Véletlen találkozás

35.rész-Az erdő mélyén

Mi történik? Anya vajon tud valamit vagy csak aggódik miattunk?
Beszélnem kell valakivel.. Aki ismeri a világunkat.
-Szívem minden rendben? - kopog be apa
-Igen, minden rendben!-szólok vissza
-Tudod ha akarsz elmehetsz sétálni, hogy kiszellőztethesd a fejed. Ha mégis történt volna valami. - mielőtt válaszolhattam volna hallottam a távolodó lépteit. Valóban nincs sok kedvem itt lenni. Megyek sétálok egyet. Lementem, visszahúztam a cipőmet és a közeli erdőt céloztam meg. Útközben probáltam hívogatni Camillet, de nem vette fel. Kb öt sikertelen próbálkozás után feladtam.
Az erdő széléhez érve hatalmas kiáramló erőt éreztem a levegőben. Hallottam már arról, hogy vannak helyek amik kapcsolatban vannak a más világgal. Egyszer voltam itt még évekkel ezelőtt.. Bár akkor nem volt ilyen nagy a kisugárzása. Beljebb mentem, hogy kiderítsem mitől nőtt meg az erdő ereje. Minnél bentebb voltam egyre erősödött. De semmit nem találtam.
-Keresem ennek az erdőnek forrását, mutasd meg mit szabad szemmel nem lehet érzékelni és vezess oda! - zöld fények jelentek meg körülöttem és egy irányba mentek. Futottam utána nehogy szem elől tévesszem. Már nagyon messze voltam a falutól és lassan az erdőből is kértem mikor a fény eltűnt.
Itt nincs is semmi.. Jobban megfigyelve az előttem lévő teret olyan, mintha egy fal lenne velem szembe. Sétáltam felé és a karomat magam elé emeltem. A kezemet beleérintettem, elnyelte. Oldalra néztem ahol egy nyuszi ugrándozott. Át akart menni, de neki ütközött.
Szóval nem mehet be mindenki. Nagy levegőt vettem és átléptem rajta. Ugyanaz az erdő fogadott csak tele volt varázslényekkel. Ez nem a más világ. Ott inkább fekete macskák, pokol kutyák és sárkányok vannak. A fák lilák és rózsaszínűek, a fű fehér volt míg az ég sárga. Semmilyen nagy égitestet nem lehetett látni az égen csak a csillagokat. Sétáltam volna tovább, de egy főnix repült felém sebesen és egyre nagyobbá változott. Futni akartam, de nem tudtam megmozdulni. Egy viszonylag nagy, kék virág lefogott a gyökereivel. A madár belevájta a karmait a vállamba és elrepült velem. A levegőből beláttam szinte mindent. Folyókat, hatalmas tavat és kicsi faházakat. Soha nem jártam itt mégcsak nem is ismerős. Nem sokkal később egy kastélyt láttam meg. Nem kőből készült hanem valami furcsa anyagból. Hófehér volt és úgy tűnt, mintha felhőből állna, de nagyon is simának tűnt. A teteje fele elengedett. Átestem a falakon és padlózaton. Míg egyen meg nem álltam. Na az rohadt kemény volt és belülről teljesen máshogy nézett ki. Egy hatalmas hálószobába kerültem.
-Ki vagy?! - elém lépett valaki, de csak a kék cipőjét láttam. Felnéztem és egy albínó nézett vissza rám ellenségesen. Felálltam a földről és észrevettem, hogy tünde fülei vannak.
Nem is tudtam, hogy léteznek még.
-Én Lilith Garnet vagyok..felség! - kicsit meghajoltam és a tünde intett egyet. A mögöttem lévő őrők visszamentek a helyükre. Hirtelen a fájdalom bele is nyilalt a vállaimba és összerogytam.
-Ithil Mound a nevem. A tünde királnyő vagyok, de te ezt tudod. Honnan jöttél? Mi a fajod? Miért tudtál átlépni a védő falon?! - a végére valamiért felemelte a hangját
-Királynő én egy démon vagyok, Lucifer és Laura lánya. Ha kérdezhetem miért van egy ember falú mellett egy eldugott nép? - kérdeztem nagy tisztelettel, mert a tündék elvileg roppant érzékeny és sértődékeny lények
-Gyilkolni jöttél ide, mi?! Hogy befejezd amit Lilith elkezdett! - üvölteni kezdett és a varázs erejével a földre kényszeríteni. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Ha visszavágok annak következményei is lehetnek.
