ʟᴏᴠᴇ ᴍᴇ! {ᴜᴄʜɪʜᴀ ꜰꜰ} | ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

part 5

Ahogy átléptem a küszöböt, rögtön a szüleim dühös pillantásával kerültem szembe, ami egy kis aggósással is vegyült.

- Végre már, hogy haza értél! - tette karba kezeit anyám, mire apa csak helyeselt.

- Anya, kérlek ne kezd! - masszíroztam meg a halántékom, majd elsétáltam mellettük.

- Mégis mit ne kezdjek? - tárta szét karjait, majd felém fordult. - Azt várod el, hogy ne aggódjak a saját lányomért? Csoda hogy haza értél, hisz se szó se beszéd és egy teljes éjszakára eltűntél! - emelte meg hangját. Csendben voltam, hiszen valahol igaza volt. - Ilyet nem csinálhatsz! Megértetted?!

- Igen, meg. - ezek után a szobámba mentem, majd magamra zártam az ajtót. Nem szerettem volna még apa monológját is meghallgatni a veszélyes életről, így inkább ezt az utat választottam. Az ágyamba vetettem magam, majd behunytam a szemem.

"Te pedig jobban is figyelhetnél!"

Valami különleges oknál fogva Sasuke kioktató hangja ugrott be, mire azonnal kinyitottam szemeim. A fenébe már, miért jár a fejemben ez az este? Felsóhajtottam az emlék hatására, majd oldalra fordultam, pontosan az ablak irányába. Vajon miért iratkoztak át Iruka-senseihez? És miért engedte meg a Harmadik? A másik oldalamra fordultam, ezúttal viszont az éjjeli szekrényemen heverő órát bámultam.

- Nem kéne ennyit kíváncsiskodnod, Ayame! - intéztem magamhoz a szavakat. Ennek ellenére gondolataim mégis csak körülötte forogtak. Megállapítani viszont még mindig nem tudtam, hogy mi az az ok amiért ez történik.

A délutánt jelentéktelen tevékenységekkel töltöttem, amik egyáltalán nem kötöttek le. Így aztán úgy döntöttem hogy korán lefekszem aludni.

Másnap reggel korán ébredtem. Ásítva kullogtam a konyhába, ahol már készen várt a reggeli, és finom illatok terjengtek. Amint leültem a székre, anya elém tette az ételt ami istenien nézett ki. Azonnal neki láttam az elfogyasztásának. Nem sokkal később apa jelent meg a konyhában egy újsággal a kezében.

- Az mi? - kérdeztem teli szájjal. Apa leült mellém, így én is rálátást nyertem arra amit éppen olvasott.

- Receptek? - ráncoltam össze a szemöldököm, mire bólintott. Inkább visszafordultam az étel felé és az utolsó falatot is megettem. A táskámat a vállamra kaptam majd elköszönve siettem az Akadémiára. A diákok nagy része már befelé szállingózott, így én felgyorsítottam a lépteimet.  Már éppen elértem az ajtót, amikor valaki csuklón ragadott.

- Te most szépen velünk jössz! - reagálni sem volt időm, ugyanis mire észbe kaphattam volna már réges-régen az Akadémia mögött álltam négy idegen sráccal.

Ki utat kerestem a helyről, viszont ez most teljességgel lehetetlennek bizonyult, tekintve hogy bekerítettek. Ráadásul olyan helyre rángattak, ahol ritkán járnak emberek. Nyeltem egy hatalmasat, majd rájuk pillantottam. Mind olyan ismeretlenek voltak, mégis mintha láttam volna már őket valahol.

 - Most megfizetsz, kislány! - tette ökölbe a kezeit, a haverjai meg helyeseltek. Egyszerűen lövésem sem volt arról, hogy mit tettem ami miatt meg kellene fizetnem, de azt hiszem ez most a legkisebb gond. A srác közelebb lépett hozzám, majd közvetlen az arcom mellett támaszkodott meg. Pár centiméter választott el tőle. Közvetlen az arcomat fürkészte, ami miatt még kényelmetlenebbé vált a helyzet. Próbáltam nem a szemeibe nézni, így viszont a bosszúszomjas barátait bámultam, ami megint csak rontott a helyzeten.

| új résszel érkeztem, remélem tetszik. igyekszem a következővel, jelezzétek valamilyen formában hogy tetszik e nektek|