Társak /All Might x Oc

Média pokol!

A fotó után szerencsére elment a fickó, így nem kellett a tenyerünket az arcunkra ragasztóznunk.

- Ne kísérjelek haza? - kérdezte All Might mikor látta, hogy elkezdek felállni.

- Kössz nem! Inkább segíts a civileken vagy menj vissza a kamerába vigyorogni! - válaszoltam miközben Aizawa a bal karomat áttete a vállán így segítve engem a járásban. Mivel a fiú egy-két centivel magasabb volt nálam tökéletes mankónak bizonyúlt.

- Csak én nem értem miért imádják ennyire ezt az embert? - kérdezte a mankóm, mikor már relatíve messze értünk a csatatértől.

- Szinte minden mondatod után jobban kedvellek kölyök! - mosolyodtam el.

- Szint úgy sensei! - húzta halvány mosolyra a száját.

Mivel nem voltunk nagyon messze az ügynökségtől ezért még a lassított tempó mellett is alig félóra alatt vissza értünk.

- Köszönöm Aizawa! Menj csak fel és pihenj, vagy menj talákozni a barátaiddal. Én hívok egy taxit és haza megyek - mosolyodtam a fiúra, amikor leültetett a már törzshelyünké vált fotelba az előtérben.

- Biztos rendben lesz sensei? - kérdezte egy kis aggódó csillanással a szemében.

- Volt már sokkal nagyobb sérülésem is és még mindig itt vagyok! - mutattam végig magamon, mosolyogva.

- Rendben van. Viszlát sensei, jobbulást! - hajolt meg gyorsan, aztán beszált a liftbe.

Miután Aizawa elment, ahogy mondtam hívtam egy taxit.
Elég lassan, de felbicegtem a lépcsőn, a harmadikon található lakásomba.

Bent kényelmesen végignyúltam a kanapén. Most kezdtem el igazán érezni, hogy mennyire fáj is a lábam és, hogy milyen fáradt vagyok.
Valószínűleg eddig az adrenalin tartott lendületben, de mikor ez elmúlt a szemem ólom súlyuvá vált. Engedtem az érzésnek és így gyorsan elnyomott az álom.

Délután fél egy körül keltem és teljesen úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek.
A lábamban fele annyira fájt már és teljesen élénk lettem. Ennek az energiának köszönhetően kitaláltam, hogy meglátogatom Akinát. Amúgy se szeretek otthon ücsörögni.

Mivel még mindig a jelmezemben voltam így átöltöztem és hívtam megint egy taxit, mert nem lenne a legjobb ötlet így buszozni, még mindig sántítottam azért.

- Jó napot! - köszöntem a recepciós nővérkének.

- Jó napot! Beteglátogatás vagy a lába miatt jött? - kérdezte a nő.

- A lábamat már máshol elintézték köszönöm! Torute Akinához jöttem! - mosolyogtam.

- Rokon vagy barát? - kapott elő egy mappát.

- Barát.

- Neve?

- Harita Yuzu.

- Várjunk! Nem maga az a hősnő akit délelött megmetett All Might? - kapta fel hirtelen a fejét.

- De...Én voltam az! - vigyorogtam kínosan. Mért volt ott az a sok rohadt riporter?

- Azta! Csinálhatunk egy képet? - kapta elő a telefonját.

- Aha...- erőltettem egy mű mosolyt magamra. Erre a nő felállt és kihajolt a pult mögül. Átkarolta a vállam és már fotózott is.

- Nagyon köszönöm! Egyébként mi a hős neve? - ugrált egy helyben a képet nézve.

- Zanza vagyok, de ha lehet bemennék a barátnőmhöz! - próbáltam menekülni.

- Persze! Beszál a liftbe és a negyediken baloldalon a második ajtó! - magyarázta még mindig fülig érő mosollyal.