HIlaRY Gere

VÉR & KÖNNYEK

A zivataros éjszaka után, úgy tűnik az időjárás is megkíméli a központban maradtakat. Az eső csendben szemerkél. Mindenkinek borús a hangulata, ezen az enyhe időjárás sem javít. Hirig az őrködés végeztével, elmegy a szobájába lefeküdni aludni. Rá is rá fér, még ha igazából nem is csinált túlsokmindent.

Amikor kora délután kopogásra ébred, már kint az eső elállt, nem lehet hallani már az ütemes kopogást a párkányon.

- Hirig, nyisd ki!

Hallja Nevra hangját az ajtón keresztül beszűrődni, majd fémmatatást és ajtó nyikordulást.

~Meg kellene olajozni...~ Fut végig a gondolat elméjén.

~Várjunk csak?! Honnan hallom ezt?~

Hirig felül az ágyban, oda fordítja a fejét a beérkezőre. Kage az ágy túlsó végén, az ablak alatt fekszik, még mélyen alszik. Furcsa, hogy őt jobban megviselte mint a lányt, az éjszakai események.

Kicsit kódosan, könnyed, majd' áttetsző hálóingbe nézi a meglepett és az ajtóban megfagyott vámpírt.

- Igen?

Teszi fel a kérdést Hirig álmos hangon, miközben bele túra hajába, hogy megigazíts, kisöpörje az arcából a kósza tincseket, mire Nevra önkéntelenül is elmosolyodik.

- Jó reggelt szépségem... - kezd bele mondandójába a vámpír, mire Hirig megakasztja egy hideg hanglejtéssel.

- Ez Purro szövege, ne is folytasd, ha macskába mész át.

Egy hideg pillantást kap, mondandója kíséretébe, de Nevrát ez most láthatóan nem hatja meg. Behajtja az ajtót és az ágyhoz közeleg. Ha Kage ébren lenne már morogna, de minden bizonnyal ez sem érdekelné a félszeműt, hiszen neki is pontosan ugyan ilyen familiárisa van. Tudja, hogyan kell bánni velük.

- Akkor gyönyörűm... végül is nekem mindegy, hogyan szólítalak.

Hirig ajkát egy hosszú sóhaj hagyja el, szemforgatás kíséretében.

- Mond miért jöttél. Nem vagyok valami jó parti most a humorodra Drága.

Mikor Nevra az ágyhoz ér és éppen lehajolna, hogy beszívja a még alvós illatát a lánynak, ő akkor kel fel az ágyból és lép el a szekrény felé, hogy felöltözzön.

- Olyan gonosz vagy ma... pedig... - kis szünetet tartott Nevre, figyelve, hogyan esik le a selyemhálóing a földre, hogyan bomlik szét a combfelsőrészig érő hófehér hajzuhatag. Mikor Hirig kilép a földön lévő ruharadbból, akkor folytatja a háta mögött szívtiprónk monológját.

- Tudod, mi történt az éjszaka? Hallottam, hogy Walkyon beosztott őrködni, de elmondta, hogy mi történt, vagy csak hozta a szokásos szűkszavúságát és nem mondott semmit?

Mikor Hirig már túl van az első részen lévő öltözködésével, és a trikószerű felsőt veszi fel, Nevra akkor lép oda hozzá, hogy karnyújtásnyira legyen tőle és megsimogassa a lány felső karját.

Hirig nem zavartatja magát, befejezi a mozdulatot, csak utána fordul vissza a vámpír felé.

- Értesültem róla, hogy a Maszkos megtámadta egy csapattal a központot míg ti a bálon voltatok.

Hangja nyugodt. Talán túlságosan is. Ha valami zavarná Nevrát most ebben, nem mutatja. Csak bólint egy aprót.

- Láttam, hogy sokan megsérültek, és volt halott is.

Mostanra szinte közönyös a hangja a lánynak. Apró kis fintor is megjelenik a szája szegletében.

- Igen. Így van... és pont ezek miatt nem kellene ennyire távolságtartónak lenned.