Bevezető Minden társaságnak megvannak a maga kis szerepei: vannak az okoskodók, illetve a mániákusan aggodalmaskodók! Ám a sorból a bajkeverőket sem szabad kifelejteni, kik sokszor már tudtukon kívül is meg tudják őrjíteni a körülöttük lévőket. Song Mingi pedig, nos, pont ilyen bajkeverőnek számított.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Túl általános, szinte már idegesítő lenne, ha történetünk nem egy ragyogó nyári napon játszódna, mikor az amúgy iskolákba járó fiatalok tudtuk nélkül gúnyolják ki a nyári szünettel nem rendelkező felnőtteket és bandákba csapódva lélegeznének fel. Persze ezek a bandázások korcsoportonként eltérhetnek; hisz a kisiskolásokat nyilván nem fogják elengedni egyedül, szülői felügyelet nélkül egy hétre "nyaralni", akik pedig a középiskolákba csak fél lábbal állnak már, nem a játszótéren fogják kipihenni az iskolák által biztosított folytonos stresszt és szenvedést.
-Oké, ez már nem vicc... Ki ette meg a kekszemet? -csattant fel egy vékonykás hang, egy autóból, mely a már korábban, valamilyen okból felfújt strandlabdákkal, egyáltalán nem száraz törölközőkkel és négy csintalan (vagy inkább már fáradt) fiúval együtt igyekezett a városka egyetlen szupermarketjéhez.
-Milyen kekszedet?
-Amit a kocsiajtó oldalában hagytam!
-Te kaját hagytál a kocsiban?!
Hongjoong, ki a járművet vezette, szinte már villámokat szórt szemeiből, akárhányszor San, a kekszét kereső fiú tekintete találkozott az övével, a visszapillantó tükörben.
-Szerintem Yeosang volt.
-Miből gondolod ezt, Woo?
-Ja semmi különös oka nincs, csak szeretném, hogy őt csesszétek le!
San, a biztonsági öve ellenére közelebb bújt a mellette üldögélő Wooyounghoz, majd gyermeki vigyorral az arcán ölelte át a derekánál. A fiatalabb persze sosem a csendes természetéről volt híres, így az ölelés hatására visítani kezdett.
-Komolyan mondom, hangosabb vagy mint egy sziréna! -bökte oda Yunho, ki Hongjoong mellett, az anyósülésen foglalt helyet, mind autós, mind pedig családi helyzet értelemben.
-Ahelyett, hogy aranyosnak találnád őket, igazán elkezdhetnél gondolkozni azon, hogy hogyan is nézted te át a kocsimat tegnapelőtt! Ki tudja, lehet azóta már idejöttek a hangyák...
