Társak /All Might x Oc

Hősről hősre jár a kölyök

- Kérem elmondaná, hogy pontosan mi történt? – jött oda hozzám egy rendőr, miközben egy mentős az orromat ápolta le.

- Persze! A félholtra vert férfi – küldtem gyilkos pillantásokat a sajtónak pózoló bájgúnár felé – valami módón az irányítása alá vonta azt a három férfit és így próbálta kirabolni a boltot, viszont pont ide értem, így sajnos egy kicsit harcképtelenné téve a bábuit és a kocsiját is elintézve elkaptam, aztán jött az a hegyomlás és bevitte neki az utolsó ütést, aminek a következtében így néz ki .

- Értem! Köszönjük...Őőő...!

- Zanza! – segítettem ki.

- Zanza! Elnézést! – vakarta meg a tarkóját zavartan a rendőr.

- Semmi baj! Nem szeretem a médiát így nem nagyon vagyok ismert! – mosolyogtam.

- De persze nem ment volna, ha nincs ez a gyönyörű és tehetséges hős kolléganőm! – sétált oda hozzánk a bájgúnár az egyik kamerába beszélve. Aztán leült mellém a padra, ahol eddig ültem és átkarolva a vállam magához húzott és a kamerába mosolygott. Én próbáltam kiszabadulni, de baromi erősen szorított, így csak a egyik kezemet tettem az arcom elé, mikor készült a kép. Utálom ha lefényképeznek!

- Hölgyem! Milyen volt All Might oldalán harcolni? – tolta az arcomba az egyik riporter a mikrofont.

- Nem nyilatkozom! – mondtam nemes egyszerűséggel, még mindig az arcomat takargatva, mert a fotósok nem álltak le a kép készítéssel. Most komolyan mi bajuk ezeknek? Csak egy bolti rablás volt! Oké! Tudom, hogy nagy hős All Might, de akkor is! Miért kell így felfújni?

- Legalább a nevedet mond meg! – nézett rám a mellettem ülő vigyorgó hegyomlás, miközben  kékjeit az én zöldjeimbe fúrta.

- Nem! És most ha megbocsátasz elmennék! Persze ha csak Ő hősiessége elenged végre! – morogtam. Erre egy pillanatra lefagyott, aztán meg elfordította a fejét és levette a kezét a vállamról. A fotós pedig döbbenten figyelte a jelenetet.

Nem foglalkozva velük pattantam fel a padról és indultam el. Út közben gyorsan szóltam a rendőrnek, hogy legyenek óvatosak, nehogy az irányítása alá vonja az orvosokat, aztán befordultam a legközelebbi sarkon.

Mivel csak egy kis zúzódásom lett az orromnál ami nem is látszott annyira ezért folytattam a járőrözés.

Már volt vagy este 7 is mikor vissza mentem az ügynökségre. Szerencsére nem volt semmi esemény a nap többi részében.

Belépve az ügynökségre az előtérben elhelyezett fotelek egyikében egy torzonborz fekete hajat szúrtam ki, amit azonnal felismertem.

- Azta! Úgy látom izgalmas első napod volt kölyök! – huppantam a mellette lévő fotelba. Elég ramatyul nézett ki szegénykém. A homlokán halvány, de látható horzsolás volt, a bal orcáján egy sebtapasz díszelgett. A ruhája pár helyen el volt szakadva és a ruha alatt látszott, hogy a jobb keze be van fáslizva.
Térdét felhúzva karjaival körül fogva azt ült és a fejét a térdkalácsaim pihenette. Arcán csalódott és szomorú arckifejezés ült.

- Héj! Talán néma vagy? Hisz reggel sem mondtál semmit – böktem meg kacagva a vállát, de nem reagált semmit.

- Figyelj! Nekem nyugodtan elmondhatod mi a baj! Talán nem úgy tűnik, de remekül tudok titkot tartani! – próbálkoztam tovább.

