre. - Gáz van srácok. - pillantott felfelé kétségbeesetten és végre mindketten Zayn felé indultak. 

- Biztos nem tudsz lábra állni? - kérdezte pár perc tanakodás után reménykedve Harry. Zayn csalódottan megrázta a fejét és elfogadta Louistól a felé nyújtott szál cigit. Harryt elfogta az izgalom, a tenyere is izzadni kezdett. Hirtelen fogalma sem volt róla, hogy mit kéne csinálnia, ha Louis őt is megkínálja. - Adsz egyet Hazzusnak is? - kérdezte incselkedő vigyorral az arcán a földön ülő Zayn. 

- Ja, persze. - Harry a fülében dobogó vérárammal, remegő kezekkel vette el a felé tartott szálat. Kezük kevesebb mint, egy fél másodpercre összeért, és Harry úgy kapta ki Louis kezéből a cigit, mintha áram rázta volna meg. Zavarba jött, arca elvörösödött kínjában pedig a sáros földet  kezdte el kémlelni. - Oké szerintem vissza kéne mennünk szólni valakinek, hogy jöjjenek érted, mert haver.. én nem foglak innen a hátamon kicipelni, sajnálom. - tette zsebre jobb kezét Louis és egy nagyot slukkolt az égő cigiből. Harry helyeslően bólintott. 

- Oké, egyikőtök visszamegy, addig elüldögélünk itt ketten, jó? - kérdezte Zayn, tekintetét az előtte álló két fiú között váltogatva. Harry nem mert megszólalni. Semmi pénzért nem indult volna ez a nyirkos, és általa veszélyesnek vélt erdőben egyedül, akármennyire is sajnálta a földön ülő Zaynt. 

- Biztos, hogy nem megyek vissza egyedül. - kezdett bele éles hangon Louis. - Fosok, mint egy hülye így is. Harry velem jössz? - fordult a göndör felé, ő pedig egyből heves bólogatásba kezdett. 

- Nagyon fasza.. Itt hagytok a semmi közepén egyedül víz meg minden szar nélkül. - morgolódott a fekete hajú.

- Várj.- szólt Harry majd egy egyszerű mozdulattal lekapta magáról a nehéz hátizsákját és Zayn felé nyújtotta azt. - Ebben van minden, ami kellhet. Víz,  szendvics, kullancs és szúnyog riasztó meg ilyenek. - helyezte le a földre a nehéz táskát. Zayn nagyot sóhajtva végül belement, hogy egyedül hagyják őt a két fiú pedig a térképet kezükbe véve útnak indult. Harry Megkönnyebbülten sóhajtott fel a nehéz táska súlya nélkül és le sem tudta vakarni arcáról a hatalmas vigyort, amit Louis közelsége okozott.  Az idősebb értetlenül forgatta kezében a kis térképet, próbálva értelmezni azt. - Segíthetek? - kérdezte Harry halk, visszafogott hangon. Louis felvont szemöldökkel adta kezébe a gyűrött darabot. - Oké, meg is van. - szólalt meg Harry mosolyogva pár pillanat múlva. - Nem vagyunk messze. - indult el a megfelelő irányba. Hátra pillantott, hogy megbizonyosodjon róla, az idősebb fiú is követi őt, majd pár percig szótlanul folytatták útjukat. 

- Cseles trükk volt a tegnap esti kisurranásotok. - törte meg az erdő csendjét Louis. Harry érdeklődve pillantott a mellette sétáló, kezével bogarakat csapkodó Louisra. - Ne hidd, hogy nem vettem észre. - vigyorodott a göndörre. - Szerencsétek van, hogy Ben mélyen aludt. Bár amilyen sokáig kint voltatok, azt hittem reggelre se értek vissza.. Elszívtatok egy dobozzal vagy mi a fasz? - csapta le végre karján a percek óta őt zaklató szúnyogot. Helyén egy kisebb vérfolt éktelenkedett, amit könnyű szerrel törölt le.  Harry agya zakatolt, nem tudta mit feleljen. Vallja be, hogy Liammel beszélt olyan sokáig, vagy inkább hazudjon valamit? Végül nehezére esett, de amellett döntött, hogy elmondja neki az igazat, egy okból. Sosem tudott jól hazudni.

