3. rész: A levél.

655 23 4
                                    

Nem tudtam mit csináljak meg szólalni sem tudtam. Egy magas alak jött segítségemre, aki nem más volt, mint George. Futott felém majd Olivert el lökte és hozzám lépet. Megfogta csuklómat és el húzott a fától. Rám nézet a szemében az aggódást láttam. Majd meg szólalt Oliver felé. –mit képzelsz, magadról nem látod, hogy nem akarja? Ha még egyszer meg látom, hogy a közelében vagy meg bánod!- köpte felé a szavakat. Majd húzót magával el Olivertől. Egy folyosó menti részen állt meg. –Jólvagy? Nem eset bajod?- Kérdezte tőlem aggódva. Nem tudtam mit csináljak és a tettemen én is meg lepődtem, de megöleltem. Le dermedtt de utána éreztem két kart derekamon, ő is vissza ölelt.-Köszönöm, hogy segítettél –mondtam neki mikor a szememből egy könnycsepp arcomra hullót. George le törölte arcomról. –Ne félj, már itt vagyok!- ölelt meg. Majd el váltunk egymástól.

Meg beszéltük, hogy órák után találkozunk a tiltott rengetegnél. Éppen végeztünk és sittem az erdőhöz. Már ott várt az egyik fának dőlve. Ahogy mindig most is jól nézett ki. Oda rohantam hozzá mire ő ki tárta kezeit. Karjaiba ugrottam, olyan volt, mint egy romantikus filmben kicsit nyálas, de nekem így tetszett. El mentünk a tóhoz nagyon szép volt. Le ültünk egy padra és onnan néztük a tájat.-tetszik nekem ez a hely olyan nyugalmas. – mondta nekem miközben a tavat nézte.-Szerintem is szép- mosolyogtam rá. –Akkor legyen ez a titkos helyünk-kicsit meg lepett, amit mondott, de tetszett az ötlete.

Már későre járt így vissza indultunk körletünkben. El kisért a szobámig ahol el búcsúztunk. Ahogy be mentem Hermione sehol nem volt aztán rá jöttem, hogy haza kellett mennie a szülei betegek lettek így egy hétig nem látom. Egyedül voltam a szobában. Egy halk koppanást halottam az ablakomnál. Egy fekete bagoly volt, kint az, ki nyitottam az ablakot ahol be jött a hideg szellő, mikorra is a madár leszállt a párkányomra. Megsimogattam fejét, amikor is észre vettem, hogy egy papír fecni van a lábánál. Le vettem és olvasni kezdtem az üzenetet. Egy rövid mondat volt benne „Szeretném, ha szeretnél." és egy G betű volt az alján tudtam kitől van a levél. Nagyon örültem magamnak és gondolkoztam, hogy válaszoljak e neki, de inkább nem tettem majd holnap, ha találkozunk, beszélek vele. Gondolatokkal a fejembe aludtam amik Georgeról szóltak.

Reggel ki pattantak a szemeim boldog voltam a gondolattól, hogy ő is érezhet valamit irántam. Le mentem reggelizni, de ahogy meg láttam Olivert rögtön el ment az étvágyam igy nem volt kedvem enni. Megfordultam, de neki ütköztem egy mellkasnak Fred volt az kérdőn nézett rám. –Miért nem reggelizel?- Kérdezte aggódóan. Mutattam Oliver felé mire Fred dühös lett majdnem el indult a fiú felé, de meg alítottam. Le nyugodott, de neki is el ment az étvágy így el kisért az órámra. –Mivel úgy érzem, neked bármit el mondhatok, így tudnod kell, hogy érzek valamit a testvéred iránt- nyögtem ki nagy nehezen.-szerintem el kéne mondanod neki, nem lehet tudni mi, lesz belőle- gondolkoztam azon amit Fred mondott, de nem éreztem, hogy itt az ideje. -Ja és nagyon sokat beszél rólad.- Amióta ezt meg halódtam azóta mosolygok, és nem tudom le hervasztani magamról. Délután meccs volt, amire persze el mentem. Éppen a lelátón ültem mikor kezdődött. Láttam Olivert, aki engem nézett, de nem akartam rá egy pillanatomat sem pazarolni. Dühös voltam rá, azért amit csinált. Mázlim volt, hogy akkor George megmentett ki tudja mit csinált volna Oliver. Pont az ikrek jöttek ki integettem nekik mire George puszit dobott. Amin el kuncogtam. Kezdődött a meccs, a Hollohát játszotta Griffendél ellen, George terelő volt a tesójával együtt nagyon ügyesek voltak. George hirtelen bele ütött a labdába, ami át repült a lukon. –Ez az bébi!- Fel kiáltottam, amire George mosolygott. Végül a Griffendél nyert. Mondták, hogy vacsora után bulit fogunk csapni. Amit már nagyon vártam.

