My first crush: Louis Tomlinson (Larry-AU)

5.rész

- Új ruhákat szeretnél holnapra? - nézett értetlenkedve Anne a fiára. Harry heves bólogatásba kezdett. - Kincsem remélem nem haragszol meg ha azt mondom, hogy így este kilenckor nem viszlek el vásárolni. - simította meg a sopánkodó göndör felkarját a nő. - De van egy ötletem. - pattant fel hirtelen csillogó szemekkel és már ott sem volt. Harry és Desmond értetlenkedve néztek össze, de pár percen belül kiderült, hogy mire gondolt Anne. - Nézzétek mit találtam! - helyezett le egy hatalmas, poros papírdobozt a szőnyegre. - Apátok régi ruhái, amiket nem volt szíve kidobni. - Harry nem hitt a fülének. Tényleg azt akarta az anyja, hogy az apja harminc éves ruháiban járkáljon? Kínjában inkább kezeibe temette az arcát. 

- Már el is felejtettem, hogy mik vannak benne. - tette maga mellé a tabletet Desmond és sietősen a szőnyegre térdelt felesége mellé. Bőszen pakolták ki a ruhákat, mindegyiknél elmesélve egy kis történetet, amikre Harry egyáltalán nem volt kíváncsi. A kanapén ülve figyelte a szüleit és azt kívánta bár fel se hozta volna a témát, amikor megakadt a tekintete az anyja kezében tartott pólón. 

- Az mi? - csatlakozott ő is a szüleihez a szőnyegen. Kivéve anyukája kezéből a pólót felcsillant szemekkel vizslatta a darabot. Egy eredeti, mára valószínűleg már limitált kiadásnak számító Guns N' Roses pólót tartott a kezében. - Apa ez a tiéd volt? - mutatta Desmond felé a pólót, aki erre egy nosztalgikus mosollyal és bólintással válaszolt. - Nem tudtam, hogy te hallgattál jó zenéket..- mondta inkább magának, mint a szüleinek Harry. 

- Már elnézést!- kérte ki magának nevetve az ősz hajú férfi. - Igazán jó zenei ízlésem volt.. Meg van is! - ült vissza a kanapéra mosolyogva. Harry örömét le sem lehetett törölni az arcáról. Bár még csak pár napja ismerte a bandát, köszönhetően Louisnak, nagyon megkedvelte a bandát. Sőt, a gondolat, hogy ezzel imponálhat Louis előtt mégjobban feldobta. Két kézzel kezdte kidobálni a ruhákat a dobozból. Végül boldogan került ágyba, tulajdonában négy számára új pólóval és egy magas derekú, bőszárú farmerrel. 

- Újra ellenőrzöm a listát, figyeljetek fiúk. - vette ki zsebéből a telefonját Anne. Harry és Benett fáradtan néztek össze a konyhában állva. - Szendvicsek.. plusz egy a kedves kis barátotoknak. Pipa. - a göndör egy halvány mosolyt eresztett ennek hallatán. - Gyógyszerek, naptej.. Erősebb és gyengébb is. Váltó ruhák nektek.. - sorolta a listán szereplőket, közben jobb kezén ujjaival számolt. 

- Anya ne már.. - sóhajtott egy nagyot Benett. - Nem tíz évesek vagyunk, könyörgöm pakold ki a váltó ruháinkat. - tette kezeit imába. 

- Főleg, hogy azok közül én egyet sem vagyok hajlandó felvenni!- dobbantott egyet bal lábával Harry. Büszkén viselte a frissen mosott, fehér Oasis pólóját és egy szűk fekete farmert. Esze ágában sem volt a régi gönceit magára aggatni. Fél órával és pár, a fiúk által fölöslegesnek ítélt dologgal később végre elindultak. 

- Harry!- kiabált Anne az iskola parkolójában. A göndör meggyötört arccal fordult az anyja felé. Pár ember felkapta a fejét a kiabálásra és feléjük tekintgettek. - Elköszönök, jó? Találkozunk majd ha oda érünk. - Harry magában hálát adott azért, amiért az anyja Benették osztályával tart. Mosolyt erőltetve magára bólogatott. 

- Nem tudom elmondani, hogy mennyire hosszú lesz ez a három nap anyámmal Ni..- panaszkodott a mellette álló szőkének miközben a sorukra vártak, hogy végre betehessék a bőröndjeiket a busz aljába. - Ki ez a sok új ember?- hajolt közel Niallhez suttogva. Nem akarta, hogy meghallják. 

- Tizenegyedikesek. Egy busszal megyünk, szóval tuti, hogy nem ülhetünk hátra. Biztos elfoglalják a jó helyeket. - húzta száját egy szomorú grimaszba a kék szemű. Állítása beigazolódott. Harry és Niall a busz közepén, egy szűk két személyes helyre csapódtak be. Niall szinte könyörgött Harrynek, hogy hadd ülhessen ő az ablakhoz, így pár perc kérlelés után a göndör beadta a derekát. Ameddig a szöszke elfoglalta a helyét, Harry újra átnézte a hátizsákját és a zsebeit, hogy minden utazáshoz szükséges dolgot bepakolt-e. Végül elégedetten hoppant le ő is a szűk ülésre. Még volt pár perc az indulásig a diákok még javában szállingóztak felfelé. Harry szeme megakadt az éppen felszálló fiún. Ő volt az, aki a minap olyan csúnyán nézett rá mikor Zaynnel beszélgetett. Ahogy a barna hajú észrevette Harryt, hasonlóan gúnyos és lenéző pillantásokban részesítette. A Göndör zavarában inkább az ujjaival kezdett babrálni egészen addig, míg a fiú el nem haladt mellette. Ötlete sem volt, hogy mivel érdemelte ki a rosszindulatot. 

