Csak bébiszitter semmi több! [ Bakugo x reader]

11 rész

Megfogtam a kilincset és éppen ez a gondolat futott át az agyamon:

Vajon ki lehet az?

Lenyomtam a kilincset és a szőkével találtam szembe magam. Ő meg m-mit keres itt? Pont mikor ilyen állapotban vagyok! És még nem is szólt hogy jön, hogy legalább valami emberi külsőt próbáljak kicsavarni magamból. De remélem nem fog leszolni ahogy most nézek ki. A hajam egy kontyba fel van tűzve ami kicsit már elfolyt, a ruhám azaz én gyönyörű pizsamám. Hát igen nem rég keltem fel.

- Ba-Bakugo? Te meg mit keresel itt?- adtam hangot a fejemben lévő kérdésnek egy tüsszentés mellet

- Egészségedre. Másrészt szia. És harmad részt azért jöttem mert mondtad hogy beteg vagy ezért gondoltam átjövök és megnézem hogy mi van veled.-mondta és a zsebre vágta a kezét.
Kicsit meglepődtem. Őszintén nem tudom hova tegyem a dolgokat! Na jó, na jó, szóval Bakugo önszántából átjött azért hogy megnézze élek-e vagy nem? Elég kedves tőle. De miért? Miért tette? Ez nem rá val kell legyen valami hátul ütője ennek az egésznek. De meddig nem derül ki, hogy mi az addig élvezzük ki hogy itt van.. Ahhoz képest hogy első alkalom hogy itt van nagyon otthonosan járt a lakásban. Az úti célja a kanapé volt ahol kényelmesen elhelyezkedett.

- Esetleg hozzhatok valamit?- kérdeztem elég unottan.

- Igen, egy pohár és valami nasit mert éhezek-miután leadta nekem az úr a rendelését a telefonját kezdte el nyomogatni. Kikerekedett szemekel néztem rá hogy most tényleg azt gondolja hogy ki fogom szólgáli? Na nem azt nem! Le is tehet róla.

- Én vagyok a beteg és mégis én szolgállak ki téged- mondtam sértődött hangon és elindultam a konyha felé.

- Arghh- sóhajtott egyet és a hátam mögül lépteket halottam. Vajon hova megy? Két kezet éreztem meg a derekamnál ami a magasba emelt és a vállára rakott mint..mint valami zsákot.
Normális emberi reakcióm volt vagyis elkezdtem kapálozni a kezemmel és a lábbamal azzal a hittel hogy letesz de még a vak is látta hogy ennek nincs semmi esélye de nem adtam fel

- Tegyél le!- mondtam a hisztis kis hangommal de Katsuki le se szarta.

- Nem, mert mivel te vagy a beteg ezért neked kell az ágyban lenned. Szóval ne kapáloz már mert úgyse tudsz kijutni a karjaim alól.-mondta és lefogta a lábam. Felértünk az emeletre ahol bevitt egyenesen a szobámba és ott ledobott az ágyra finoman.
-Maradj itt és ne csinálj semmi hülyeséget- parancsolt rám Katsuki megigazitotta a rajtam lévő pokrócot és lement a lépcsőn a hangok alapján.

Ne volt mitt tennem maradtam ott az ágyba.
Olyan 3 perc után elkezdtem fázni ezért minden kis takarót össze szedtem és be bugyoláltam magam.

~ Katsuki szemszöge~

Vissza mentem a konyhába és elkezdtem kutakodni valami étel után de most nem magamnak hanem [Név]-nek. Az egyik szekrényben találtam instant levest ami most tökéletes lesz. Forraltam vízet végül elő vettem egy kisebb tálkát abba bele raktam az instant levesnek a tartalmát és rá öntöttem a vízet. Kicsit megkavartam aztán fogatm egy tálcát arra fel raktam a levest egy pohár vízet és néhány gyógyszert mert nem tudtam mi baja van.
Valahogy fel értem a lépcsőn anélkül hogy egy cseppet is ki öntöttem volna magamra.

Benyitottam a szobába ahol egy takaró erőddel találtam szembe magam. Úr isten.
5 percre, csak 5 percre mentem el és itt van az eredménye.
Letettem az éjjeli szekrényre a tálcát, és kezemet mellkasom allat össze fontam úgy néztem le a lányra

- Mi csinálsz?-kérdeztem unottan közben az arcát kerestem

- Fáhhzok- mondta elnyújtva az szót. Fázik? De hát meleg van. Meg is van a probléma, most nézzük meg hogy helyes az elgondolásom. Lehúztam a róla a takarót hogy éppen hozzá tudjak férni a fejéhez, rá tettem a kezemet és azt hittem hogy a kezem menten össze ég.

- Te lázas vagy, nem volan szabad ennyi takaró legyen rajtad.- mondtam és lehúztam róla valamennyit hogy csak éppen egy maradt.

- Arrhg most úgy érzem hogy megfagyok- mondta még mindig nyafogva. Csak legyen vége esküszöm megölöm. Elvettem a tálcáról a láz csillapítos dobozt

- Na gyerünk ülj fel - mondtam és megfogtam a lány karját hogy fel tudjam húzni mert tudtam hogy magától úgyse fog. Miután ülő helyzetbe került kivettem egy tablettát és oda nyújtottam neki- Edd meg!- mondtam de ő csak nemlegesen bólogatott. Ha nem akkor szerintem soha nem fog meghalni. Kezemet oda emeltem a szájához és hüvelyk ujjammal lenyomtam az alsó ajkát így kinyílt a szája- Na most nyújtsd ki a nyelved- most nem ellenkezett csak tette amit mondok. Rá helyeztem a nyelvére a gyógyszert és a kezébe adtam a pohár vízet. Ivott egy jó nagy korty vízet amivel együtt a gyógyszer is lement.
- Remek, na most feküdj szépen vissza addig én hozzok hideg borogatást.- kimentem a fürdőbe és ott találtam egy törölközőt ami pont megfelelő volt. Be nedvesitettem és oda vittem a lánynak a homlokára, be takartam és megálltam előtte.

Nem így terveztem a napot. Úgy gondoltam ide jövök max egy fél órára aztán húzzok haza. De nem így történt, itt állok és nézem hogy fekszik. Úgy érzem megyek mielőtt még valami történik.
Vettem magamon az erőt, hogy induljak amikor egy kezet éreztem meg a karomon ami egy kicsit vissza húzott. Mi a fasz ez?!

- ...maradj..itt- mondta és behúzott maga mellé az ágyba.
Bazdmeg, arra van ereje hogy oda húzzon magához de ahhoz már nincs hogy felkelljen. Mit volt mit tenni, hagytam hogy neki közelebb bújon hozzám.
Na igen így kell át baszni saját magaddal 1 perc alatt. Elég nagy csend lett de a kisasszony még nem aludt, csak elkezdett beszélni félkomássan

- Ighhen, pershz... Hehe...szeretlek Bakugo nagyon is-  Mi? Ennél a mondatnál elvörösödtem. Szerintem
a láz közbe játszik de nem is hagyta hogy gondolkodjak mert ő csak folytatta a beszélést- Férrrlre csicshkáhk én vagyok a királynőhh- mondta nevetve.

Igen, biztos a láz miatt van. Mégis miért lennének érzései irántam?

Itt is van az új rész.
Ohh és meg szeretném köszönni a +600 olvasót meg a +100 vote-ot!
Nagyon hálás vagyok ezért nektek, puszi <3 ♥️