Varázsütésre szerelem

10. rész: Miért?

Reggel boldogan keltem fel, a tegnapi dolgokra gondoltam. Gyorsan felöltöztem és összepakoltam a könyveimet. Lementem reggelizni, Georgeot kerestem, de nem találtam. Gondoltam megint elaludt és majd késik. Leültem Harryék mellé -Jóreggelt Izzy, milyen órád lesz?- nézett rám és nyúlt egy pirítósért. -Ha jól tudom bájitaltan- ültem le és vetem egy tál müzlit. -és hogy vagy?- kérdezte tőlem Ron, aki abban a pillanatban be nyomot, egy egész kenyeret a szájába. -Hát meg vagyok, és te?- kérdeztem vissza. -Ebben a pillanatban jött be az egyik iker, de sajnálatomra nem az, akivel én akartam találkozni. Fred jött be, de amikor meg látott a mosoly lehervadt az arcáról. -Izzy, hát te? Nem órára kellene menned?-jött felém.-De, csak gondoltam előtte még megreggelizek- néztem fel rá. Ő az ajtót nézte nagyon -figyelj, gyorsan edd meg aztán el kisérlek- bólogattam.

Kész lettem, így felhúzott és elindultunk, éppen az ajtón mentünk ki, amikor egy George és egy Angelica lépett be kezén fogva. Fred mérges lett, én meg nem értettem semmit. -George mi ez?- kérdeztem félve.-Már nem szeretlek, és nekem itt van Angelina- ezzel elmentek mellettem, Angelinának gúnyos mosolya volt, ami még inkább feldühített. Kihúztam kezem Fred kezéből és elindultam feléjük, ahogy oda értem George elé álltam és felpofoztam, aztán elrohantam sírva. Nem futottam, sokáig mert a folyosón egy kar fogott meg. Fred volt az vörös arccal és lihegett a futástól. -Gyere velem- mondta, én engedtem magam és húzott magával.

A tónál voltunk, könnyes szemmel néztem rá Fredre, ő meg az arcomat kutatta. -Figyelj, nem tudom mivan Georgeal, de nem önmaga- mikor kimondta, tudtam, hogy nem olyan amilyen szokott lenni, de nagyon csalódtam benne. -És Angelina csinált valamit, de hagyd rám meg fogom oldani- tudtam, hogy ezt nem fogja tudni megoldani. -Figyelj, én hagyom az egészet, szeretem Georget, de ez most sok nekem és nagyot csalódtam benne-, ahogy ezt elmondtam sírva el sétáltam.

Két nap telt el az óta hogy George együtt nyáladzik azzal a kurvával. És én az eddigi idő alatt csak sírtam. De gondoltama a mai naptól megváltozik a dolog. Felkeltem és ma egy kicsit más külsőt vettem fel, két fonatott csináltam a hajamba, enyhe sminket varázsoltam magamnak. Aztán elindultam reggelizni, az út közben összetalálkoztam Harryvel -szia Izzy! Az igen, jól nézel ki- mosolygott rám. -Szia, köszönöm-vissza köszöntem neki. -Mi történt, hogy így megváltoztál?- kérdezte tőlem. -Hát hosszú sztori, de így most jobb- meg értette és együtt mentünk a nagyterembe. Amikor odaértem George rám sem hederített csak Angelikával etették egymást, majdnem elhánytam magam, amikor odanéztem. Leültem egy messzebbi részre és elkezdtem falatozni a müzlimből. Hirtelen a tesóm ült le mellém -szia, húgi hogy vagy?- kérdezte tőlem csalódódottan. -Hát voltam már jobban, de meg leszek idővel- erre Cedrick csak megölelt. -Figyelj, ha bármi baj van, gyere hozzám, tudod, hogy rám mindig számíthatsz- én csak szorosabban öleltem meg. Még kicsit beszélgettünk majd mivel befejeztem a reggelit elindultam órára.