- Speed megsérült! – motyogta, alig hallhatóan.

- Hogyan?

- Járőröztünk és egy épület mellett mentünk el éppen,ami egyszer csak robbant egyet. Azt mondták gázrobbanás. Speed gyorsan befutott, hogy kihozza az embereket. Sikerült is neki, de az utolsó ember kihozása közben egy repülő tégla eltalálta a bokáját, így elesett és az esés közben eltört a karja, a bokája meg kificamodott, bár nem láttam mert a robbanás lökéshulláma elrepített – mesélte el szomorúan motyogva.

- A te mentoraidra aztán rájár a rúd! – kuncogtam.

- Akkor fuss el olyan gyorsan a közelemből ahogy csak tudsz, mert téged jelöltek ki a következőnek!

- Néz csak ide! – mondtam mire lassan, de rám emelte barna szemeit. – Nem nagyon látszik, de ma orron boxoltak, ami megzúzódott, emellett három percig fotózkodott velem egy kétméteres vigyorgó izomagyú hős, aki annyit csinált a harcban, hogy az utolsó pillanatban akkorát ütött a bűnözőbe, hogy az összeesett. Szóval gyere kölyök! Nem félek tőled! – mondtam nevetve és az utolsó két mondatomnál kihúztam magam, mire a fiúnak egy nagyon, de nagyon halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Hogy hívnak? Mert elég gáz lenne, ha az egész gyakorlatod alatt kölyöknek hívnálak!

- Aizawa Shouta!

- Nem! Ha legközelebb megkérdezik a neved akkor mondt a hősneved! Hisz te is hős leszel! Nem?

- De igen! – válaszolta egy kicsit fellelkesülve, de még mindíg kicsit szomorkás volt a szeme.

- Akkor hogy hívnak?

- Eraserhead! – válaszolt büszkén egy apró mosollyal.

- Remek a neved!

- Az egyik barátom találta ki – vonta meg a vállát.

- És mi a képességed?

- Akire ránézek annak semlegesíteni tudom az erejét.

- Azta! Akkor végül a legjobb hőshöz kerültél! – nevettem fel.

- Mert? – húzta fel a szemöldökét.

- Mert én meg a 25 méteres körzetemen belül bárkinek megtudom bolondítani az erejét!

- Komoly? – húzta egy kicsit tágabbra a mosolyát.

- Halál komoly! – nevettem fel. Aizwa meg csak mosolygott halványan.
- Viszont menj fel a szobádba és aludj egy nagyot! – borzoltam még jobban össze a haját – Holnap reggel nyolckor meg ugyan itt találkozunk!

- Rendben! – pattant fel és a lift felé indult – Egyébként téged, hogy hívnak? – torpant meg a lift előtt és vissza fordult felém.

- Zanza! – válaszoltam még mindig a fotelban ülve.

- Zanza? – nézett értelenül.

- Hát igen! Nekem nem volt olyan találékony barátom mint neked! – mosolyogtam.

- Nekem teszik! Zanza sensei! – hajolt meg.

- Köszönöm, viszont nyomás fel aludni! Késő van! – mutattam a lift felé.

- 15 vagyok és este fél nyolc van! – vágott vissza egy apró, de pimasz mosollyal az arcán.

- Ne szegülj ellen a sensei parancsának Aizwa-kun! – vágtam most én vissza.

- Rendben, megyek! – nyomta meg a lift gombot, amitől az azonnal kinyílt.  Beszált és már csukódott is.

Miután Aizawa elment én is beszáltam a liftbe és felmentem az öltözőbe. Gyorsan átöltöztem és már indultam is haza.

Hazaérve megrohamoztam a hűtőt. Azt hittem éhen halok. Szerencsére maradt a tegnap rendelt szusiból, így azt szépen nőiesen befaltam. Bevetődtem az ágyba és alig egy perc múlva már el is nyomott az álom.