HIlaRY Gere

Egy hét nyugalom...

Egy hét nyugalom, ennyi jutott ki Hirignek nem több, mikor egy olyan eseménysorozat veszi kezdetét, amire nem számított. Meg sem fordult a fejében, hogy azok után, hogy miket tett a társaságért, a gárdáért, azzal vádolják meg, hogy kristályokat magának akarja és, hogy mindez igazából, amit eddig tett azért volt, hogy elterelje a figyelműket. Kémkedjen a Maszkosnak. Hirignek egy ilyen rövid idő alatt nem sikerült túl sok barátot szereznie, talán csak Ykhar és Kero lett az, de ők is csendesebb és kevésbé közlékenyek vele a mai nap.

Hogy pontosan mi az oka ennek, mindent Ashtól tudott meg egy nagyon szokatlan nap végén. Rosszul érezte magát szinte egész nap, kicsit szédeleget, émelygett a gyomra, a többiek is elkerülték. Csak Alajea volt, aki beszélgetett vele és kapott tőle egy süteményt is. A többiek egész nap kiközösítették, elkerülték. Még Valkyon is sokkal szótlanabb volt az átlagnál, pedig azok után, hogy együtt vacsoráztak azt gondolta volna Hirig, hogy ez kicsit megváltozik. Tévedett.
Ash ötletét megfogadva ment el vele aznap este a központból, mert Alajea süteményében egy altatószerű méreg volt bele keverve, így akarták bezárni -megint- a pincebörtönbe. Nem érezte biztonságban magát a központban, az erdőben talált magának egy kis menedéket, hogy ott nyugalomban át gondolhassa az egészet.

~Talán tisztáznom kellene az egészet, előállnom, nem bujkálnom, ami lehet, hogy rossz pont, de annyira nincs hangulatom velük lenni. ~

Nem, Hirignek ez most sok. Alajea megmérgezi, amit biztos Ezareltől tkapott, és Miiko utasítására. Valkyon is elfordult tőle. És mindezek tetejébe lopással vádolják! Az hogy Ash társának, kémjének tekintik egy dolog. Annyira nem érzi kemény vádaknak. Neki konkrétan semmi gondja vele. Sokat segített neki mióta itt van. Lehet, hogy igazából ő az egyetlen barátja mégis csak... nem a többiek...

A méreg, a fáradság, a szomorúság egyvelegeként Hirigen eluralkodik a teljes kimerültség és elalszik az erdőben.

Másnap reggel arra ébred, hogy a gyengélkedőn fekszik, mellette van a familiárisa, melynek minden porcikájából érezhető az aggodalom. Hűvös, gyengéd kéz simít végig a homlokon, hogy megtudja, minden rendben van e. Hirig nem is látta először az Orákulumot, mikor először körbe pillantott, csak most. De az sem marad sokáig ott. Lassan teljesen eltűnik. A többiek kisebb csapatban állnak, topognak az ajtónál, és még csendben figyelik egy ideig a lányt. Ewelin vet véget az egésznek, mert kiküldi a többieket, hogy megvizsgálhassa a lányt.
Ruhája ugyanis szakadt, itt-ott véres. Felsőjének szinte a teljes hátsó része hiányzik. Fáj is Hirignek a háta, a lapockájánál. Ewelin ennek ellenére mindent rendben talál, a vizsgálat utána elengedi, bár kéri, hogy ha lehet, menjek majd vissza kontrollra, ha úgy érzi, hogy valami változás történne.

Miután Hirig kimegy onnan, hogy a szobájba menjen, mert még úgy érzi, hogy rá fér a pihenés, de a fürdés mindenképp, kint a többiek várnak már rá, és feltartják a terveiben.
Miiko nem kertel, neki szegezi a kérdést, hogy hol volt, miért hagyta el a központot, mi történt vele.

Röpke habozás után elmondja, hogy kis levegőre volt szüksége ezért ment sétálni, mert úgy érezte, hogy itt erre nem lenne lehetősége. Mindenki távolságtartó volt vele szemben, beszélni nem tudott senkivel sem. Alajea süteménye elérhette a kívánt hatást, mert mikor az erdőbe ért, már nem nagyon tudott magáról, és elvesztette az eszméletét, így fogalma sincs, hogy mi történt vele.

Kis ferdítéssel és dolgok elhallgatásával bár, de az igazat mondta el nekik, így Miikonak kénytelen volt elhinni a történetet.

Lehet, hogy mindezt csak Leiftan közbenjárásának köszönhető, de Miiko nem faggat tovább a részletekről, legalábbis nem olyan dolgokról, amiből kiderülne, hogy Ash vele volt.
A beszélgetés alatt Hirig sem csak válaszolgat, hanem kérdez is a jelenlévőktől! Bár nem tudja, meg, hogy pontosan ki akarja a „vesztét", de azt sikerült elérnie Hirignek, hogy ne kételkedjenek benne. Valószínűleg ezt az Orákulunm megjelenésének köszönheti csak Hirig, nem a meggyőző képességének.