Nem kell férfi a boldogságomhoz!

A parlament gyötrelmei

Másnap Ninóval egy Maximus Smith lépett be a parlamentbe. A parókám barna volt, így is leplezve, hogy nem én vagyok.

-Mehetünk?-álltam mögé.

-Te vagy?-nézett rám.

-Persze, felismerhetetlen vagyok.

-Hát hogyne-mondta.-Szóval tudnod kell, hogy nem kedves emberek vannak ott.

-Ígérem nem fogom magam leleplezni.

-Rendben-mondta lágy mosollyal.

Amint beléptünk a fehér parlamentbe mindenki megbámult minket.

-Mr Lahif-jött oda hozzánk egy szőke negyvenes éveiben járó úr.-Rég láttalak.

-A királynő vissza rendelt-felelte büszkén.-Had mutassam be Maximus Simth-et. Az alsóházban találtam rá. Egy kiváló szónok

-Örvendek a találkozásnak Mr. Smith- nyújtotta kezét amit elfogadtam.

-Szintén Mister-néztem rá büszkén.

-A nevem Lord Lewis. Gyertek mellém-felelte.

-Legyen- felelte

-Ne izgulj fiú, itt a férfiak üvöltöznek ordibálnak, mert soha nem értenek egyet.

-Rendben-feleltem.

Lord Lewis szavai megnyugtattak. Amint leültünk Luka lépett be. Mit keres ez itt. Lemondott csak segítség képen van itt. Amint megjelent a duruzsulásnak vége lett. Mindenki elhallgatott. Leült a trónra, ami az én helyem lenne. Helyettem teszi a dolgokat ami felháborított, de nem szóltam semmit, némán tűrtem a dolgokat.

-Uraim-szólalt meg Luka.-Utolsó alkalom, hogy a magam nevében vagyok itt-és ebben a pillanatban minden bosszúm elszállt.- A következő alkalomkor már húgom, a királynő terveit fogom át adni. De akkor kezdhetjük az ülést.

A kabinet reklamációja a külhoni dolgokról kezdődött. Némán tűrtem a szavaikat Más országokat vetettek össze a milyénkel. Milyen alantas beszélgetés. Erről vitáznak az éhezés helyett. Forrt bennem a düh. Ez a felsőház, amivel irányítom az országot. Förtelmes. Rossz volt látni ezeket. Amint befejeződött a tárgyalás Lord Lewis megkérdezte a véleményem.

-Csak annyit felelek, hogy olyan felesleges dolgokról tárgyaltak. Az összevetésekkel kapcsolatosan van más dolog is ami értelmesebb.

-Egy zöldfülű -lépett hozzánk  Mr. Miller.-Nem tudja, hogy mi kell nekünk.

-Uram pontosan tudom, hogy merre hány méter, de jelen helyzetbe nem ez a legfontosabb. Az éhezés, járványok még fontosabbak.

-Ez a fiú felháborító- kiáltotta el magát Miller.

-Csak tájékozott mister-felelte egy Lord Agreste.

A férfi sportos alkata épp melettem ált meg. Pár pillantás erejéig meg tudtam személni az arcát. Azokat a tökéletes zöld íriszeket, telt ajkakat, és szépen fésült aranyszőke tincseket.

-Lord Agreste mily öröm önt itt látni-felelte gúnyosan.-Minden rendben már a büntetésével.

-Az igazságtalanság ellen már tettem-felelte.-Uram-fordult felém- maga tájékozotsága elég rendkívüli-és az arcomat fürkészte.-Nem találkoztunk már valahol?

-Nem-feleltem, és csak azon reménykedtem, hogy ne ismerjen fel.

-Biztos valakivel össze tévesztettem-nézett rám letörten.-A szavai igazak. Remélem még össze futunk- mosolygott ránk és elsietett.

-Lord Agreste, kedves figura de a múltból lerendezetlen ügyei vannak. Igazán jó képességei vannak, még sokra viheti-felelte Mr. Lewis.

-Értem- bólintottam egyet.