Nagyon lassan telt el nap és este nagyon unatkoztam ezért elindultam sétálni. A suli mellet mentem és két fiú jött velem szembe. Az egyik határozott kiállású fiú volt a másik meg kicsit vékonyabb, de helyes volt mindkettő. Amikor melléjük értem meg szólítottak -szia, mi a baj?- a vékonyabb kérdezte tőlem. Gondolkoztam, hogy ennyire látszódna hogy baj van? -Hát a barátom más lányt választott- mondtam szomorúan. -Sajnálom, tudunk valamiben segíteni, verjük meg vagy valami?- mikor ezt kimondta elnevettem magam, először nem értették mért nevetek, de aztán ők is röhögtek rajta. El kezdtünk beszélgetni kiderült, hogy a vékonyabbat Adrian Puceynek a másikat meg Marcus Flintnek hívják. Meg beszéltük, hogy holnap reggelinél egymás mellett fogunk ülni. Elbúcsúztunk és én felmentem a szobába, elvégeztem a dolgaimat majd még kicsit besszéltem Hermionéval mivel kicsit elhanyagoltam, majd álomba merültem.

Reggel siettem le újonnan szerzett barátaimhoz. Amikor oda értem megöleltem őket és leülte közéjük. Nagyon sokat nevettünk és ezt mások is észrevették. A túloldalt a Griffendélesek ültek és Fred csalódotton nézett rám, de nem érdekelt, úgyhogy a srácokra figyeltem. Egész napot velük töltöttem és segítettek, hogy elfelejtsem az egészet. Délután az udvaron voltunk amikor...

George szemszöge:

Nem érettem mi történik velem egyszer még szerettem Izzyt most meg Angelinával töltöm a napom. Ez így ment egy két napig, amikkor más érzés fogott el. Rájöttem, hogy Angelina bájitalt adott be. Elfogott a düh és elindultam megkeresni Angelinát, amikor megtaláltam még mérgesebb lettem -szia, mackó- puszit akart adni, de elhúztam az arcom -áh, akkor vége a szernek- elővette az igazi arcát. -Igen és most nagyot csalódtam benned, még egyszer meg ne lássalak a közelemben vagy Izzy közelébe- ez után elkezdtem keresni Izzyt. Az udvaron találtam meg.

Izzy szemszöge:

George közelített felénk, amit a két fiú is észrevett. -Mit akarsz George?- kérdezte tőle Marcus. -Izzyvel szeretnék beszélni- rám nézett. -Szerintem meg nem szeretne egy tetűvel beszélni- válaszolt bunkón Adrian. -Szerintem ezt ő is el tudja dönteni- várta a válaszom. -Nem akarok veled beszélni- néztem rá mérgesen. -De...- akart valamit mondani, de közbe szóltam -nincs de, majd akkor beszélünk, ha már megtudtam bocsájtani- ezek után szomorúan elsétált. -Mit gondol ez magárol, na de Izzy majd szeretnék veled beszélni valamiről- mondta elpirulva Adrian. -Na és miről?- kérdeztem tőle. -Legyen az titok- kacsintott -találkozzunk este 7 felé ugyan itt- mondta.-Rendben- bólintottam.-Csak nem arra készülsz tesó, amire gondolok- kérdezte Marcus -De igen arra- mosolyodott el. Erre ők össze pacsiztak amit nem értettem. Vacsoraidő volt, amit most kivételesen Hermionéval töltöttem, nagyon sok mindenről beszéltünk és Fred is csatlakozott, nagyon örült, hogy visszatértem közéjük.

Aztán eljött az este és én ott vártam a helyen. Hirtelen hátulról megöleltek, enyhén hátra fordítottam a fejem és észrevettem, hogy Adrian az.-Szia Izzy- köszönt nekem úgy hogy nem engedett el. -Szia, mit akartál mondani?- ahogy ezt kérdeztem el engedett és maga felé fordított -Izzy az van, hogy....-

Sziasztok, itt a következő rész, remélem ez is tetszett. A következőt nem tudom, mikor fogom hozni. A másik dolog hogy hamarosan lesz még egy könyv, amit még nem tudom mikor fog ki jönni.

Addig is legyen szép napotok puszi!