Csak bébiszitter semmi több! [ Bakugo x reader]

13 rész

~Reader-chan szemszöge~

És megint ott tartunk hogy a szöszi horrort akar nézetni velem. Mégis kinek gondol engem? Valami rettenthetetlen személyiség aki senkitől és semmitől  nem ijed meg. Peddig pont az ellenkezője vagyok.
És mi lenne ha mégegyszer utoljára rá kérdeznék hogy nem választana inkább valami mást ehelyett a borzalom helyet.
Katsuki-t ismerve biztos nem-et mond de azért egy próbát megér.

- Ömhh.. Katsuki? Nem nézzünk inkább valami mást? Annyi féle van: vígjáték, dokumentum film, Kdrama, normális dráma, a legrosszabb esetben romantikus film vagy akció film. -probáltam annyi pozitivitást bele rakni a mondatomba hogy tényleg meggondolja magát

- Ne na, ez a legjobb film fajta, és én ezt akarom nézni, és tudom hogy te is akarod- biztos vagy benne Bakugo, biztos?- Várj egy percet!- mondta és elindult felfelé az emelt felé. Mégis mit akar?
Bakugo nagy sebességgel jött le a kezében egy takaróval.

- Azzal meg mit fogsz csinálni?- hökkentem fel és a fejemet felé fordítottam.
Oda ment a hátam mögé

- Dölj egy kicsit előre- értetlenkedve de mégis tettem amit mondott. A takarót rá terítette a hátamra majd át ugrott a kanapén. Én, én esküszöm nem hittem volna hogy képes erre, de úgy látszik mégis lehetséges neki. Éppen velem szembe került kicsit közelebb hajolt és elintézte elől is a pokrócot. Mikor ezzel végzet fogta magát és szép levágta magát a melletem lévő helyre. És feje mint egy zuhanó repülő úgy ment az ölem felé ahol landolt is.
3 szavas reakcióm van: Mi. A. Fasz? Hát ember így így.. úr isten. És ahogy ott feküdt valami imádnivaló, gyönyörű teremtésnek nézet ki aki mellesleg csak a barátom.
-Szóval kérlek [Név] most nézzük meg ezt- mondta azzal a kiskutya szemével, a KISKUTYA SZEMÉVEL!
Bakugo ma meglepetésről meglepetésre csinálja nekem a dolgokat. Első dolog remek ugró, második, van olyan kis aranyos kiskutya szeme, és ki tudja mi derül még ki róla.

Na de vissza térve, nem tudtam azt mondani a szemébe  hogy nem. Olyan aranyos és nincsenek szavak rá. Talán, talán most az egyszer nem halok bele.

- Hát rendben de- kezdtem volna bele de bele vágott a szavamba.

- Köszi- mondta és adott egy kisebb puszit az arcomra ami szépen átvette a vörös színt, és feltornászta magát ülő helyzetben.

Ez biztos Bakugo? Olyan kedves meg minden mégis ez nem lehet ő. Ez túl sok nekem.
Egyszer kedves, aztán leszedné mások fejét, aztán perverz meg jön a full kawaii énje. Meg fogok bolondulni mellete.

- És melyik filmet akarod megnézni?- kérdeztem közben ujjammat tördeltem mert kicsit ideges voltam avval kapcsolatban hogy milyent akar nézni.

- Para jelenségek- mondta és kereste tovább.

Szóval úgy tudom hogy már mondtam de elmondom mégegyszer hogy én egyet sem láttam még az ilyen filmek közül. De azért már a címben is benne van hogy „para" akkor biztos hogy nem valami gyerek barát film lesz. De már bele egyeztem szóval nincs vissza lépés.

- Készen állsz? -kérdezte és rám nézett.

- Asszem- mondtam és kicsit jobban össze húztam magam.

- Nyugi nem lesz semmi- mondta és megsimogatta a combom

Hát az elején nem éreztem nagyon nagy lényegét a takarónak, talán ez nem is olyan vészes film hiszen csak egy fiú van meg egy lány lehet mégse ma fogok ijedtemben meghalni.

Olyan kis naív tudok lenni főleg ha arról van szó hogy megjósolni milyen lesz egy film. Mert megint, megint elkezdődött az a sorozatos ijesztő jelentek dolog. Ezt nem tudom elhinni, ha tudtam volna hogy egyszer ide kerülök elkezdtem volna magam tréningezni úgy hogy minden nap megnéztem volna egy-egy horrort, hogy ne legyek olyan beszari.

- Én elmentem  a fürdőbe.- mondta Bakugo és elindult.
Igazat megvallva most jobban félek, mert Bakugou nincs itt. Eddig a közönsége nyugtatót meg és ahogy mondta hogy ő itt van és nem lesz semmi, de most nincs itt és kezdek mégjobban félni, esküszöm mindjárt kibaszom ezt a TV-t. A pokrocót felhúztam a fejemre és úgy néztem tovább a filmet.

- Boo- mondta egy hang a hátam mögül és megfogta a két vállam.
A szívfasz az enyém, mert olyan módon megijedtem hogy majdnem leestem a kanapéról. De a levegőben álltam meg mert valaki elkapott. Annak ellenére hogy nem zuhantam le attól még a  lélelgzésem felgyorsult és próbáltam fürkénszni a hogy ki lehet az aki ezt kihozta belőlem.
Szemeimet egyből megcsapta az a szőke haj és a vörös szem. Hát ezt nem hiszem el, Bakugo !

- Bocsi,hogy ha ennyire megijesztettelek- mondta és egy aprócska megbános  mosolyt intézet felém. 
A szemeim kitágultak és nem jöttek szavak a számba ezért csak a fejemet bele fúrtam a mellkasába. Olyan mondom nem tudom hogy most mi van mit életemben soha.
Ahogy éreztem leült a kanapéra, és az ölében elkezdett úgy csinálni mintha egy kisbaba lennék- Shh.. nem lesz semmi baj itt vagyok, de először nyugodj le- mondta és a kezét közben felvezte a fejemre. Kicsit kínosan éreztem magam de mégis kellemes volt ott ülni és tudni hogy most 100%-ban biztonságban vagyok.
De nem lehetek ennyire kapzsi szóval hagynom kellet hogy vége legyen.

- Ha.. hah még egyszerh ilyet csinálsz- modtam de ő csak felkuncogott és lerakott maga mellé

- Nyugi, esküszöm soha nem fogok ilyet csinálni, de már szerintem ideje lenne haza menni mert a baja még rosszul lesz - modnta és megforgatta a szemét, ahogy ezt elmondta felkelt fogta a kabátját és elindult az előszoba felé ahol megállt hogy cipőjét fel tudja húzni, ahová követem.
Hamar végzet ezért volt kb 10 másodperce kínos csend aztán Katsuki megölelt amit viszonoztam és még néhány szót intézet felém.

- Szia- mondta és kinyitotta az ajtót amin ki is ment

- Szia- mondtam és néztem az elhaladó testét. Becsuktam az ajtót aminek neki döltem és lecsúsztam egészen addig meddig nem értem el a padlót és ezek a  dologok futottak át a fejemeben:

Vajon mikor lesz a következő alkalom  amikor ilyen módon közeledünk ? És ez miért akarom ennyire? Miért nem zavar ?