- Ha mindenki felszállt, akkor a tanár úrral tartanánk egy névsor olvasást! - szólalt fel hangosan Harryék osztályfőnöke. A diákok elcsendesedtek, bár az izgalmat szinte tapintani lehetett a levegőben. Mindenki nagyon várta a tábort. 

-...Liam Payne? - hasított a levegőbe a tanár úr mély baritonja. Harry kíváncsian forgolódott a névsor közben. Próbálta megjegyezni a nevekhez tartozó arcokat. Az előbb hallott névnél egészen hátra kellett fordulnia. A busz hátuljában az öt személyes ülésen ült az a bizonyos Liam. Harry arca pedig egyből vörös lett. Ő volt az a fiú, Liam.  Szemöldökét ráncolva, értetlenkedve fordult a mellette telefonozó Niall felé. 

- Psszt..- hajolt felé suttogva. - Te tudod, hogy ki ez a Liam Payne? - a szőke fiú tekintetét Harryre emelve elvigyorodott. 

- Persze, mindenki tudja. - A göndör kicsit elszégyellte magát, amiért neki fogalma sem volt erről.- Ő is focizik, elég ügyes. Tavaly az egész év a Louissal való viharos kapcsolatuktól zengett. Milo folyamatosan mesélte, meg én is találkoztam vele párszor mikor átjött. Jó fej srácnak tűnt, de amint végleg szakítottak mindegyiküket megutálta valamiért. Ha tudnád mekkora bunyók voltak tavaly év  végén ebből. Milo nem egyszer került az igazgatóiba miatta. - kuncogott halkan mondandója végeztével. - Miért? Piszkál? - tekintete kíváncsivá és aggódóvá vált. Harry nemlegesen intett fejével és inkább ő is a telefonjáért nyúlt. Legszívesebben mindenhol lenyomozta volna a fiút, de nem akarta, hogy bárki is meglássa, hogy az ő profilját nézegeti. Kicsit szomorúan pörgette tehát az instagrammot. Szóval Liamnek sikerült az, ami neki sosem fog. Irigykedve gondolt bele, hogy milyen szorosan ölelhette őt Louis, vagy milyen meleg csókokkal feddhette be az egész testét. Nagyot sóhajtott és inkább az alvás mellett döntött. 

- Na mi a helyzet fiatalság? - karolta át középről a nehéz csomagokat cipelő Harry és Niall vállát egyszer csak Zayn. - Hallod Hazzus, nem gondoltam volna, hogy anyád tényleg csinál nekem szendvicset, de köszi neked is. Isteni volt! Jut eszembe, szóljatok ha láttok egy kukát ahol ezeket kidobhatom. Bár szerintem veszélyes hulladéknak számít... - lóbált jobb kezében egy zacskót, benne három zsemlével, amiből valami fehéres sárga krém folyt ki. Harry undorodva figyelte az összenyomódott, szétkenődött szendvicseket és vigyorogva hallgatta Zaynt, ahogy az útjukról mesélt. - Na gyertek már, most mondják a szoba felosztást! Remélem nem baszakodnak és kerülünk külön szobába a srácokkal.. - morgott az orra alatt zsebre dugott kézzel. Harry és Niall mellé álltak, csomagjaikat maguk mögé téve. A göndör izgatottan pillantott körbe, hátha megpillantja Louist és így is lett. Ott állt vele szemben a tömegben, Benett mellett. Édesen mosolygott valamin, amit a telefonjában olvasott és egyből Ben felé mutatta a képernyőt. Pár percig még figyelte őket, majd nehezen, de a tanárokra szegezte tekintetét. Boldogan pillantott a mellette álló szöszkére, mikor kiderült, hogy közös szobába lesznek, de boldogsága nem tartott sokáig, amikor meghallotta, hogy Liam Paynnel és egy számára ismeretlen fiúval osztoznak majd egy szobán. Nagyot nyelt, szemeit egyből a cipőjére vezette. Nem mert felnézni. - Na azt már nem. - suttogott Zayn mellettük és kezét a magasba dobva a tanárok felé indult. Harry idegesen figyelte a fekete hajú elfojtott hangú társalgását a tanárokkal. Értetlenkedve pillantott Niallra, aki  vállvonogatva írogatott tovább a telefonján. 

- Most írt Milo. - hajolt a göndör felé. - Hogy ne aggódjunk, biztos, hogy nem fogunk Liammel egy szobában lenni. - suttogta, majd a telefonját zsebre téve a feléjük érkező Zanyre figyelt. 

- Hát persze, hogy a csőcselék kavar.. - hasított a levegőbe egy gúnyos hang. Harry jobbra pillantva a tömegben rálátást nyert a barna hajúra. 

Itt is van a következő rész!! Remélem jól sikerült, bár ez a rész most nem esett át @Ehhemm csoda kezein, szóval bármiféle helyesírási, fogalmazási hibáért hatalmas elnézést szeretnék kérni! 🥺 
Nem szeretnék sok dolgot elárulni, de a következő pár rész erről a csodás három napos iskolai táborról fog szólni. Lesz itt esti kisurranás, erdőben eltévedés, minden ami belefér! 😂

Köszi, hogy itt vagytok és olvassátok ezt a történetet is! <3

Tami