- Zayn pár percre lelépett, én pedig beszélgettem..- harapta el a mondat második felét. Majd Louis hatalmas, kíváncsiságtól csillogó szemibe nézve folytatta. - Liammel. - nyögte ki az utolsó szót, mintha valaki halálos ítéletét hozta volna meg éppen. A kékszemű egy pillanatra megállt, döbbenten figyelte az kellemetlen helyzettől vörösödő fejű Harryt. 

- Mit beszélgettél te Liammel? - indultak újra útnak, de sokkal lassabban haladtak, mint eddig. Harry gondolatban szidta magát, amiért felhozta a témát és tudta, hogy most már nincs visszaút.

- Mikor kimentünk, megláttam, hogy kint ül a ház előtt és..- gondolkodott el azon, hogy elmondja-e a fiú sírt és mivel teljesen őszinte akart lenni Louissal, hiszen úgy érezte, hogy ő igazán megérdemelné, folytatta. - sírt. Szóval oda mentem és végül egész jól elbeszélgettünk. Asszem.  - vakarta meg tarkóját a kellemetlen helyzet miatt. 

- Mi az, hogy Liam sírt? - Mivel Louis nem úgy tűnt, mint aki leakadna a témáról a göndör alig láthatóan az alsó ajkába harapott, majd egy halk sóhajt után belekezdett. 

- A lényeg az, hogy megbántva érezte magát, amiért Zayn elintézte, hogy ne kerüljünk vele egy szobába. Meg.. meg azt hiszem azért is amiért ilyen rossz a kapcsolatotok, vagy mi. Bár ezt nem mondta ki, csak így éreztem. - vette kezébe idegességében a kis térképet, hogy megbizonyosodjon róla, jó után járnak-e. 

- Beszélni fogok vele..- mondta inkább magának, mint Harrynek Louis, majd az út utolsó öt percét csendben tették meg. Amint vissza értek, Lounak hűlt helye volt. Harry körbe pillantva meglátta, ahogy Liam felé sétál és a szíve ezer darabra tört. Ott helyben, mindenki előtt sírni tudott volna a gondolattól, hogy Louis újra Liamé lehet és ehhez ő járult hozzá leginkább. 

Este, miután mindenki lezuhanyozott és Zaynt hazavitték a szülei a sérült bokája miatt, előkerültek a titokban becsempészett sörök és borok, valamint egy tizedikes lány, akinek a nevét Harry azonnal elfelejtette, vodkát is hozott. Sokkal többen voltak a kis szobába annál, hogy kényelmesen elférjenek. Minden ágyon hárman ültek és a levegő kezdett fullasztó lenni Harry számára. Bár azt a torkát szorongató, sírásra késztető gombóc is okozhatta. Louist figyelte, ahogy kivirultan magyarázott a mellette ülőknek  kezében egy dobozos sörrel, amiből néha-néha kortyolt egyet, mindig figyelve, hogy kiszürcsölje a peremen maradt cseppeket is. Harry mindent megfigyelt. Az arcán megjelenő nevetőráncoktól kezdve a mintás zokniján lévő pandákon át. 

- Üvegezés? - dobta be az ötletet az idősebbik Horan, Harry gyomra pedig mégkisebbre szűkült a gondolattól, hogy bárkivel is testi kontaktba kellene lépnie, hisz ő még sosem csókolózott. 

SZIASZTOK! <3

 Meghoztam a következő részt! Elnézést a soksoksok kimaradásért, nem akarok szabadkozni a lényeg, hogy itt is van! <3 Remélem tetszett nektek ☺

Tudom, tudom.. Megint itt hagytam abba!! 😂

Tami