ʟᴏᴠᴇ ᴍᴇ! {ᴜᴄʜɪʜᴀ ꜰꜰ} | ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

part 30 - Az első küldetés! Indul a megmentő hadjárat! V.

A Y A M E

Az agyam egyszerűen nem bírta felfogni azt, hogy a mellettem álló lány a nővérem. Mi több, Sasuke volt barátnője, aki meghalt. És most mégis itt van. Elrabolva engem. A szívem egyik fele boldog mert láthatom őt, a másik pedig csalódott és szomorú. Képes volt rám támadni. Képes volt elhozni engem csak azért, hogy Sasuke az övé lehessen. Na azt már nem!

- Nagyon csendes vagy hugi, mi jár a fejedben? - pillantott rám, miközben igyekezett minél távolabb kerülni a csapattársaimtól. Kérlek fiúk.. siessetek! 

- Az, hogy mégis hogyan érdemeltem ki egy olyan nővért mint te.. - morgolódtam rá se pillantva. - Remélem tudod, hogy nem versz át a jópofizós éneddel..

- Sajnálom, amiért ezt teszem. De te is tudod, hogy miért van ez.. - felelte elhalkulva.

- Már hogy a fenébe tudnám?! Semmire nem emlékszem! Semmire az égegyadta világon! Rád sem! - fakadtam ki, mire az álla a földet súrolta.

- Komolyan képesek voltak elfeledtetni engem? -arca meglepődöttségről árulkodott, vagyis nem nézte volna ki a szüleinkből hogy ilyenre képesek lennének. - Majd Orochimaru segít rajtad. Sajnálom, hidd el én sem akarom ezt.

- Akkor meg miért teszed?! Engedj el! - rinyáltam, hiszem tényleg nem értettem őt.

- Nem tehetem. Vissza akarom kapni Sasukét. - mondta, mire kezeim ökölbe szorultak és úrrá lett rajtam a féltékenység.

- Na azt már nem! Felejtsd őt el! Becsaptad, átverted és hazudtál neki! Ezek után ne várd, hogy vissza várjon téged! Azt hiszed, hogy tárt karokkal fog fogadni?! - magyaráztam dühösen, miközben próbáltam elvágni az időközben kezeimre kötött kötelet a cipőmből kihúzott shurikennel.

- Tudom hogy mit tettem, oké? Nem kell az orromra kötni! Már megbántam, hogy azt tettem. 

- Ne várd hogy visszafogadjon, mert nem fogom engedni. Nem engedem, hogy bántsd őt. - feleltem, majd végezetül elvágtam a kötelet és egy feletettem levő ágba kapaszkodva kirántottam magam szorításából. Hyori döbbent arckifejezéssel vizslatott engem.

- Ne csináld ezt, Ayame. Nem érek rá szórakozni.

- Hát képzeld, én sem érek rá rablósat játszani! - elindultam visszafelé, majd hangosan kiáltozni kezdtem, ugyanis reménykedtem abban hogy Sasukéék a közelben vannak. - SASUKE! NARUTÓ! ITT VAGYOK! - kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam, miközben szemeimmel őket kerestem.

A következő pillanatban erős kezek fonódtak a derekam köré és rántottak oldalra. Felsikkantottam az ijedtség miatt, mivel olyan hirtelen történt az egész, hogy gondolkodni sem volt időm. Egy hatalmas fa tövébe rántott, ahol leguggoltunk. A kezek tulajdonosa nem más, mint Sasuke volt. De hol van Narutó?

- S..Sasuke? - lepődtem meg rápillantva. Kezei még mindig derekamon pihentek, ami miatt felforrósodott a bőröm. Egyik kezét a számra tette, majd szorosan az arcomhoz hajolt úgy, hogy szinte éreztem a leheletét. Levegőt is elfelejtettem venni a hirtelen közelsége miatt. A gyomrom borsó méretűre zsugorodott és félő volt, hogy a szívem kiugrik a helyéről.

- Maradj csöndben. - suttogta halkan, miközben íriszei szemeim és ajkaim között cikáztak. Nyeltem egy hatalmasat, majd nagyon lassan és nagyon vontatottan bólintottam egyet. Elemelte a kezét, s szemei egyre csak ajkaimat vizslatták, ami miatt kiszáradt a torkom és ajkaim akaratlanul is elnyíltak egymástól. - Meg akarlak csókolni. - lehelte ajkaimra, miközben egyre csak közeledett felém. Keze szorítása erősödött az oldalamon, másik kezét pedig a fa törzsének támasztotta.

- Mi tart vissza? - motyogtam szemeiben nézve, amik most vággyal telien néztek vissza rám. Több sem kellett, rögtön ajkaimra tapadt, és birtoklóan falni kezdte azokat.

| KÖSZÖNÖM AZ 1K-T!!!!! SZERETLEK TITEKET! <3 |