Csak bébiszitter semmi több! [ Bakugo x reader]

8 rész

Nem tudtam aludni.
Nem tudtam kiverni a fejemből azt az álmot. Olyan élethű volt hogy már tényleg azt hittem hogy búcsút inthetek a szűzeségnek.

Ez az egész nagyon kiakasztott, és mi lesz ha valóra válik ez a bizonyos állom? Neeeemmm. Katsuki nem olyan, biztos nem tenné meg velem és amúgyis lehet látni rájta hogy nem érez irántam. De őszintén isten se tudja mert jó formán csak testi kontaktusba kerülünk mindig, nagyon ritkán váltunk néhány szót.. szóval nem mondhatom azt hogy bele láttok a fejébe és tudom mire gondol. De ami rá tesz még egy lapáttal ennek az egésznek az az hogy nekem el kéne menjek vagyis KÖTELEZŐ ott lennem neki akkor a moziba.

[Név] mindig meg tudod csinálni magadnak.

***

 
El is érkezett a nap amitől féltem amikor én és Bakugo moziba megyünk vagyis péntek. Még van egy kis időm mivel csak 22:30 szerencsére anyáék ma nincsenek itthon ezért nem lesz kérdezőskődés hogy hova megyek ilyenkor.

Gondoltam arra hogy azt kamuzom Bakugo-nak hogy beteg vagyok és nem tudok elmenni, de őt ismerve eljönne hozzánk és megnézné hogy igazat mondok-e vagy nem. Szóval ez az ötlet kilőve. Még voltak szánalmasabb ötleteim is hogy mégis mit mondjak neki de rá jöttem hogy őt úgyse tudom átverni.

~~~

22:50 van, elindulok most mert tudva hogy nem én vagyok a leggyorsabb ember és még Balugo is mondta hogy ne merjek késni ezért jobbnak érzem ha indulok.

A mozi felé a gondolataim csak azon jártak hogy mi fog történni. Per pillanat minden át futott a fejemen, a legtöbb rossz gondolat  volt. De ha isten megsegít akkor elalszok és nem kell lássam azt a filmnek gunyolt szart.

Seperc alatt oda értem a mozihoz csak éppen még egy zebrán kellet át menjek. De akkor megláttam hogy a mozi falának  neki van dölve egy talpig feketében lévő srác. Pontosabban egy fekete pulcsi és egy eléggé rászorulós nadrág, a pulcsi kapucnia fel volt húzva a fejére és néhány szöke tincs kilógott onnan ami még szebbé tette az ottan telefonját nyomogató srácot. Arcán  nem láttam, mert eléggé levolt hajtva a feje. Ahogy át mentem a zebrán, pont a fekete ruhás srác mellet mentem el akiből egy csodálatos illat áramlott ami tisztára olyan volt mint a karamella.

Egy kéz megfogta a csúklom és vissza rántott. Egyensúlyomnak abban a pillanatban búcsút is mondtam és csak estem hátra, igen legbalfaszabb ember a világon akinek még egyensúlya sincs. A szemem automatikusan becsuktam és már teljesen kész voltam arra hogy nekem vagy a fejem vagy a hátam fog össze törni. De akkor... Egy kezet éreztem meg a hátamon ami megtartotta a testem a biztos eséstől. Megint az a karamella illat.. csak nem? És ekkor kinyitottam a szemem

-  Katsuki?- néztem rá és egy enyhe pír jelent meg az arcomon- Te meg mit keresel itt?

- Tch. Én hívtalak el moziba! Mereng valami?- kérdezte közbe vissza állított álló helyzetbe. És elindult a bejárat felé, végül még egy mondatra vissza fordította a fejét- Máskor légy óvatosabb, és szedd a segged mindjárt kezdődik.- fejét megint előre szegezte és folytata utátt. Kicsit még megszeppenve álltam ott de aztán utána eredtem és végül be is értem.

