Csak bébiszitter semmi több! [ Bakugo x reader]

1 rész

A nevem [Teljes név], 17éves vagyok. Eddig Japán egy kis falujában laktunk a szüleimmel de apa munkája miatt elkellett költöztünk.
Kicsit fura így egyből a csendes kis falucskából a zajos városba költözni. Annyi szerencsém még volt hogy apa nem a város forgalmasabb helyén vett házat mert akkor nem tudom mi történt volna velem.

Nem mondhatom azt hogy ez a hely nem szép, de a régi lakhelyemhez ez semmi.
Tisza levegővolt ott, amerre csak néztél mindenhol magasba törő fák, és ha közel mész az erdőhöz akkor még a patakot is halhattad csordógálni. Egy szóval gyönyörű volt.
Bár nem kell félre érteni ott is volt minden jó nem annyi mint itt de volt ott: egy kisebb üzlet amiben minden volt, egy mozi és persze volt egy diszkó is. Én a magam részéről soha nem mentem oda, nem nagyon tetszett. Az ottani lakosok nagyrésze már elég öreg volt szóval néha napján össze ültünk és hallgatuk a nénik bácsik meséjét. Ott is volt egy iskola és én azt még nem tudtam befejezni. Még csak egy év kellet volna és végeztem volna de elköltöztünk és minden barátomat ott hagytam, kicsit szomorú de hátha szerzek majd valakiket az új sulimban.
Az új sulim nem más mint a UA.
Kicsit félek azért mert nem ismerek senkit és ők már 3 éve ott vannak egymásnak mint osztálytársak és nagyjából ismerik egymást. De nem kell úgy aggódni hiszen csak július van, szeptember-ig sok van.

Volt egy olyan ötletem hogy körbe járom az új helyett de apa azt mondta segítsek inkább kipakolni a dobozokat az autóból.

Hamar eltelt az idő mert az új szomszédaink átjöttek segíteni és már hamarább ment a munka. Olyan délután 6-ra minden doboz a házban volt ide-oda lerakva. Én addig próbáltam berendezni újonnan kapott szobámat.

Balszerencsémre úgy lefárasztott ez az egész pakolgatás hogy elfogott az álom és ruhástól az ágyra döltem és már aludtam is.

Reggel komásan bementem a fürdőbe hogy valami emberi kinézetet próbáljak kihozni magamból aztán lementem a konyhába

- Jó reggelt- köszöntem közben jöttem le a lépcsőn

- Szia [Név]. Hogy aludtál ?

- Remekül- és levágtam magam az egyik székre.

- Az jó. És mond mit fogsz csinálni ma?- kérdezte anya közben pakolta el a tangyérokat.

- Nem is tudom. Eddig csak annyit találtam ki elintézem a szobám és sétálok egyet a környéken. Úgy érzem az egész nyaram dög unalom lesz!- mondtam és a fejemet lehajtottam a konyha pultra.

- Akkor miért nem kezdesz el dolgozni?

- Mégis mit?- kicsit fenébb emeltem a fejem hogy valamenyire rá tudjak nézni.

- Hát étteremben felszolgáló, fagyis, strandon is lehet dolgozni vagy bébiszitter.

- Nem lennék jó felszólgálonak az szent. Fagyis szerintem ha rajtam múlik akkor egy csepp fagyi sem marad. Strand tudod jól hogy nem tudok úszni, de a bébi szitter az jól hangzik.

- Na akkor telefonáld körbe a helyett vagy tegyél fel hírdetést az internetre hogy válasz ilyen munkát.

- Azonnal- mondtam és már futottam is fel a szobámba. Kaptam anyától valami telefon könyvet azt mondta itt a környék összes száma megvan.

A délutánon elment ezzel de semmi. Aztán végszóra kaptam egy megbízatást a mi utcánkban aszem a 34 háznál és holnap kell oda menjek.
Kicsit félek. Vagyis ez az első alkalom hogy ilyet kéne csináljak. Mivan hogyha a gyerek túl hisztis vagy agreszív. De az istenért, csak elbírok egy 6 évesel.

Ezekkel a gondolatokkal hunytam szemem álomra.

Másnap reggel még utána néztem ennek annak hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Röviden játszok egy kicsit vele, adok neki enni aztán elaltattom könnyű lesz.