Társak /All Might x Oc

Váratlan vendég

A korházból haza érve megint kidőltem a kanapén. Az egyik mellettem heverő párnát felkaptam és mérgesen beleüvöltöttem.

- Inkább temetett volna maga alá az az épület! Az ismertségg már nem is zavar annyira mint, hogy ezzel az egoista izomaggyal tartanak minket egy párnak! Alig ismerem, de abban biztos vagyok, hogy teljesen más mint én. Sőt! Nem nagyon követem a híreket, de azokból a foszlányokból és egyebekből kiindulva amiket láttam és hallottam egy közös pont van bennünk. Az, hogy mindkettem hősök vagyunk és még azt is teljesen máshogy csináljuk - puffogtam a párnával vitatkozva.

Hangos szenvedésemet egy kopogás zavarta meg. Értetlenül kaptam a fejem az ajtó felé.

- Ki lehet az? - pattantam fel és a tárgy felé vettem az irányt.

Mikor kinyitottam azt a szemeim görögdinnye méretűre nőttek. A médiabeli párom állt az ajóban. A feszülős ruházat helyett csak egy egyszerű szakadt farmer, egy piros pólót és egy anyag dzsekit viselt amire az AM monogrammot vartá. Az álltalában fel álló nyuszifülei most az arcát körüölelve lógtak. Az 1000 wattos mosoly helyett csak egy kicsit ideges, de barátságos arckifejezés ült arcán.

- Helló! - köszönt zavartam úgy egy perc néma csend után.

- Mégis honnan van meg neked a címem, te molygós zaklató? - káltottam fel mert teljesen lefagytam, de a köszönése vissza hozott.

- Hát miután megtudtam az újságból a neved egy barátom segítségével bejutottam az ügynökséged adatbázisába ahonnan kikerstem a címedet. - vakarta meg a tarkóját kínosan vigyorogva.

- Kérlek ezt az információt ne kűrtöld világgá! Szeretem a vesémet! - forgattam meg a szememet és karbatett kézzel az ajtófélfának dőltem.

- Nyugodj meg! Ez az én titkom marad! - kacsintott.

- Remélem is! Egyépként miért jöttél?

- Bocsánat kérő vacsora! - emlete fel az eggyik kezét amiben két papír zacskó volt.

- Mit hoztál?

- Sobát!

- Az a szerncséd, hogy szeretem és az, hogy éhes vagyok! - léptem arrébb az ajtóból így utat adva neki befele a lakásba. Nem túl nagy, de nekem pont megfelel. Ösz-visz egy konyhával egybe nyitott nappali, egy fürdő és egy hálószobából állt.

All Might leült a kanapéra a zacskókat meg a kávézóasztalra tette.

- Hogy van a lábad? - kérdezte mikor látta, hogy a konyhába bicegek pálcikákért.

- Egész jól! - momdtam talán egy kicsit ridegebben mint akartam. - Kérsz egy szakét? - nyitottam ki a hűtőt.

- Igen. Köszönöm Zanaza!

- Hívj csak Yuzunak! - sétáltam felé a szakékkal és pálcikákkal.

- Te meg hívj csak Toshinorinak! - mosolygott.

- Marad az izomagy! - ültem le mellé.

- Oké! Tegnap ott tényleg egy kicsit elragadtattam magam! - nevetett fel.

- Kicsit? - kuncogtam miközben beleittam a szakémba.

- Rendben! Nagyon elragadtattam magam! - forgatta meg a szemét.

- Köszönöm! -kuncogtam egy győztes vigyor mellett.

- Sajnálom, hogy a média azt állítja, hogy együtt vagyunk! - mondta lehajtott fejjel miközben kivette a Sobáját a zacskóból.