First Love

🌸7. rész Taehyung múltja🌸

Tae szemszög

Érezni lehetett Rosie levegővételét, gyönyörű ajkai vannak, annyira szépek, hogy teljesen elveszik az ember eszét.
Egymásra néztünk hirtelen, én pedig elvesztem abban a kék szempárban.
Lassan közeledtem az ajkai felé de végül megálltam...

Rosé szemszög

Miért ver ennyire a szívem? Úgy érzem elfogy a levegő körülöttem,megfulladok. Miért érzem ezt? 

Tae szemszög 

-Szerintem most már visszamehetünk.

-Biztos nem láttak minket?-kérdezte feszülten. 

Kimentünk a fülkéből.

-Rosé..-sóhajtottam. 

Ő csak nézett engem a tengerkék szemeivel értelmetlenül. 

-Miért titkoljuk tovább ezt a jegyességet? Nem érzed, hogy abba kéne hagynunk a titkolózást? 

-Taehyung..pont elég nehéz ez nekem, nem akarom, hogy a többieket is belekeverjük.-válaszolta.

-Úgy csinálsz mintha nekem ez könnyű lenne Rosé.-mondtam kicsit erélyesebben.

-Ne haragudj, de nem csak rólad szól minden és nemcsak neked lehet nehéz. Én most inkább hazamegyek.-mondta majd kiviharzott az ajtón. 

-Rosé..várj!

A hazafele úton nem szóltunk egymáshoz, nem tudom mit miért teszek, mit miért mondok,  teljesen összezavarodtam. Nem tudom mit érzek Rosé iránt, de az biztos, hogy több van köztünk mint barátság. Most is csak azon a "majdnem" csókon gondolkozom, látszott rajta, hogy ő is akarja akkor meg miért nem engedte? 

Rosé szemszög

Taehyung bekísért a házba. 

-Elegem van belőled! Ezért dolgoztam ki a belem egész életemben, hogy ilyen hálátlan légy?-kiabált apa Jinyoungal. 

-Apa semmit nem tettem ellened, csak próbálom a helyem megtalálni ebben az elbaszott világban.

-Ne bestélj nekem vussza!!-próbált beszélni, de az alkohol szag terjenget a szobában. 

-Fogd be! Tudod milyen szar érzés az amikor újra kell ismételned egy évet mert olyan hülye vagy a tanuláshoz? Milyen érzés az ha a szüleidnek csak a húgod a fontos, ő a legjobb mindenben, te pedig az örök második? És amikor ebből kiakarsz törni, egyből te vagy a legszarabb ember a világon? Te egy fasz vagy aki ezt sose fogja felfogni, mert sose éltél át ilyet!-vágta apa fejéhez majd kirohant az ajtón és elment. 

-Te kis csirkefo--

-Drágám!-anya fogta vissza.

-Hálátlan banda! Egész életem rátok áldoztam.-morogta majd felment az emeletre. 

-Anya..-próbáltam hangot kiadni a torkomon. 

-Rosie..minden rendben lesz, tudod most apa és Jinyoung nehéz időszakot élnek át.

-Én semmit nem értek, apa még sosem volt részeg ezelőtt..-próbáltam könnyeim visszafogni, hiszen sajnáltam a bátyám, hogy miattam ezt érzi. 

Ekkor Taehyung megfogta a karom és kivezetett a házból.

-Kérem ma hadd töltse az éjszakát nálunk.-mondta anyának

-Köszönöm..-suttogta majd becsukta az ajtót

-Taehyung, én..én nem ak--

-Kérlek..menjünk, jobb lesz ígérem.

Taehyung felhívta a szüleit és elmondta, hogy ma azt szeretné ha náluk aludnék, értékelem, hogy nem mondta el mi történt pontosan.

Megérkeztünk, ebben a hatalmas villában csoda, hogyha valaki nem téved el. 

-Kérem kisasszony, kövessen!-mondta az egyik náluk dolgozó hölgy

-Menj fel nyugodtan, vegyél egy fürdőt. Majd utána gyere át  a szobámba, adok pizsomát.-mosolygott rám Taehyung. 

Taehyung szemszög

Rosszul vagyok attól amit Rosé apja csinál, nagyon sajnálom Rosét és a bátyját, hogy ezen át kell esniük. Talán azért is érzem ezt a sajnálatot, mivel velem is ugyanez történt...

Rosé szemszög

-Kész vagyok..-motyogta az orra alatt

-Kérlek ülj le.-mutatott maga mellé az ágyon. Ő itt az anyukám...-az orrom alá nyomott egy régi képet. 

-Taehyung..ő nem hasonlít az anyukádra.-mondtam értetlenül

-Ő a szülőanyám. Apám jelenlegi felesége pedig csak a nevelőanyám.

Teljesen lesokkoltam, ezt soha nem gondoltam volna.

-Édesapám is ivott, anyukám ezért is hagyta el.

-Tae..én..-próbáltam megszólalni

-Nagyon sajnálom, hogy ezt neked is át kell élned. 

Egy hang sem jött ki a számon, csak a sós könnyeket éreztem az arcomon.

Taehyung közelebb hajolt és megölelt, olyan hosszan ami egy évezredig is eltartott, de a valóságban nem volt több 5 percnél. 

-Megkérdezhetem hol van most anyukád?

-Meghalt autó balesetben amikor kicsi voltam.-próbálta visszatartani a könnyeit. Ezután apa még jobban inni kezdett, a hotellánc majdnem tönkre ment, az amit eddig felépített anyával. Majd nemsokkal anya halála után megismerte a nevelőanyukám és sikerült miatta legyőznie az alkoholizmusát. 

-Istenem, én őszintén sajnálom.-öleltem meg

Ahogyan váltunk szét összeakadt a tekintetünk, pár centire voltunk egymás ajkától. A testem csak úgy lángolt, teljesen elvesztem a szemeiben. 

-Ne haragudj én csak..úgy megtörté--

-Ne kérj bocsánatot azokkal a gyönyörű piros ajkaiddal..-mondta

-Taehyung ne mondj nekem ilyeneket, én nem érzek irántad barátságon kívül semmit.-próbáltam kiszabadulni ebből a helyzetből

-Rosé, ne tagadd, hogy van köztünk valami. És ez nem barátság ezt te is tudod jól..

-Össze vagyok zavarodva, hogy ki iránt mit érzek és ez nem a legjobb alk---

Közelebb hajolt és megcsókolt...én pedig hagytam neki egy ideig, annyira puhák voltak a kezei ahogyan az arcomhoz értek, éreztem valami bizsergést a gyomromban, biztonságot a közelében. De még mindig nem voltam biztos abban mit érzek igazából, hiszen Jennie az akit szeretni akarok, akit csókolni akarok, de most mégis zavaros az egész.