HIlaRY Gere

Hirig és a Valentin nap

Ahol még nem létezett Nox...

Éreztem, hogy ahogy haza térek valami készülőben van, de nem jöttem rá, hogy pontosan mi, annak ellenére sem, hogy a kellemes idő és csicsergő madarak mellett, a központ is megélénkült. Időzavarom a Dombok területén eltöltött idő miatt érthető volt, bár erről nem beszélhettem senkivel. Nem tűnt annyira távolinak a hideg időjárás, mint amikor elmentem... itt-ott nyomokban még látni véltem az úton idefelé, a tél nyomait.

Még Purriry impulzív támadása sem tudta helyre tenni bennem az időt. Pedig itt már tudnom kellett volna, hogy mi a helyzet abból a ruhának nem nevezhető falatnyi anyagból, amit el akart adni nekem, mielőtt átverekedem magam a piacon. Bár sikerült védenem a nagyon kedvező ajánlatot, csak úgy engedett tovább, hogy megígértem neki, visszatérek hamarosan.

Kedvelem a purrekokat, és azt hiszem elég jól ki is jövök velük, annak ellenére, hogy nagyon öntörvényű népség, és nem szeretem, ha valaki túl rámenős, mégsem akarom magamra haragítani egyiküket sem, ezért beadtam a derekam, a szabadulás érdekébe.

Ő is megnyugszik, mert tudja, hogy mindig tartom a szavam, tudja, hogy első mindig a jelentés részemről, utána szabadon mozgok, és intézem a magán dolgaim, ha letudtam ezt a kötelességem. És én is, nyugodtabban távozom, hogy nem zúdítják rám a kereskedő hálózatukon keresztül, haragjukat.

A központi csarnokba lépve jöttem rá, hogy miért viselkednek ennyire furán a Menedék összes lakója. Nevra a háremgyűrűjében alig látszik ki. Egymás szavába vágnak a csivitelő lányok, hogy kinek a csokiját fogadja el, és menjen vele MA randevúzni.

„Oh édes istenem?! Hát elkezdődött ez a hülye nap is! Utálom a f-e-b-r-u-á-r-t-i-z-e-n-n-é-g-y-e-t."

Kevés ünnepség van amin ennyire kitudok bukni. Irritálnak az enyelgő párocskák, és a cuppogó, cöccögő szerelmes barmok.

Ha valakit szeretsz, akkor azt az év minden napján szereted, nem csak ezen az egy napon kell!

Mély sóhajjal indultam meg a kristályterem felé, méla egykedvűséggel az arcomon. Kebelbarátom nem volt rest észrevenni. Bár mindenki tudja, hogy mekkora sármőr, és élvezi, hogy a nők gyűrűjében lehet, most valamiért úgy tűnt, mintha segélykérő lenne a tekintete.

„Sokba fog ez kerülni neked Édesem!" Sóhajtok egy mélyet, és változtatok a célon, feléjük veszem az irányt.

A legmagasabb lány felett is legalább egy fejjel voltam magasabb a mostani tömegben, így nem volt nehéz fenntartani a szemkontaktust a vámpírral. Hálás szemekkel nézett rám.

- Hirigem!

- Édesem! Látom, nem unatkozol.

Nevra arcán szélesebb lesz a mosoly, a többi lánytól bezsebelek egy adag nemtetszést.

- Már azt hittem, hogy vissza sem érsz a küldetésről. El kellett valamivel ütnöm az időt.

- Persze, persze... De most, hogy itt vagyok, foglalkozhatnál velem is.

- Nem! Nevra velem fog ma lenni...

- Nem, velem fog!

Hallgattuk a lányok ellenkező felcsattanását, de barátomat és engem ez nem zavart meg semmiben. Nevra közelebb lépett, én pedig átöleltem. A színjáték kedvéért még csókot is váltottunk. Valóban elő fordult az ilyen, de mi soha nem kerültünk ennél közelebb egymáshoz. Ezt pedig csak mi ketten tudtuk a jelenlevők közül. A hárem, kelletlen hangot hallatott.