Together forever...

6.Szeretlek...📀

Louis szemszögéből :

Amikor már előtte álltam, Harry egyszer csak magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Nem is kérdés , hogy egyből viszonoztam . Semmi sem érdekelt abban a pillanatban , se a menedzser , se a szerződésünk, se a fotósok , csak is Hazza senki és semmi más . Hosszas percek után elszakadtunk egymástól, de egyikőnk sem szólalt meg , némán néztük egymás szemébe . Már teljesen elvesztem a zöld szempárban, amikor egyszer csak megszólalt . Egy szót mondott , de az többet ért mindennél, csak annyit, hogy "szeretlek". "Én is szeretlek " suttogtam .

Ezernyi kérdésem volt hozzá , de nem tudtam, hogy kezdjek neki . Először is javasoltam, hogy menjünk be, mivel nem nagyon akartam még egy balhét . Bent leültünk a nappaliban egymással szembe . Most vagy soha alapon rázúdítottam szegényre a kérdéseimet , "hogy kerülsz ide?", "nem félsz, hogy ezért kikapunk?", "mi lesz ezután ?" Stb. . Hazza :
-Figyelj Lou! Be kell, hogy valljam, fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután . Én veled szeretnék csak lenni , nem is értem miért ennyire nagy kérés , de tudod milyenek a menedzserek , "ártana az imidzseteknek" bla-bla-bla.

Ezután órákon át beszélgettünk a One Directionös évekről , nagyon hiányzik ez korszak , fiatalok voltunk (nem mintha most öregek lennének , de közel a harminchoz már nem ugyanolyan ) egyfolytában jól éreztük magunkat, és persze akkor mindennap Harry közelében lehettem.

Sziasztok ! Remélem tetszett nektek ez a rész ❤️ Ha lehet akkor légyszíves kommentbe írjátok meg, hogy milyennek érzitek a sztorit, mivel ez az első amit írok, és kiváncsi vagyok rá, hogy tetszik-e nektek. Köszönöm
Jó éjszakát 💚💙 -S-