Éppen vacsorázni indultam, amikor a két iker jött mellém. –Izzy mond, hogy jössz a bulira?- Kéredzetek egyszerre. -Hát nem is tudom, talán elmegyek-mondtam nekik. George közelebb hajolt hozzá és ezt súgta fülemben-szeretnélek majd ott látni-majd el viharzott. Vacsoránál mellettük ültem olyan volt mintha George közelebb ült volna hozzám nem, úgy ahogy szokott. Rá is néztem, amit azzal díjazót, hogy át karolt. Rák vörös lett a fejem, de a hajammal próbáltam el takarni. Mikor végeztünk a vacsorával mindenki ment a körleteikbe. Nálunk már folyt a buli mikor meg érkeztem. Harry jött oda hozzám üdvözölni-Szia Izzy hogy vagy?- kérdezte tőlem a szemüveges fiú.- Jól vagyok köszönöm és te Harry?- Kérdeztem én is.-Én is hiányzik Hermione- mondta szomorúan.-Nekem is hiányzik, de tegnap kaptam tőle üzenetet, hogy holnap jön, mivel a szülei jobban vannak-, ahogy mondtam Harry el mosolyodott még kicsit beszélgetünk aztán vissza ment Ronhoz. Éppen mentem volna fel a szobámba, mert nem nagyon volt végül kedvem bulizni, amikor valaki meg fogtam csuklóm. George volt az. –azt mondtad jössz- mondta ártatlan arccal. –Sajnálom George, de fáradt vagyok meg még nem nagyon voltam ilyen buliban-mondtam, ekkor George meg fogta derekam és közelebb húzott-csak egy ital és egy tánc kérlek- éreztem leheletét, amitől kirázott a hideg. Nem tudtam ellenállni bele mentem, hogy maradjak. Öntött nekem italt, ami bor volt. Bele kortyoltam majd George néztem. Meg fogta kezem majd táncolni vitt. Utána oda mentünk a többiekhez és nagyon jól éreztem magam. Mivel későre járt már gondoltam el megyek aludni. El köszöntem mindenkitől és el indultam a szobámba ahol le zuhanyoztam és fel vettem a pizsamámat. Kopogás hangja ütötte meg a fülemet. Megint a fekete bagoly volt. A lábbán, megint egy levél volt. Le szedtem a lábáról és olvasni kezdtem. George írt nekem. „Kedves Izzy! Örültem, hogy ma kicsit közelebb tudhattalak magamhoz, hiányzik a mosolyod." Most úgy éreztem írnom kell neki így tollat és pergament kaptam a kezemben majd ezt írtam. „ Kedves George! Örülök, hogy írtál. És nem tudom, hogy mondjam, de örülök, amikor a közelemben vagy. És remélem, hogy holnap tudunk beszélni. A Kedves Izzyd!" Ki vettem a kalitkámból a fehér baglyomat majd lábára kötöttem a levelet és mondtam neki, hogy küldje el George Weaslynek. A madár el repült. Be csuktam az ablakot és be feküdtem az ágyamba majd azon gondolkozva, hogy mit fog válaszolni George el aludtam el...

Sziasztok! Itt a harmadik rész remélem tetszik. Puszi!

Varázsütésre szerelemOnde histórias criam vida. Descubra agora