Vettünk egy-egy kólát és egy popcorn-t mert az elmaradhatatlan. Elfoglalva helyünket Katsuki középre letette a popcorn-t és vártuk hogy elkezdödjön a film.

- Ugye nem parázol az ilyen filmektől?-kérdezte és az egyik szemöldökét fel emelte

- Én?... Phhht dehogy!- szerintem észre vette hogy valami nem oké de szerintem nem nagyon érdekelte a téma. Azért hátra dölve várta a vetitést ami néhány másodperc múlva kezdődik.

A filmnek a címére még a jó kúrva anyja se emlékszik de eddig életem legijesztőbb filmje ez. Kb ezt ugy kell elképzelni hogy minden horror film egy helyen. Soha életemben nem rajongtam az ilyen filmek iránt, ezért soha nem néztem ilyeneket, lehet ezért reagálom ezt túl. De Katuki nagyon nyugodt és egy cseppnyi félelmet sem mutat az arcán, én is ilyen akarok lenni. Határozott, erős, bátor, rendíthetetlen,vicces, okos és még sorolhatnám.

Az ijesztő részek sorozatosan követték egymást és alig bírtam a kezem elvenni a szemem elől.  Mikor már tényleg azt hittem hogy vége lesz ezeknek az ijesztő részleteknek akkor a semmiből valami mutáns szörnyeteg felbukkant és ekkor szépen fellöktem a popcorn-unkat.

Az egész Bakugo ölébe hullot, nem tudtam mit csináljak. Bakugo se mérges nem volt de nem is volt a legboldogabb.

-Nagyon, nagyon, de nagyon sajnálom!-mondtam és elindultam kifelé, szépen elmentem a sorok közt végül a női fürdő ajtajáig futott. Tovább is futottam volna de mikor már csak centikre voltam  a mosdotól, neki dőltem a folyosó falának és szépen lassan lecsúsztam rajta hogy ülő helyzetbe kerüljek. A fejemet a két térdemre hajtottam és két karommal azt át is karoltam.  Sírás... Az volt az egyetlen dolog amit tudtam csinálni abban a pillanatban. Nem tudom pontosan miért... Talán azért mert levertem a popcorn-t Katsuki lábára? Vagy azért mert túlságosan megijedtem.. fasz se tudja. Most megint abban a helyzetben vagyok amikor Bakugo biztos halálra neveti magát, hogy milyen béna vagyok, hogy egy ilyen kis semmi filmtől berezelek.
Olyan...olyan semmi kis ijedős senki vagyok! Mindig így volt és nem fog soha változni. Akár mennyire is szeretnék soha nem leszek olyan mint Katsuki. Picsába ezzel az egésszel! A kőnyeim most már patakként csorgadosztak ki a szememből.

Sírásom közben valami melegséget éreztem magam körül. Nem tudtam mi lehet az de akkor arra volt szükségem. Az a valami de most már merem állítani hogy valaki, felemelt és az ölébe ültetett, s fejemet befurtam a mellkasába. Az orromat abban a pillanatban megcsapta a karamella illat és akkor rá is jöttem hogy ki az de... Most őszintén ki halasztana el egy ilyen lehetőséget inkább csak élveztem tovább a közelségét.

Kis idő után megint vissza állt normálisra a légzésem, hála az ő megnyugtató szív dobogásának. Szépen elhajtottam a fejem és szembe találtam magam az övével. Arcom még mindig piros volt de nem csak a sírás miatt.

- Köszönöm- ez volt az egyetlen dolog amit akkor ki tudtam mondani.

- Tch- elhajtotta a fejét és mitha enyhe kis pír jelent volan meg az arcán- Semmiség- modntam és az egyik kezét felemelve fejemre tette. A fejemet vissza hajtotta a mellkasára és elkezdte simogatni. Baromi jól esett de még mindig le voltam sokkolva a tetteitől.

Bár most az nem is érdekel inkább csak élvezem, meddig még lehet