Nem kell férfi a boldogságomhoz!

Ismerős arc a láthatáron

Négy hónapos terhesen bálokba járkálok. Persze kell a kikapcs nekem és az udvarnak. Alyától egy vörös ruhát. Felsője egyszínű volt. Ujjai könyökömig értek utána egy harangba terült szét karomon. Szoknyarésze hatalmas volt. A mostanság divatos krinolin volt rám erősítve. A vörös része tele volt fekete pöttyökkel. Egy piros topánka, és egy piros fekete pöttyös maszk. Adrien fekete frak, hozzá halványzöld ingmell, és sötétzöld nyakkendő. Fekete maszk volt rajta, aminek vége cicafülekben végződtek.

-Bogaram, jól festesz-lépett mellém.

-Cicus- mentem bele a játékbe-  te se nézel ki rosszul.

Bent már minden fontos szereplő ott volt. Megnyitottuk a rendezvényt, és elkezdtünk táncolni. Amint végeztünk, a nyitótánccal odébb álltunk. Luka közeledett hozzánk, egy tejfelszőke fiúval. Arca ismerősvolt, de nem tudtam honnan.

-Felség had gratuáljak utólag is- csókolt kezet.- Csak tudja külhonban utazgattam- és rá jöttem ki az, aki előttem állt.

-Johanatan- öleltem meg mindenki előtt. A fiú Luka játszó és tanulótársa volt. Olyan 10 évvel idősebb nálam.

-Ez az a szeleburdi Marinette akit megismertem-vigyorgott rám.- Agreste- vicsorgott a férjemre.

- Ismeritek egymást?-  léptem közbe kínosan.

-Egy Gold ivadékot, mindig felismerek-lett ingerült Adrien.

- Remélem engem se fogsz annyira az őrületbe keríteni, hogy főbe lőjem magam, mint az apámat-felelte gúnyosan Jonathan.

-Nem tudom mire gondolsz- felelte egyszerűen.

- Ezt fejezzétek be- léptem közbe.- Ma ünnepelni jöttünk ide, és nem ellenségeskedni. Először is Jonathan -néztem rá-, a férjemmel szembeni gyűlöleted majd rendezd le később- és Adriennhez fordult.- Te meg ne hergeld. Érezzük jól magunkat, vagy nem jártok jól.

-Igen is felség- lökte oda gúnyosan.

- Ne szemtelenkedj, inkább kérj fel táncolni- kacsintottam Jonathanra, és próbáltam oldani a feszültséget.

-Akkor felség, egy táncot.

-Ezer örömmel-és kezemet nyújtva besétáltunk a tánctér közepére.

-Hogy sikerült behízelegnie magát - vonta fel a szemöldökét.

-Hosszú a történet, elég annyit tudnod, hogy megkedveltem.

- Mary ő nem jó ember-kezdett bele.-Megölte az apámat.

-Úgy tudom volt rá jó oka. Meg amúgy is felnőtt vagy.

-De a húgom nem-kezdte.- Ő még 15 éves.

-Rendben, ha vége a bálnak kérek a  te szemszögedből is egy vallomást.

Másnap:

A dolgozó szoba melletti szalonba vártam Jonathant.

-Felség- lépett be az ajtón. Én kezet nyújtottam neki.

-Örülök, hogy eljöttél.

-Hát, hogy ez mennyire lesz öröm nap végére, azt én nem tudom.

-Mindent tudni akarok, mert férjem múltját egyáltalán nem ismerem. Érdekel az a bizonyos sötét múlt.

-Akkor -simította el a nadrágján lévő nem létező ráncokat.- 20 éves voltam, amikor az apámat kinevezték az Agreste köjkök gyámjának, mert Ifj. Gabriell Agrestet nem találták eléggé megfelelőnek, ezért az apámat nevezték ki. Adrien Agreste egy jó kedélyű makacs ficsúr volt. Keveset beszélt, de amit mondott mindent elárult róla. A húga Emma 3 évvel idősebb a kisebbik húgomnál. A nagyobbik húgom egyidős volt Adriennel. Adrien bekerült egy gimnáziumba, hogy jogot tanuljon, közben rendszeresen látogatta a húgom, a kicsi Kagamit. Érdekes mód, ő nem szőke volt, mint én meg apám. Ő édesanyánk ébenfekete haját örökölte. Gyönyörű volt a maga módján. Szóval az ifjú Agreste egyre többet látogatta a házunkat, gimnáziuma után. Közös teázások a kertben, lovaglás, piknik, íjászat. Persze mint jó testvér én voltam a gardedám.  A húgom egyszercsak elkapott egy lázzal járó betegséget- és itt összecsuklott a hangja.- 1 évig élt még. Adrien többet nem látogatott minket. Apám nem bírt a házban lenni, és ezért az Agreste rezidencián tartózkodott. Nem tudom meddig volt ott, mert én egyre ritkábban jártam haza. Tudja felség, a munkám külföldre szólított. Mire haza értem apámat a szalonba találtam. "hát te?" kérdeztem tőle. Ő az ablakon bámult ki, és ezt motyogta maga elé. "Megölöm. Elvette tőlem. Elvette azt az embert, akit szerettem". Ezzel előrántotta a pisztolyát, a halántékához emelte, és ezek voltak az utolsó szavai. "Adrien Agreste egyszer még megfizetsz ezért". Az imsrősöknél elkezdtem kérdezősködni, hogy miért haragszik az apám az ifjabbik Agreste gyerekre. Ők csak annyit mondott, hogy csúnyán kitette őt a házukból.

-Értem- feleltem, és letettem a csészém. Megint feljött a Gabreill név, de ki lehet ő.

-Csak ennyi?- förmedt rám.

-Nézze, én Miss Agreste történetét is meghallgattam. Állítása szerint, az apja erőszakos volt vele.Én hiszek neked, de az ügy végére....-és kirohant.

Otthagyott. Ez egyszerűen fergeteges. Este Adrien nagyon szótlan volt. Vacsorakor csak szomorúan mosolygott. Valahogy nem értettem, de eldöntöttem, hogy másnap beszélek vele. Korán elaludtam, amikor hirtelen Alya ébresztett.

-Mari kelj.

-Mi az?- dörrentem rá.

-A férjed ketté akarja lövetni magát- jelentette ki.

Olyan gyorsan kipattantam az ágyból. Megfésültem a hajam, és köntösömbe bújva lesiettem.

-Uraim, még most vissza léphetnek- hallottam Luka hangját.

-Mit képzelnek -ordítottam el magam. Mindenki felém fordult döbbenten.-Mi folyik itt.

-Becsület ügy- mondta Adrien.

-Igen- helyeselte Jonathan.

-Én ezt elhiszem- üvöltöttem.-De ez ne ketté lövéssel végződjön. Maguk abba hagyják, és tisztes emberek módján az irodámba megbeszéljük. Vita nincs mert én vagyok a kir.....-és elájultam.