Bevezető Eric és Felix lakótársak lesznek egy albérletben, egy munkahelyen...na meg egy ágyban.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Elárulhatatlan mosoly uralkodott rajta, mely a kora reggeli órákban tündöklő napfénnyel összefogva, földre tudta kényszeríteni azokat a lányokat, kik mellett elhaladt. Büszke volt ebben a pillanatban is, de nem erre az adottságára, hanem arra, amilyen jól tudja színlelni érzéseit, legyenek azok pozitívak, vagy negatívak. Bizonyára a most ezeket a sorokat olvasók már rájöhettek, jelen pillanatban eme főhősünk az aggodalmait próbálja elrejteni, miközben sietős léptekkel igyekszik célja felé, avagy az első (és utolsó?) saját lakásába. Rendben, ez talán túlzás, hisz nem teljesen lesz az övé. Nem szabad megfeledkeznünk a lakás eredeti tulajdonosáról, akit szokás "főbérlőnek", vagy szimplán "mindig-helyes-és-elbűvölő-Chris"-nek nevezni. Mikor megérkezett a négy szintes apartmanhoz, el is gondolkozott a korábban említett férfi hollétén. Nem volt feledékeny, sőt, a biztonság kedvéért fel is írta magának az időpontot amikoris Chris a ház bejáratánál fogja várni, ám a percek teltek, a férfi pedig nem volt sehol. Mázli, hogy titokzatos főszereplőnkbe szorult annyi erő, hogy egy mély levegőt véve fel tudta cipelni hatalmas és jól megpakolt bőröndjeit és sporttáskáját nem az első, nem is a második, hanem egészen a harmadik emeletig. Alapvetően nem volt rossz gyerek; szülei mindig is büszkék voltak rá, legfőképp arra a tulajdonságára, hogy tudja, mikor kell megszólalni és mikor nem. Ezt jelen helyzetben remekül tudta prezentálni: a nehéz csomagok felcipelése ellenére igyekezett halk, egyben mély levegővételekkel helyreállítani pulzusát és elkerülve a felesleges monológokat rájönni, a három ajtó közül melyik is lehet az, ami mögött a várva várt lakás található. Nem volt rá jellemző a hallgatózás, a megfigyelés, a kémkedésben pedig egyszerűen rossz volt, mégis úgy gondolta: ha az ajtókhoz lép, könnyen rájöhet van e bent valaki és mivel vasárnap a legtöbb ember otthon tartózkodik, főleg reggel, így egyértelmű lesz, melyik is az ő lakása. Óvatosan hajolt az első, majd a második ajtóhoz, viszont arra ő sem számított, hogy a lakásokban nagyobb csend honol, mint akár kint a világűrben. Enyhén kétségbeesett pillantásokat vetett a telefonjára, amiről visszaköszöntek az üzenetek, miket főbérlőjének írt, pár perce: reménytelenűl. Ám akadt még egy ajtó, a napból pedig még több óra is, így miután egy nagy sóhaj elhagyta fáradt testét, megismételte azt, amit korábban, kétszer is.
