My first crush: Louis Tomlinson (Larry-AU)

2.rész

- Nehéz elhinni, hogy szoktál lolozni..- Harry bosszúsan forgatta szemét Zayn beszólására. Miután visszajelölte Niallt, a fiú megkérdezte, hogy van-e kedve játszani vele valamint a bátyáékkal. Harry kapva kapott az alkalmon és pár perc múlva már egy játékban találta magát Louissal. Nem hitt a szemmének, amikor megpillantotta a nevét a többieké között. 

- Mert nem szokott, nem értem mit keres most itt.- kontrázott rá Benett, Harry fülét pedig egy édesen csengő nevetés ütötte meg. Louis. Ő nevetett fel a bátyja beszólásán. Fanyarú képpel oldotta fel a némítást a gépén és bár próbálta elrejteni a sértettség még így is kihallatszódott a hangjából.

- Le is léphetek..- motyogta maga elé. 

Már éjfél is elmúlt, Harry mégsem aludt. Szorgosan jegyzetelt a matek füzetének hátuljába. Mindent meg akart tudni Louisról és ebben nagy segítségére volt a fiú összes közösségi oldala. Fáradtan dobta maga mellé a tollat amivel eddig körmölt, majd egy nyújtózkodás után az ágyba vetette magát. Fejhallgatóját magán hagyva fészkelte be magát a kényelmes paplan alá és folytatta Louis kedvenc zenéinek hallgatását. Észre sem vette, hogy pár percre rá már el is aludt.

- Szia! - vetette magát Harry kezei közé Niall péntek délután. A göndör hajú boldogan ölelte vissza az őt szorító testet, majd miután gondosan elpakolta a szöszke cipőjét beljebb indultak a konyhába. 

- Anyu, apu ő itt Niall. Ni, ők itt a szüleim..- Harryt félbeszakította a az apukája, ahogy egy mosollyal az arcán a mellette álló fiúhoz lépett és egy férfias kézfogással üdvözölte őt. 
A két fiú nagyon izgatott volt életük első házibulija miatt. Vigyorogva rohantak fel Harry szobájába. A szőkeség törökülésben foglalt helyet az ágyon, a göndör pedig sorra húzta elő a ruháit, hogy eldönthessék mit viseljen este Harry. 

Benett és Harry egyszerre léptek ki a szobájukból és indultak a földszintre, hogy elköszönhessenek szüleiktől. Próbálták leplezni, de alig várták, hogy végre szülők nélkül maradjanak otthon. Harryt kedd este óta  nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy péntek este házibulit tartanak, ahol nagy valószínűséggel Louis is fel fog bukkanni.
- Éjfél előtt hívunk. Kérlek minden maradjon a helyén, hányni a mosdóban valamint.. mit is akartam?- fordult a fekete hajú nő férje felé.
-Cigizni kizárólag az udvaron, fiatalok! - igyekezett rideg, szigorú arccal a fiaira nézni, de Benett és Harry pontosan tudták, hogy az apjukat kenyérre lehetne kenni. A fiatalabb Styles kezdett megörülni, hiszen ezek a szabályok neki nagyon kedvezőek voltak. Bár sosem cigizett és ivott még, a szülei eddig hallani sem akartak ezekről és most úgy érezte, mintha a mennyország kapuja nyílt volna meg előtte.
-Harry..- fordult felé Anne, Harry pedig szomorúan hajtotta le fejét. Csupasz labfejét kezdte vizslatni, miközben az anyukáját hallgatta. - Tudom, megígértük, hogy itt maradhatsz. De kérlek vedd figyelembe, hogy tizenöt éves vagy nem tizenkilenc.. -simogatta meg együttérzően a göndör haját. Nem kellett kimondania, Harry tudta, hogy mire gondol.
-Vettünk neked zéró kólát. Az a kedvenced! - próbálta Desmond felvidítani a letört fiút, de ennek hallatán Harry még szomorúbb lett. Mindenki bulizni fog és inni, ő pedig majd ül a sarokban és kólát szürcsölget. - Na jó.. - adta meg magát Desmond. A konyhába indult és pár perc keresgélés után vissza tért kezében egy drága vörösborral. - Ezt ihatod. Ajánlom, hogy keverd be a kólával, úgy ihatóbb lesz neked. - Harry szemei felcsillantak. Hatalmas mosollyal az arcán fogta kezébe a méreg drága bort. - Mást ne igyál. Érted?- a göndör vállát megfogva  nyomatékosította újra a legidősebb Styles.

- Harry! - a bongyori hangos zenén keresztül is tisztán hallotta, hogy valaki az ő nevét kiabálja. Kíváncsian kezdett forgolódni, amikor megpillantotta a nappali ajtófélfájának dőlt Zaynt. Mosolyogva indult meg felé, de belül izgatott volt. Annyira izzadt a tenyere, hogy félt tőle, elejti a vörösboros poharát.  - Mit iszol? - kérdezte Zayn végül a választ meg sem várva belekortyolt Harry poharába. Fintorogva adta vissza neki. - Úgy érzem - karolta át a vállát, ahogy a konyha felé vették az irányt - ideje valami keményebbet innod. - állt meg a pultnál, tekintetét a felsorakoztatott üvegek között váltogatva.