HIlaRY Gere

Őszi napéjegyenlőség ünnepe

Ez a nap nem egy olyan nap, ami jó lenne bármire is. Érezte minden porcikájában, hogy hatalmas vihar lesz hamarosan. De ez a tény csak annyiba változtatta meg Miikoék hülye tervét, hogy benti bált csinálnak, nem kint állítják fel az asztalokat az őszi napéjegyenlőség ünnepségére. A nap úgy volt elcseszve, ahogy annak lennie kell. Nem akart elmenni Hirig erre az összejövetelre azok után, ahogy bántak vele. Mégsem volt túl sok választása. Nem sokkal az ebéd után, hogy visszament a szobájába egy doboz várta az ágyán, benne selyempapírba csomagolt gyönyörű ruhával, egy apró üdvözlő kártyával.

„Biztos vagyok benne, hogy gyönyörűen fog állni rajtad az este folyamán. A."

Nem volt hát kétség, valamit tervez Ash és már kibúvom, sincs, hogy nem tud mit felvenni. Még meg sem tudta köszönni a múltkori segítséget Hirig neki, mikor az erdőbe rejtette őt. Reméli, este erre sor kerülhet. Kíváncsi volt, hogy mit tervezhet barátja. Gondolatai közepette halk kopogást hall a szobája ajtaján, és sietve teszi el a kártyát. A ruhát nem tudja hova dugni, mert egy erősebb kopogás ismétlődik az ajtón.

Nincs sok választása hát, kinyitja azt. Meglepetésére Valkyon áll ott.

- Szeretnélek megkérni valamire.

Tér rá a lényegre egyből.

- Szeretném, ha az egyik gárdatagomnak segítenél elkészülni estére. Te is lány vagy, és több érzéked van hozzá, mint akiket eddig ismerek.

Magyarázza Hirig értetlen arckifejezését látva.

- Rendben. Ki nem tudja, hogy a kockásat, nem szabad felvenni a pöttyöshöz?
Próbálta egy kis humorral oldani a helyzetet, melyet talán picit sikerült.
- Siivys.

~Pfff... ezzel sokat mondtál.~

- A banshe.

Bólint erre Hirig, így már legalább tudja, kit keressen. Bár, hogy milyen hülye ürüggyel, azt még nem. Valkyon szokásához híven, megtartotta csendes formáját és minden szó nélkül element.
Így Hirignek kénytelen volt egyedül megkeresnie a lányt. Furcsa meglepetésére hamar megtalálta, és szinte pár szóváltás után, meggyőzte, hogy együtt készülődjenek. Bár kicsit egyoldalú volt ez az egész, hiszen Siivys közölte, hogy nem fog Purruryhoz menni, majd a raktárból választ ruhát magának, míg Hirignek már megvolt. De ez idő alatt kicsit tudtak beszélgetni legalább. Valamiért a banshee m intha megbízott volna Hirigben, nem egy árulónak tartotta volna, és elmesélte nagy titkát, legalábbis Hirig annak érezte, a lány hangjából kicsendülni, hogy nem szeret itt lenni, haza akar menni. Beszélgetésük akkor zárult le, mikor Hirig közölte vele, hogy ez sajnos egy jó ideig csak álom marad. Míg rá nem jönnek, hogyan lehet vissza menni a Földre, hogy ne pusztítsanak itt ezzel, nem lehetséges a hazajutás. Mintha erre mind ketten egyfajta bús fájdalomba mélyedtek volna. Mégis, valami kis kapocs alakult ki közöttük. Megfoghatatlan. Kis idő után elbúcsúztak egymástól, hiszen mind ketten el akartak készülni időre. Siivys pedig mondta, hogy még valamit elakar intézni, Hirig nem tartotta fel. Pontosan érzi mikor kell valakit egyedül hagyni, nem zavarni, Ő is erre vágyott. Nagyon hamar jött el az estes.

Ahogy lement a hosszú lépcsősor tetejéről, mintha minden szem rá szegeződött volna, zavarta nagyon Hiriget. A teremben egyik felében zenészek játszottak nem túl hangosan. De úgy tűnik, hogy mégsem őt, hanem a nemrég érkezett párost figyelték. Sethet és Siivyst. Valahol megértette, hogy ez a figyelem nem neki szól, hanem a bansheenek. Hát jobb is lesz odább állni, gondolta Hirig. Leifta észrevette őt, ahogy próbálta elkerülni a középen táncoló tömeget, míg ő Miikoval a lépcső felé közeledett. Apró biccentéssel köszöntünk egymásnak.