-Kérem engedjen el! Semmi rosszat nem akarok csak sétáltam és kiakartam deríteni, hogy honnan jön ez a sok varázserő, de most már tudom. Ha újra kérdezhetek.. Mit csinált itt a nagyanyám? - lazított a fogáson, de még mindig nem tudtam lábra állni
-Vagy ezer évvel ezelőtt jött ide Lilith, hogy alkut kössünk. Ő nem támadja meg többet a varázslényeket és tündéket ha én abbahagyom az ő gyermekeinek ölését. Belementem az alkuba, de a démonjai ugyanúgy végeztek az enyéimmel! Nem tűrtem amit tesznek szóval védő varázslatot húztam a birodalmam köré, aki nem innen származott az meghalt. Rengeteg démon probált meg át jönni rajta, de egytől egyig mind megdöglött. Utána egy darabig nyugtunk volt, de egy nap Lilith áttört a pajzson, betört a palotámba és megölte az első szülött lányomat! Megakartam ölni, de a démonok nem engedték. Végül a Sátán a saját élete árán végzett vele. A lányom elveszítése után megelégeltem, hogy másoktól függjünk. Tehát az egész országomat elteleportáltam és a védő mezőt a százszorosára emeltem csakhogy a többi lény nem engedte, hogy csak a mi fajtánk léphessen be. Ezért találtam ki azt, hogy csak azok léphetik át a határt, akik a túl oldalra tartoznak. - alig tudtam elhinni amit mond. Persze én is tudtam, hogy Lilith egy gyilkos volt, de anyám nem és emiatt bélyegeznek meg!
-Sajnálom a gyermekét, el se tudom képzelni, hogy mit érezhet, de nem ítélhet el anélkül, hogy tudná kivagyok! Az anyám meghalt, mert apám megölte és engem az emberek neveltek fel! - kezdtem felhúzni magam, az erejét meg ellensúlyózni a sajátommal és kiszabadultam
-Nem tudtam, hogy Lilithnek vannak normális gyermekei is. - hátrébb lépett pár lépést
-Inkább volt.. - összehúztam magam és a tekintetemet leszegeztem a földre
-Dehogy is! Nem anyád volt az egyetlen gyermeke a démonok anyjának. Van egy olyan sejtésem, hogy anyádnak sem..-a végén az apró megjegyzést inkább magának akarta mondani, mint sem nekem
-Ez lehetetlen! Nem tudtam volna a saját testvéremről?! Meg, hogy anyámnak vannak testvérei?.. Ismeri őt egyántalán? - kérdeztem újra feldúlva
-Személyesen nem hiszem, de ha elmondod a nevét akkor kiderül, hogy tudok-e valamit róla. - ajánlotta fel nem épp ki csattanva az örömtől
-Laura Umbra a neve.. - mondtam feszülten. A nő arrébb sétált és gondolkodni kezdett
-Ooh meg is van! Lilith kedvence volt csak aztán ellent mondott neki azzal, hogy hozzá ment egy félvérhez. Ugye aztán gyermeke nem csak tőle lett. Mivel megölte a gyermekemet oda kellett volna adnia a sajátját amibe persze nem ment bele. Úgy gondolta, hogy az anyád elárulta őt ezért az ő gyermekét akarta oda adni. Az első szülöttet. Egy lány, akinek a démonok anyjának vére csörgedezik az ereiben ám mégis részben tünde. Nekem tökéletes volt szóval akartam őt. Lilith elvetette a gyermeket a sátánnal és nekem adta. Probáltam harcosnak neveli, hogy védjen minket. Az igazi családját sosem ismerte. Felneveltem és büszke voltam rá. Semmi köze nem volt a szüleihez vagy a nagyanyjához. Bárhova küldtem, hogy képviseljen nyertesként tért vissza.. Aztán ott volt az a csata. Lucifer, a Sátán ellen fordult és polgárháború robbant ki. Ő is oda ment, de..sosem tért vissza. Talán büntetés volt, hogy más gyermekét vettem el. Mai napig mindig eszembe jut az arca. - nem akartam elhinni, hogy volt egy nővérem és a nagyanyám meg másnak adta!