A délután további részében nem csináltam nagyon semmit . Elmentem egyet sétálni , ami be kell, hogy valljam igazán jól esett . Hat óra körül értem haza. A kanapén ülve sokáig vacilláltam a gondolattal, hogy felhívjam-e Őt FaceTimeon .Végül úgy döntöttem, hogy igen , egy próbát megér, úgy is annyira régen hallottam a hangját .
Három csörgés után felvette, és megláttam a csodás arcát , a szeme csak úgy csillogott , és a szája már beszédre nyitódott, de nem jött ki egy hang se a torkán . Öt percig csak némán néztük egymást , majd egyszer csak megszólalt: -BooBear úgy hiányoztál. (A szeméből könnyek törtek elő ) , -Nekem is Hazza (És én is elkezdem sírni ) . | Miután kisírtuk magunkat , nekiálltunk beszélgetni mindenről és a semmiről .
Hajnali négykor eszméltünk, hogy késő (vagyis inkább reggel ) van. Annyira belemerültünk az egészbe, hogy fel sem tűnt mennyi az idő . Én alig aludtam tegnap is valamit , így már eléggé fáradt voltam , de amíg Harryvel beszéltem, olyan éber voltam, mint még soha. Nagy nehezen leraktuk a telefont , nem beszélünk meg, hogy mikor hívjuk fel a másikat újra . Felmentem az emeletre és egyből befeküdtem az ágyamba, úgy ahogy voltam, utcai ruhástul , és rögtön elnyomott az álom.
Holnap jön a folytatás .💚💙 Jó éjszakát Larryk😻❤️
VOCÊ ESTÁ LENDO
Together forever...
Literatura FemininaTudod milyen érzés az, amikor nem lehetsz együtt azzal akit szeretsz ? Hát mi pontosan ezt éljük át. Már 10 éve tart , és ez megőrjít... Mikor lesz ennek vége?
