Lehunyom a szemem
Most lehunyom a szemem,
S nincs mellettem semmi sem.
Fekete a Hold, a Nap
És nem találom magamat!
Egy, két, há'. Nyitom szemem.
A föld megremeg velem.
Az égen sziklasziget,
Lánc nélkül a semmiben.
Csak pár perc, ennyit kérek
És látok sötétséget.
Nagy sóhaj, kezdjük újra.
Lábamat tűz mardossa.
Előttem láva kering,
Mögöttem tűzfal virít.
Ég a táj, emészt a láng,
Pillantás és eltűnt már.
Félve nyitom ki a szemem.
Félek, mi lesz velem?
Száll az égi madár,
Víz hömpölyög, meg nem áll.
Alattam a zöld mező,
Körülöttem az erdő.
Rémálomból ébredek,
Szebbre vágyom: hunyom szemem.
2017.02.15.
ESTÁS LEYENDO
Reménytelen Pillanatok
PoesíaNehéz sorsú emberek egy-egy története, eseménye versbe foglalva. Mert néha, igaz csak a halál után, de megkapjuk a feldolgozást. Hat tetszett ne felejts el vote-olni. Ha gondolatokat ébresztett benned (mindegy milyeneket) írj véleményt!
